Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

378 55ő. országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. Az lett volna tehát szükséges, az lett volna helyes, hogyha a törvény nagyobb rázkódtatás nélkül 1907. évi Julius 1-én életbe lépett volna. Elismerem azt, hogy egy ily törvény életbeléptetése körül nehézségek vannak ; elismerem azt, hogy az elméletnek a gyakorlatba való átvitele nem olyan könnyű és nem megy olyan simán, de mégis azt gondolom : volt idő és mód arra, hogy e törvénynek mindenesetre üdvös intézkedéseit a gyakorlati életben is megvalósítsuk. En elismerem azt, a mit hangsúlyoztam annak idején, hogy ez a törvény erős szocziálpolitikai alkotás, e törvénynek szakaszaiban oly elvek vannak lefeletetve, a melyek egészen ujak még a betegsegélyezés terén is. Magának az egységesítésnek elmélete ma már keresztülhatolt az egész világon és megemlítem, hogy épen a német betegsegélyző pénztáraknak minap tartott kongresszusán a magyar javaslat alapelvéül elfogadott egységesítés rendszere győzött, tehát megállapítható, hogy elméletileg és az elvek felállítása szempontjából ez a törvény — talán a paritás kivételével, a mi szintén vitatható — semmi kívánni valót nem hagy fenn. Mindenesetre azonban el kell ismerni, hogy a törvény életbeléptetése körül rendkívüli nehézségek támadtak. 1907 Julius 1-én kellett volna életbe lépnie a törvénynek és gondolom, ebben az időben kellett volna napvilágot látnia annak a végrehajtási rendeletnek, a mely szabályozza az összes teendőket, összhangba hozza a különböző egyesületi, vállalati és kerületi pénztáraknak a teendőit, megoldja magát az orvos-kérdést és abból a szempontból, hogy mi a teendő e tekintetben, gyakorlati útmutatásokat ad azon teendők körül, a melyek a társadalom széles rétegeit érdeklik. E helyett azonban 1907 június végén megjelent egy végrehajtási rendeletnek czimzett leirat, a mely csak nagy általánosságban beszél a teendőkről, de sem taxatíve nem sorolja fel, hogy tulajdonképen mi a teendő, sem pedig irányt és útmutatást nem ad a különböző eljárások megvalósítása szempontjából. Tehát ez a végrehajtási rendelet olyan irányt jelző, olyan irányt mutató nem volt, mint ilyenkor szokott lenni. Ennek következtében a törvény végrehajtása, értelmezése, életbeléptetése körül elmondhatom azt, hogy rendkívül nagy zűrzavar keletkezett. Felemütem, hogy tulajdonképen ez a betegsegélyezési és balesetbiztosítási törvény három fontos szervre bizza a végrehajtást. Ezek elsősorban az Országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár, másodsorban az Állami munkásbiztositó hivatal és harmadsorban a választott bíróság. Már most nézzük, hogy ezen egyes szervek miként funkczionálnak, hogyan töltik be a maguk feladatát, működési körét ? Hogy első sorban az Országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárról

; szóljak, ennek is 1907 Julius 1-én kellett volna életbe lépnie. Azonban ez nem történt meg. Maga a pénztár ideiglenesen csak 1907. novemberében alakult meg és még jelenleg sincsenek végleges alapszabályai. Egy hang (jobbfelől): Megint valami leleplezés ? Bródy Ernő: Azt hiszem, itt nincsen semmi leleplezni való és én nem szolgálok leleplezésekkel, hanem a törvény alapján állok és a törvény végrehajtását akarom. Azt hiszem ez nem olyan leleplezés, a mit bárkik szememre hányhatnak. (Halljuk ! Halljuk !) Ennek az Országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak életbe kellett volna lépnie 1907 Julius 1-én, azonban csak novemberben alakult meg és még jelenleg sincsenek végleges alapszabályai. Ezenkívül teljes anarchia van magában abban a hivatalban. Ott százakra menő hivatalnokokat kellene alkalmazni, hogy azokat az óriási teendőket elvégezzék, s a helyett néhány hivatalnok van ott, a ki a folytonosan felgyülemlő restancziát sem képes elintézni, de arra sem képes, hogy az érdeklődőknek felvilágosítást adjon. A pénztár autonómiája a törvény értelmében egészen kétségtelen. A törvény 103. §-a megmondja, hogy a baleset ellen biztosító és munkás betegsegélyző pénztár a munkaadók és biztosítottak önkormányzati szerve és hogy ez így van, arra vonatkozólag legyen szabad hivatkoznom magának az államtitkár urnak beszédére, a melyben igenis kiemelte, hogy egyrészt az autonómia érinthetetlen és ennek a pénztárnak kétségtelen, elvitathatatlan joga, másrészt mindazok a szervek, a melyek ezzel kapcsolatban vannak felállítva, szintén függetlenek és a kormány beavatkozásától teljesen mentesek. Ennek az országos munkás betegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak jelenleg sincsenek alapszabályai, a hivatalnokoknak jelenleg sincs szolgálati és fegyelmi szabályzatuk, nincsenek meg a szükséges nyomtatványok, a formulárék, a melyek szükségesek ahhoz, hogy az érdekelt és érdeklődő nagyközönség felvilágosítást kapjon az őt nemcsak erkölcsileg és szellemileg, de anyagilag is érintő kérdésekben. Ennek következménye az, hogy nemcsak az országos munkás betegsegélyző és balesetbiztosító pénztár nem teljesítheti híven a maga feladatát és kötelességét, de a vidéki pénztárak, vidéki kerületi és vállalati pénztárak egyáltalán nem képesek működni, mert egyiknek sincs alapszabálya. (Mozgás.) A régi alapszabályok megvannak, de azokat összhangba kell hozni az uj tör vény nyel oly módon, hogy az állami munkásbiztositó hivatalnak az alapszabályok megalkotására meg kell az első inicziativát adnia. Ez azonban nem történt meg, s ennek folyománya és következménye az, hogy teljes zűrzavar és anarkia van a vidéki pénztárak körül. Csak néhány szemelvényt akarok bemutatni abból, hogy mily állapotok vannak ott, a melyek megvilágítják, hogy e pénztárak nem állhatnak a feladatuk magaslatán, sőt a kezdet nehézségeivel abszolúte nem tudnak megküzdeni. Az orvosi kérdésről később fogok igen röviden