Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-325
326 325. országos ülés 11)08 is a magyar közigazgatást egészen el fogják sorvasztani. A községi, a városi ügymenet rendezése, a városok egész közigazgatásának rendezése azonban még egy kérdéssel áll igen szoros összefüggésben és azt hiszem, ennek helyes, szerencsés rendezésétől függ a magyar városok fejlesztésének jövője legnagyobb részben. Ez pedig a városi tisztviselők helyzetének rendezése. A városi tisztviselők helyzetének rendezése tekintetében én másodrendű fontosságúnak tartom azt a körülményt, hogy a városi tisztviselőknek fizetési és ellátási viszonyai lehetőleg egységesen és méltányosan szabályoztassanak. Mindenesetre szükséges ez is, mert csak akkor remélhetünk helyes és jó közigazgatást, ha azt tisztességesen dotált városi közegek végzik. De nem itt látom a városi tisztviselők tekintetében a bajt, hanem ott, hogy a városi tisztviselők és az államnak és törvényhatóságoknak tisztviselői állásai közt semmiféle összeköttetés, kölcsönösség és kapcsolat nincs. A városokhoz mindaddig kellően kvalifikált, teljesen megfelelő emberek nemfognak tisztviselőnek menni, naig a városi tisztviselőknek is a rendes előmenetele biztosítva nincs és nyugdij viszonyaik véglegesen és kielégítően rendezve nem lesznek. Ha tudja az a kvalifikált ember, hogy ha bemegy egy városhoz tisztviselőnek, vagy arra kell elszánnia magát, hogy ott csak nag}^on csekély mértékű előléptetésre számithat, vagy pedig arra, hogy egy pár esztendeig ott tisztviselő lesz, azután igyekszik egy magasabb állásba átjutni, de akkor annak az előbb viselt állásnak évei nyugdíjigényébe egyáltalán nem lesznek beszámítva : akkor ezen nehézség mellett csak nagyon tartózkodva és nagyon kevesen mennek a kvalifikált emberek közül városi tisztviselői pályára. Ha a városi tisztviselők be lennének osztva az önkormányzat és a választás teljes fentartása mellett a törvényhatósági és az állami tisztviselők státuszába és különösen a városi tisztviselők nyugdíjügye viszonosságba hozatnék az állami és törvényhatósági tisztviselők nyugdíjügyével, ugy hogy a mint ma a törvényhatósági tisztviselők nyugdíjigénye megmarad és átszámitódik, ha az a tisztviselő állami szolgálatba lép, vagy viszont: akkor remélhetnék és bizonyára bekövetkeznék az, hogy sokkal alkalmasabb, kvalifikáltabb emberek pályáznának és volnának kaphatók a városi tisztviselői állásokra. Akkor a birósági, az állami vagy a vármegyei tisztikarnak akármely érdemes tagja szívesen vállalkoznék egy-egy városi tisztviselői állás elfoglalására, mert tudná, hogy ő ezáltal az államnál vagy a vármegyénél már megszerzett nyugdíjigényét nem fogja elveszíteni, hanem ez neki a városnál tovább számit, és az előbbi szolgálatában eltöltött évei be lesznek majd számítva a városnál elérhető nyugdij összegébe. Ha a városi és az állami és törvényhatósági tisztviselői állások közt azt az egészséges czirkulácziót létesítjük, ha lehetővé teszszük ezen állások között a helyes és egészséges anyagcserét, az erőknek kicserélését és átmájus 16-án, szombaton. utalását, csak akkor remélhetjük, hogy a magyar városok egészségesen fejlődnek, és Magyarországon szintén Id fog fejlődni az az egészséges városi élet, a mely alapja minden ország gazdasági fejlődésének. Nemcsak a közigazgatásnak a kérdése ez, nemcsak a magyar közélet ezen terén érvényesül ennek a kérdésnek a jelentősége, hanem a városi közigazgatás rendezésének a kérdése elsőrangú és nagyfontosságú gazdasági kérdés, a magyar nemzeti gazdasági politikának egyik legfontosabb kérdése. Mert az ipari életnek a fészkei mindenütt a városok ; és hogy Magyarországon az ipari élet kellőleg nem fejlődött ki, hogy a magyar ipar oly szánalmas hátramaradottságban van, annak talán a legfőbb, talán a legsúlyosabb oka az, hogy a városok ügyét eddig is oly mostohán kezelték, hogy a városi közigazgatás oly rendkívül elhanyagolt, rendezetlen állapotban van. A helyes városi, kommunális politika, a városi tisztviselői állások helyes, egészséges rendezése hiszem, hogy meg fogja hozni a magyar városok' egészséges fejlődését és meg fogja hozni azt, a mi ennek nyomán okvetlenül kell, hogy bekövetkezzék, a magyar gazdasági életnek, különösen a magyar ipari és kereskedelmi életnek erőteljesebb, egészségesebb fejlődését, (Igaz! Ugy van!) a mitől függ Magyarországnak boldogulása, a mitől függ Magyarországnak jövője és függ Magyarországnak függetlensége. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) T. ház ! A városi közigazgatásnak ezt a fejlesztését, ezt a vezetését hivatott kezekben látom a belügyminiszter ur kezeiben és épen azért a belügyminiszter ur iránt való teljes bizalommal a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Pető Sándor ! Pető Sándor: T. ház ! A legteljesebb mértékben egyetértek előttem felszólalt képviselőtársammal mindazok tekintetében, a miket a városokban lévő közhasznú üzemek kommunizálásáról mondott, s a mikben érdekes fejtegetésekkel feltárta a közigazgatásnak apró-cseprő bajait, melyek magának az egész közigazgatásnak helyességét és rendszerességét érintik. A mily mértékben állanak mindazok a szempontok, a melyekre Búza Barna t. képviselőtársam és mások is rámutattak, a városokra ugyanolyan, sőt sokkal nagyobb mértékben állanak a fővárosra nézve, s ezért a t. ház engedelmével a belügyi tárcza költségvetésének vitájában én a főváros ügyére kivánom a t. ház figyelmét felhívni. (Halljuk!) Ha lehet panasza a városoknak, lehet abban az irányban, hogy túlságos mértékben vannak reájuk áthárítva azok a feladatok, a melyek tulajdonképen állami teendőt keüene, hogy képezzenek. Ha jogosult a városoknak az a panasza, hogy nagyobbak az ő kulturális terheik és aránylag gyengék jövedelmi forrásaik, a melyekkel kell, hogy a fokozott igényeket kielégítsék, akkor fokozott mértékben jogosult a fővárosnak ez a panasza,
