Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

325. országos ülés 1908 május Í6-án, szombaton. 345 Ságnak azon javaslatát, miszerint a XVII. fejezet 5. czime és a XVII. fejezet 6. czime alatt felvett összegek között az átruházási jogot megadni méltóztassék. Elnök: Megadja-e a képviselőház az előadó ur által indítványozott átruházási jogot, igen vagy nem? (Igen!) A. képviselőház az átruházási jogot megadja. Vertán Endre jegyző (olvassa): Közegészségügyi kiadások és bevételek. Rendes kiadások : XVII. fejezet, 7. czim. Rendkívüli kiadások: Átmeneti kiadások: VI. fejezet, B. czim. Beruházások : II. fejezet. Rendes bevételek: V. fejezet, 3. czim. Rendkívüli bevételek: III. fejezet, 1. czim. Kiadás. Rendes kiadások. 1. Országos közegészségügyi tanács 16.000 K. Nagy György: A közegészségügyre vonatkozólag lenne néhány szavam. Vertán Endre jegyző: Thaly Kálmán! Elnök: Kérem a képviselő urakat, tessék szólásra feliratkozni. Thaly Kálmán: Én feliratkoztam. Elnök: Nem a képviselő úrra értettem. De megtörténhetik, hogy a jelentkezést elnézzük; azért kérem a képviselő urakat, hogy iratkozzanak fel. Thaly Kálmán: T. ház! A közegészségügy kérdése hazánkban kétségtelenül véghetlenül fontos, nem csak ugy, mint más országban, hanem, lehet mondani, tekintettel a fajdegeneráczióra a széleken és a nagymértékű kivándorlásra, hogy valójában életkérdése a magyar fajnak. Azért nagyon helyesen teszi a belügyminiszter ur, ha a közegészségügyre, a mint számtalan példával megmutatta, különös súlyt helyez. Ha a belügyminisztérium kebelében évek során át visszatekintünk a történt közegészségügyi intézkedésekre, azt látjuk, hogy ezt az ügyet nem karolták fel azzal a buzgalommal, a melyre érdemes volna. Gróf Teleki Géza belügyminisztersége óta, a ki csak rövid ideig volt belügj

rminiszter, de a közegészségügy iránt végtelen melegséggel érdeklődött, ez az érdeklődés szünőben volt egészen gróf Andrássy Gyuláig, a kit örömmel üdvözlök ezen a téren, mert tudom, hiszen beszéltem vele többször e tárgyról, de intézkedéseiből is látom, hogy ennek az óriási fontosságú, ránk nézve különösen életkérdést képező ügynek teljes buzgalmat szentel, s már eddig is igen sokat köszönhetünk az ő mély belátásának és az egészségügy előmozdítására irányzott kiváló figyelmének. (Ugy van! jobbfelöl.) Röviden csak a kórházügyre utalok, a mely rövid idő alatt örvendetes lendületet vett. Pl. legutóbb az embernek, mondhatni, legdrágább kincsét, a látást illetőleg egymásután nyílnak meg a szemklinikák az országban, a budapesti egyetemé is felszereltetett — a mi a kultusztárczához is tartozik ugyan — Európa legelső KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVIII. KÖTET. tudományos intézeteinek megfelelő módon; ugyanígy létesült Szegeden egy szemkórház és ugyancsak az állam vette át Brassóban a szemkórházat. Ha jól tudom, a pozsonyi államkórháznál is a szemészeti osztálynak és a trachomás betegeknek külön pavillonja épülőfélben van, szóval: örvendetes mozgalom indult meg ezen a téren, a mit szintén főleg a belügyminiszter ur érdeklődésének köszönhetünk. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) A tüdővészes betegek számára szanatóriumok létesítése részint társadalmi, részint hivatalos utón szintén örvendetes lendületet vett. Csak példakép hozom fel ezeket, mint már is szép és üdvös gyümölcseit a miniszter ur működésének; csak arra kérem, hogy azok a felügyeletek, a melyek czéljából az ő szakközegeit igen helyesen az illető helyszínekre küldi, minél gyakoriabbak legyenek, mert, kórházi ügyekben különösen, mentől több beavatott szem van, a mely körülnéz, annál többet lehet látni és a javitani valókat csak igy ismerhetjük meg. Nagyon üdvözlöm tehát azt az eszmét, hogy minden orvosi szakmánál nemcsak a közegészségügyi tanács a maga általánosságában működik, hanem kiküldött kormánybiztosok mennek a helyszínére és a javitani valót ott tanulmányozzák és iparkodnak is rendbehozni. Örülök, hogy a belügyminiszter ur ezen uj intézményekre a budget által megengedbető legnagyobb összegeket veszi fel, és hogy a társadalomban is üdvös tevékenység indult meg az eszméért, a mint látjuk, különösen lelkes honleányaink azok, a kik az egészségügy terén egyremásra nagy eredménynyel működnek és a nemzet nagy kincsét képező közegészségügyet előmozdítani iparkodnak. A. tárgy igen nagy, sokkal nagyobb és fontosabb, hogysem egy vagy egypár beszéd keretében általánosságban elmondható volna az egyes szakmák kiemelésével. Épen azért én, ismerve a miniszter ur jóakaratát és teljes igyekezetét, nem is terjeszkedem ki az egészségügy sok ágazatára, hanem kiválasztottam egyet, a mely a kérdéssel nagyon szorosan összefügg, és a mely amellett hazánkra nézve nevezetes bevételi forrássá válhatna: értem az ásvány- és a gyógyvizek ügyét. Közismeretit dolog, hogy hazánkat az isteni Gondviselés a gyógyvizek majdnem minden fajával bőségben megáldotta. Elég csak a Székelyföld gazdagságára utalnom, továbbá rámutatnom Máramaros és Bereg vármegyére, valamint más északi megyékre, de még a Dunán tul nem magas, hegyű, de kies vidékein is mondhatnám egyik savanyu- és gyógyvízforrás a másikat követi. . És ennek daczára mit látunk ? Hogy hazánkat élelmes vállalkozók, pl. Mattoni, a giesshübli forrás tulajdonosa, osztrák vizekkel árasztják el. (Igaz! Ugy van a baloldalon.) Egész ííyugatmagyarországón alig kapni más 44