Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

325. országos ülés 1908 május 16-án, szombaton. 353 földre esküdöznek az ilyen érzékeny, valósággal megtörtént históriák keretében, hogy orvosságuk ezen betegségeket mind meggyógyítja. Találomra hoztam egy ilyen naptárt. Itt van egy érzékeny történet egy beteg családról, a mely család tagjai a következő betegségekben szenvedtek : az apa megfázás következtében hektikába esett, sem enni, sem inni nem tudott, álmatlan éjszakái voltak, gyomra nem emészt és undorodik az ételtől, teljesen lesoványodott és munkaképtelen lett. Anyósa, leánya is mind szenvednek ebben a betegségben, fia nehéz nyavalyába esett, a. felesége pedig a sok virrasztástól elgyengült és szívbajt kapott, álmatlanságba esett, éjjel-napj>al köhög szegény, gyomorbajos és az orvosok ezen kivül vese- és májbajt konstatáltak rajta, szóval, a szerencsétlen család maga egy egész kórház. Természetesen mi történik az elbeszélés végén ? Az Isten jóltevő angyala odahozza nekik az életelixirt és a család minden bajából gyökeresen kigyógyul és teljesen egészséges lesz, mint a makk. Itt van a másik, az Elzafluid. Ez is minden képzelhető betegséget meggyógyít. Sorba le vannak írva a betegségek. De a legsommásabban intézi el a betegségek kérdését egy harmadik hirdetés, a mely már az ő mentő balzsamáról egész röviden kijelenti, nem teketóriázik sokat, hanem egész kategorikusan kijelenti, hogy az minden létező külső és belső hajoknál, még negyven éves bajoknál is biztos eredménynyel használható, akár külső, akár belső betegségekre. Szóval nem bánja, akármit csinálnak az ő orvosságával, a fő az, hogy megvegyék tőle. Igen komikus dolog ezeknek az olvasása, de ha az ember komolyabban, mélyebben utánanéz ezeknek a jelenségeknek, hát akkor megborzad attól, hogy Magyarországon ilyesmi történhessék, hogy ilyen reklámokkal, hazugságokkal, szédelgésekkel áriisithatnak orvosszereket. Mert ha ezt csak intelligens emberek olvassák, legfeljebb mosolyognak rajta és abból nem származik semmiféle kár, veszedelem, de mivel ezrei és ezrei olvassák az egyszerű, hiszékeny magyar népnek és félrevezetve ezek által a hazug és szédelgő reklámok által megrendelik ezeket az orvosságokat, meghozatják drága pénzen ezeket a haszontalanságokat és még nem is az a legnagyobb baj, hogy azok a szegény emberek keservesen keresett filléreiket ilyen haszontalanságokra költik és hogy azok a szédelgő orvosságcsinálók a szegény emberek garasaiból százezreket szereznek maguknak, hanem az a legveszedelmesebb dolog, hogy a betegségbe jutott magyar parasztember nem hisz az orvosoknak, nem hisz az orvosi tanácsban, nem fordul orvoshoz, hanem bizva az ilyen hirdetésekben, ilyen gyógyszerekkel orvosolja magát, ez által elhanyagolja a betegségét és testileg tönkreteszi magát. KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVIII. KÖTET. Ha az anyagi szempontot nem is nézzük, ha nem is akarjuk megvédeni a népet az ilyen kifosztogatás ellen, de az ellen kötelességünk megvédem a népet, hogy az ilyen kuruzslók hozzá ne férkőzhessenek és ne vonják el attól, hogy betegségét rendes utón orvosok által orvosoltassa. Tulajdonképen az ilyen reklámorvosságok hirdetése feltétlenül kimeríti a csalás egész büntetőjogi tényálladékát, mert kétségtelenül ravasz fondorlattal ejtik tévedésbe az embereket az ilyen hirdetők, hogy maguknak anyagi hasznot szerezzenek. Csakhogy fájdalom, a magyar büntető törvénykönyv s/erint a csalás csakis a sértett fél indítványára üldözhető és azért van az, hogy ezek az urak egész nyilvánosan mernek ilyen csalásokat elkövetni. Nem is büntethetők, mert nincsen a ki feljelentse őket. Egy hang (balfelöl): Kivágnák magukat! Buza Barna: Lehet, hogy kivágnák magukat, de azt hiszem, hogy egészséges érzékű bíróság elitélné őket csalás miatt. Én ezeket azért hoztam fel, és azért bátorkodtam ezen hirdetésekből egy pár részletet felolvasni, inert egy intézkedés már történt az ilyen szédelgések ellen. Dátumokat és ügyszámokat nem tudok, ele ugy tudom, hogy még Széll Kálmán belügyminiszter kibocsájtott egy belügyminiszteri rendeletet, a melv az orvosságoknak ilyen felajánlását, ilyen hirdetését, az orvosszerekkel való ilyen szédelgést határozottan megtiltotta. Ez a belügyminiszteri rendelet határozottan kimondja, hogy tilos gyógyszereket, akármilyen gyógyszerkészitményeket olyan gyógyhatások feltüntetésével hirdetni és ajánlani, a mely gyógyhatások arra a gyógyszerre nézve megállapítva nincsenek. Ez a nagyon hasznos, nagyon szükséges és a szegény, együgyű, félrevezethető nép érdekében végtelenül fontos miniszteri rendelet még Széll Kálmán belügyminisztersége idejében megjelent, de az az egy hibája megvolt, hogy Széll Kálmán sem léptette életbe, hanem a miniszteri rendelet életbeléptetésére egy későbbi terminust tűzött ki. Talán túlzott humanizmusból az ilyen gyógyszerek készítői iránt, hogy igyekezzenek attól a katasztrofális hatástól, a melyet az azonnal való életbeléptetés okozott volna, lehetőleg szabadulni. Csakhogy az történt, hogy a mikorra ki volt tűzve ezen rendelet életbeléptetése, Széll Kálmán már nem volt belügyminiszter, hanem gróf Tisza István és a helyett, hogy életbeléptette volna a rendeletet, isten tudja miért, mi okból és mi alapon, kimondotta, hogy a rendelet végrehajtását további intézkedésig felfüggeszti és ugy tudom, hogy az ügy mai napig is ebben a stádiumban van. A Széll Kálmán-féle rendelet ma sincs életbeléptetve, ma sincs végrehajtva, hanem Tisza István gróf intézkedése folytán e rendelet végrehajtása mai napig is fel van függesztve. Teljes bizalommal arra kérem a t. belügy45