Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

'd%k. országos ülés 1908 májas 15-én, pénteken. 301 hogy a törvény bizonyos oly rendelkezéseit, a melyek a nemzet egészséges jogi meggyőződésével ellentétbe jutnak, az ily rendelkezéseit a törvénynek hatásukból kivetkőztesse törvényhozási intézkedés nélkül. (Ugy van!) Az igazi jogalkotási szabadság Magyarországon a régi időben különösen a szokásjogban volt. (Igaz! Ugy van!) Egy ujabb ellenkező átalános szokás helybenhagyatva mindnyájunk által, az egész nemzet által helyeselt szokás, a mely különösen a közigazgatási gyakorlat alapján keletkezett, ez a szokás, ez az ujabb meggyőződése a nemzetnek, a mely a szokásjogban nyilvánult, igenis szintén eltörölte bizonyos rendelkezéseit azon nemzetiségi törvénynek, különösen eltörölte azokat, a melyeknek rendelkezései teljesen ellentétben voltak a magyar államnyelv természetes érvényesülésével. Méltóztassék meggyőződni a magyar országos szokásjog e tekintetben való állapotáról, mielőtt méltóztatik azt állitani, hogy nem ha,jtatik végre a törvény. Azon rendelkezéseit a törvénynek, a melyek ily országos szokásjog által abrogálva vannak, nem lehet nem is szabad végrehajtani, mert azon rendelkezései a törvénynek erejükben és hatályukban már fenn nem állanak. Ha mindezt tekintetbe veszszük, akkor igenis áll az, a mit mondottam, hogy a nemzetiségi törvény azon részeiben, a mely részeiben él, a mely részeiben alkotmányos módon, — alkotmányos mód alatt az utóbbi generális szokásjoggal való megváltoztatást is értem, — meg nem lett változtatva, el nincs törölve, igenis végre van hajtva, és a mesék országába tartozik az az állítás, mintha a nemzetiségi törvény tekintetében valami specziális helyzet lenne, mintha a nemzetiségi törvényt mi nem akarnók végrehajtani. Ezt a mesét jó lesz végre valahára kifeledni az itteni siránkozásból. (Mozgás.) Ivánka Milán : Nem siránkozunk! (Mozgás.) Kmety Károly: Ennyit akartam az ón t, képviselőtársam fejtegetéseire megjegyezni, és most már én mondom azt, hogy igenis a királyhűség és a kölcsönös törvénytisztelet jegyében meg fogjuk egymást találni, de önökön most a sor, hogy ezt a kettőt teljes lelkiismerettel és őszinteséggel gyakorolják. (Helyeslés halfeV'l.) Lukács László : T. képviselőház ! Elnök: Mi czimen tetszik szólni ? Lukács László: Ha meg méltóztatnak engedni, félremagyarázott szavaim rektifikálása végett nagyon röviden óhajtok nyilatkozni. Elnök: Tessék, de röviden és szorosan ahhoz tartani magát. Lukács László: Az előttem szóló igen t. képviselő ur azt mondta, hogy a nemzetiségi törvényt amennyire lehet végrehajtották, a menynyire nem lehet, nem hajtották végre. Ezzel admittálja azt, hogy nincs végrehajtva bizonyos részében. Másodszor azt mondta, hogy azért nem lehet végrehajtani ugy, mint az eredeti szövegezés van. . . . Elnök: Kérem t. képviselő ur, ez polemikus beszéd. (Ugy van! balfelöl.) Justh Gyula: Nem lehet! Lukács László: Abban értett félre, hogy én azt mondtam, hogy nincs végrehajtva a nemzetiségi törvény, ő pedig azt mondta, hogy a mennyire lehet, végre van hajtva, a menynyire nem lehet, nincs végrehajtva; én pedig konstatálom, hogy nincs végrehajtva azon pontokban sem, a melyekben végre lehet hajtani ma is. És különösen kiemelem, hogy azt mondotta : ime, a magyar nyelv tanítására vonatkozó törvényt mi nem hajtottuk végre becsületesen és lelkiismeretesen. Ezt most vegyük Összeköttetésbe az általam kifejezett és az ő általa kifejezett állásponttal. Én azt mondtam, hogy az anyanyelv tanítása az első föltétele a közoktatási törvénynek. Már most, ha az igen t. ellőttem szóló képviselő urnak felfogása áll, akkor a törvények e tekintetben való végrehajtása ugyanazon feltételtől függ, a mely feltétel szerint ő a nemzetiségi törvény végrehajtását koncedálja. Ez volt az ón álláspontom és különösen ebben a tekintetben magyarázta félre az én szavaimat az igen t. képviselő űr, a mennyiben mi kimutattuk, hogy későbben alkotott törvényekkel maga a jogrend van megtámadva, a mennyiben a később alkotott törvényekben nincs kiirva határozottan, hogy ezen és ezen törvényszakasz intézkedése értelmében a nemzetiségi törvénynek ezen és ezen szakasza hatályon kívül helyeztetik. Épen azért van félreértés közöttünk. Tehát fennáll ez a törvény egészében és fennáll a másik törvény is. Ez volt az én fejtegetésemnek valódi értelme, és rektifikálom ezen értelemben az én szavnim magyarázatára vonatkozó felszólalást. Elnök: Szólásra következik? Raisz Aladár jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István : T. képviselőház! A belügyi tárcza részletes tárgyalásánál fölszólalások történtek és képviselőtársaimnak majdnem mindegyike a nemzetiségi kérdéssel foglalkozott; különösen áll ez Gaal Gasiton és Fenyvesi Soma igen t. képviselőtársaimra. Ugy ezek beszédeire, valamint az igen t. egyetemi tanár és t. képviselőtársunk Kmety Károly jogmagyarázatára is bátor leszek kiterjeszkedni. Azonban már most jelzem, hogy a t. urak egy felette fontos kérdéssel foglalkoztak, azonban szem elől tévesztették azt, hogy ha ők ilyen fontos kérdéssel foglalkoznak, a kérdés fontosságának megfelelően előkészülve kell hozzászólni. Nem kérdezték meg a történelmet, pedig a történelem, mint Cicero mondja, testis temporum, vita memóriáé és magister vitae. Ha valaki egy ilyen fontos kérdéssel, melynek története majdnem ezer éves, foglalkozni akar, akkor nem jön silány vezér-