Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

32b. országos ülés 1908 május i5-én, pénteken. 309 ment, hogy a magyarokat a horvátok örömére és javára az olaszok ellen feingerelte, és hogy e helyett a régi alapon, Fiume ősi és szükséges autonómiájának épségben tartása alapján a magyarok és olaszok közötti békének visszaállítására dolgozzanak és munkálkodjanak, mert a békére, az egyetértésre Fiúméban nemcsak azért van szükség, mert a testvériség és a jó viszony történeti, hagyományos, természetes, hanem azért is, mert a Fiumében levő politikai, gazdasági és nemzeti érdekek kölcsönös megoltalmazása is parancsolja ezt. (Helyes ! Halljuk ! Halljuk!) Az általunk megindított magyar-olasz baráti mozgalom, mely a régi politika felújításának jelszavát hangoztatta, lelkes visszhangra talált ugy az olaszok, mint a magyarok lelkében és az akkori kormányzó és a szubvenczionált vállalatok minden erőszakoskodása daczára, egy gyönyörű politikai és morális sikert értünk el. Mert annak daczára, hogy Rosner báró és a szubvenczionált vállalatok a terror eszközeivel ösztönözték az állami hivatalnokokat és a váUalatoknak alkalmazottait ellenünk, illetve a koaliczió ellen szavazni, ennek daczára ugy a választások előtt, mint a választások után a magyarok és olaszok közti testvériesülésnek olyan nyilvánulásai, olyan nyilvános kifejezései történtek Fiume ősi falai közt, hogy azokra csakis az 1867—68-iki évek történelmében lehet példát találni, azon évek történelmében, a melyekben Fiume felszabadult a 19 évig tartó, igazán nyomorral és szenvedéssel telt korszakból, a melyet az osztrák-horvát uralom rótt rá a fiumeiekre, azért, mert Magyarországhoz hivek maradtak. E munkának és fáradozásnak sikerét bizonyítja márczius 15-ének közös megünneplése, (Igaz! Ugy van

I) a melynek gyönyörű sikerét tanúsíthatja e házban Baross János t. képviselőtársam, a ki azonnal a választások után jött Fiúméba, továbbá Irsay, Okolicsányi t. képviselőtársaim, Nagy György t. képviselőtársam, bizonyítja többek közt a Fiúméban lezajlott, párját ritkító Rákóczi-ünnep . . . Nagy György : Ugy van ! En voltam az ünnepi szónok ! (Zajos derültség.) Zanella Richárd : Bizonyítja gr. Nákó Sándor, mint a kaaliczió első kormányzójának érkezése alkalmával rendezett ünnepélyek, a város, a nép, a fogadtatás stb. Talán nagyon gyors volt a mi munkásságunk sikere, talán nagyon is szép volt, hogysem ez az egyetértés sokáig tarthasson. Sajnos, ezt az egyetértést a múlt idők emberei, képzelt sérelmeiket megboszulandók, megbontani igyekeztek. Közöttük egyik, abból a czélból talán, hogy egyes embereket a fiumei politikai életből is kimarjon, egész tollbetyár bandát bérelt fel; lehozta az illetőket Fiúméba és egy lapot alapítva, másfél éven át folytonosan okádta a legszemtelenebb vádakat és rágalmakat és sértéseket a város minden egyes polgára ellen, az összes polgárságra, sőt azon hazafias magyar emberek ellen is, a kik merészkedtek az autonóm párttal nyíltan rokonszenvezni és annak békéltető munkáját támogatni. Sajnos, ezeknek az embereknek, csatlakozva az ancien rezsim embereihez, néhány főtisztviselővel és a horvátokkal sikerült a diadalra vitt ügyet megbontaniok és a városi viszonyokat újra a Rosner-féle miliőbe visszazökkentetni. Szerencsére, gróf Nákó Sándor kormányzó hamarosan felismerte a közviszonyok téves és veszedelmes lejtőre jutását (Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) és meggyőződvén czélj aink őszinte és tiszta voltáról, jelenleg mindenképen azon munkálkodik és azon buzgólkodik, hogy a város békéjét fentartsa és fejleszsze. (Élénk helyeslés. Felkiáltások: Éljen Nákó I) annak a nyugalomnak érdekében, a melyre Fiúménak 10 elmúlt év szüntelen harcza és viszálykodása következtében feltétlenül szüksége van, különösen, ha azt akarjuk, hogy Fiumét alkalmassá tegyük arra, hogy fontos hivatását, a melyet a természet és a történelem az állam közgazdasági életében rárótt, hiven betölthesse. (Helyeslés.) Vüágos, hogy ha itt a viszonyokban való tájékozatlanság nem lett volna, ha a magyar közvélemény félrevezetve nem lett volna, ha egyes esetekben Fiúméban a kormányzás okosabb emberekre bízatott volna, akkor számos, Fiumét illető kérdést könnyen lehetett volna elintézni, a viszonyok bármiféle elmérgesedése és komplikálása nélkül. Ez a színigazság, a melyet a fiumei ügyek ismerésére támaszkodva vallok, és a melyeknek annak idején kifejezést adott e házban gr.Batthyány és Lukács Gyula, a sajtóban pedig Hódosy Imre, Kenedi Géza s mások, a kikre a fiumeiek hálával emlékeznek. Minthogy pedig még mindig, különösen egy fővárosi tekintélyes lapban ez idő szerint is helyet engednek oly egyének tollából eredő czikkeknek, kiket Fiúméban űzött viselt dolgaik miatt a fiumei ugy magyar, mint olasz ajkú publikum közmegvetéssel sújtott, szükségesnek tartom a t. házat és egyáltalában a közvéleményt arra kérni, hogy ne tessék felülni ezeknek az uj fiumei Kolumbusoknak, hanem tessék inkább szives tudomásul venni azt, hogy Reményi Antal ur, kit nincs szerencsém személyesen ismerni, Fiúméba érkezve, hetekkel ezelőtt egy Fiúméban megjelenő laphoz levelet irt, melyben azt mondja : »Hosszu ideje, hogy Fiúméból eltávoztam, és most, hogy visszajöttem, a legnagyobb örömmel konstatálom, hogy mind rémképek és rágalmak azok a dolgok, melyeket Fiúméról a magyar lapokban publikáltak, és hogy azok oly elemektől származnak, a kik Fiumét csakis üzleti térnek tekintik és Fiumét ép oly kevéssé szeretik, mint az anyahazát, a mennyiben czéljuk csak az, hogy a saját üzleteik czéljából Fiume és az anyaország között konfliktust csináljanak.* Reményi azzal konkludál, hogy nemsokára ezen czélból Fiúméban egy konferencziát fog összehívni. Van szerencsém említeni, hogy a jelenlegi kormányzó,.gr. Nákó Sándor ur a.helyzetet fel-