Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

32b. országos ülés 1908 május 15-én, pénteken. 299 egy kisebb kör által sokkal helyesebben, czélszerübben és sikeresebben lesznek végezhetők. A járási önkormányzat szervezésének kérdését, a mely tudtommal még boldogult emlékű Szilágyi Dezső gondolata és terve, nagyon melegen ajánlom a t. belügyminiszter ur szives figyelmébe, a ki, azt hiszem, e tárcza terén még sokáig fog mindnyájunk megelégedésére működni és nem végzi be feladatát akkor, midőn az átmeneti korszak feladatai megoldatnak. Talán nem is szólottam volna tovább, ha Lukács főtisztelendő ur egy közbeszólásával nem figyelmeztet arra, hogy ő is jelen van. Az ő közbeszólása folytán a nemzetiségi kérdés jutott az eszembe és, bár agyoncsép eltetett már is, mert hiszen a körül forgott minden nemzetiségi szónok ur felszólalása, mégis ezeket a szerény észrevételeimet nem hallgathatom el. (Halljuk ! Halljuk !) Az én t. képviselőtársam, a ki ugy látom főszónoka, vezérszónoka a nemzetiségi pártnak . . . Lukács László : Dehogy, a legszerényebb tagja vagyok ! Kmety Károly: . . . nagyon kenetteljes hangon, a szeretet hangján beszél erről a kérdésről, csak az nem volt szeretetteljes, a mit ezen a szeretetteljes hangon elmondott. Azt mondja, és ez az ő sarktétele, megoldhatjuk a nemzetiségi kérdést akkor, ha a következő kettőt tartjuk szem előtt: királyhűség és törvénytisztelet. (Lukács László közbeszól.) Bocsánatot kérek, én elolvastam a tavalyi költségvetés alkalmával tartott beszédét, szórói-szóra azt mondotta, ezt a kettőt, királyhűség és törvénytisztelet. Hát a szemébe nézek ennek a két követelménynek. Királyhűség, t. képviselőtársam, egyenlő a magyar nemzet iránti hűséggel. A királyhoz csak az hű, a ki a magyar haza és nemzet iránt teljes hűséggel viseltetik. Elválasztani a kettőt egymástól, hűnek akarni lenni a királyhoz akkor, ha a magyar nemzet iránt tökéletes és teljes hűséggel nem viseltetünk, nem lehet. -. Lukács László : Ezt aláírom. p.J Kmety Károly: A a király magyar nemzetet personifikálja és megsérti mindaz a király iránti hűséget és lojalitást, a ki a magyar nemzettel szemben ezeket a kötelességeket és érzelmeket nem táplálja. Lukács László : Ezt mondjuk mi is. (Zaj.) Kmety Károly: Ebben a kérdésben, ugy látszik, meg tudnánk egyezni, hogy ha önök itt és odakünn is olyan komolyan vennék ezt. a milyen komolyan én mondom. Hogyha önök soha a magyar haza és nemzet iránti hűséggel ellentétbe nem keverednének . . . Lukács László: Nem is keveredünk. Kmety Károly : Ennek az országnak a közvéleménye azonban ugy itéli meg az önök magatartását, hogy igen számos esetben meglehetős merev ellentétbe kerülnek ténykedéseik által azzal a magyar nemzet és haza iránti köteles hűséggel. (Zaj.) • __ Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kmety Károly: A másik, a mit az én t. barátom kenetteljes hangon emleget, a törvénytisztelet. Azt mondja, hogy a törvénytisztelet alapján meg tudjuk egymást érteni. Azt a kérdést vagyok bátor hozzá intézni, vájjon tiszteletben tartják-e ők az alaptörvénynek azon rendeltetését, hogy ebben az országban a haza minden polgára az egységes és oszthatlan magyar nemzetnek tagja, Lukács László : Bármely nemzetiséghez tartozzék is, — ezzel tessék kiegészíteni! Kmety Károly: Hiszen ön ma is megsértette egymásután vagy tizenötször ezt a törvényt, a mikor ön az oláh nemzetről beszélt! Lukács László : Deák is erről beszélt. ?Jj Kmety Károly: Akárki beszélt erről, ma nem szabad erről beszélni, mert oláh nemzet a törvény értelmében nincs, a törvény értelmében egységes és osztatlan magyar nemzet van. Hát ez a törvénytisztelet ? Tisztelik önök az ország törvényeit, a mikor azt hangoztatják, hogy közjogi korporácziókat kell képezni a nemzetiségiekből, kantonokat kell csinálni. Lukács László: Ha az ország javára lesz! Kmeíy Károly: Hát összhangzásban áll ez az egységes és osztatlan magyar nemzettel ? Soha ebben az országban sem az oláh, sem a tót nemzetiség rendet nem képezett, a hogy hamisan tetszett mondani, sem az oláh, sem a tót, sem a szerb nem képezett soha ebben az országban külön politikai testet és tökéletesen hamis, ha valaki a jogtörténetet ugy csavarja el, hogy azt állítja, hogy ebben az országban ezek a nemzetiségek külön rendeket képeztek. Lukács László: Horváth Mihály irta! Kmeíy Károly: Horváth Mihály történetíró volt, de nem volt jogtörténetiró és tévedett, ha ezt csakugyan állította. (Ugy van!) Oláh nemességről is tetszett beszélni. Lukács László: Nobilis Valachus! Kmety Károly: Hát ki volt az a Nobilis Valachus ? Vannak önök között magyar nemesek, de ez nem ellenkezik azzal, hagy oláh nemzetiségieknek vallják magukat. A magyar nemesség sohasem volt exkluzív, nem szorítkozott a magyar fajra. Tehát voltak magyar nemesek, a kik más népfajokhoz tartoztak. A nemesség annyira egységes voltjjnúnt ma, una eademque nobilitas, bármiféle nemzetiség fiai, mint magyar állampolgárok, magyar nemesek lehettek. Magyar nemesek ma is még a horvát-szlavonországi nemesek is. Hiszen legrégebben külön szlavonita nemesség is volt ugyan, a mely azonban elenyészett és az a nemesség, a mely Horvátországban századok óta volt és van, magyar nemesség. (Halljuk! Halljuk!) Fajilag különböztetni nem lehet. Teljesen egységes és ugyanazon magyar nemesség volt tekintet nélkül az anyanyelvre. Természetesen ezek a magyar nemesek magyarok voltak, mint hazafiak szivükben. Sajnos, a mai nemes oláhok ezek^ példáitól messze eltévelyedtek. Törvénytiszteletről beszél a t. képviselő38*