Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

324-. országos ülés 1'J08 május 15-én, pénteken. 271 ha őszinteséggel, szeretettel csatlakoznak hozzá. (TJgy van!) A magyar államnak demokratikus fejlődése során ebben a munkában, melyet a magyar nemzeti állam kiépítése érdekében teljes odaadással ki kell fejtenünk, szükségünk van a becsületesen érző, józanul gondolkodó, félre nem vezetett népre. Nem szabad visszariadnia e munkától senkinek. Mindenkit az a becsületes meggyőződés kell hogy áthasson, hogy a magyar állam egyetemes érdekét, a melyben az állam minden polgárának az érdeke benfoglaltatik, teljes odaadással kell munkálnunk. (Elénk helyeslés.) T. uraim ! A nemzetiségi politikában a félúton megállani nem szabad. A legnagyobb bűn volna a kormány részéről, ha félsikerek, ha a látszat kedveért cselekednék egy oly kérdésben, a melynek érett megfontolás alapján komoly megoldására volna szükség. A vezető elvnek a magyar nemzeti állam integritásának, fejlődésének kell lenni. A mit ezen elv keretén belül a nemzetiségek megtartására meg lehet tenni, azt meg kell tenni. Lukács László : Helyes ! Nagyon jó ! Fenyvesi Soma: Igen t. uraim ! A magyar állam integritását nem a nép veszélyezteti, hanem a vezérek, a kik a magyar állam integritása ellen saját önző czéljaik érdekében törnek. Önöknek, t. uraim, gyűlölködéstől nem kell tartamok ; a magyar állam ereje sokkal öntudatosabb, sokkal nagyobb, semhogy gyűlölködésre szorulna. Helyes nemzetiségi politika, a törvény becsületes és helyes alkalmazása, a köznéppel szemben, a büntető törvénynek kíméletlen alkalmazása azokkal szemben, a kik ellene vétenek. (Zajos helyeslés. Mozgás a nemzetiségek padjain.) Ivánka Milán : Frázis! Elnök: Ivánka képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy legyen csendben. Fenyvesi Soma: A képviselő urnak arra a megjegyzésére, hogy frázis, csak azt mondom, hogy a magyar államhatalom gránitoszlopai szilárdan állanak. Jelentkeznek egyes verebek, a melyek odadörzsölik csőrüket, karczolni próbálják a gránitot, s azt hiszik, hogy csorbát ejtenek rajta. Az a beszéd, a melyben a t. belügyminiszter ur a múltkor kiterjeszkedett a nemzetiségi kérdés minden ágára, komoly, megfelelő nemzetiségi politikának látszik alapját megvetni. Meg vagyok győződve, hogy a belügyi kormányzat a nemzetiségi kérdéssel komolyan és öntudatos, egységes programmal fog foglalkozni és ebben a meggyőződésben elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Lukács László : T. ház ! A most elhangzott felszólalásban láthatták t. képviselőtársaim azon frázisoknak és sovinisztikus eszmeáramlatoknak a reprodukczióját, a melyek olvashatók mindennap a Friss Újságban, az Esti Újságban, a Magyar Szóban és a Napban. Ha csak erről volna szó, ha csak e'lapok hasábjain jelennének meg ezek a politikai felfogások, ugy nem tartanám méltóknak arra, hogy azokra reflektáljak. De mivel egy igen t. képviselőtársam itt a házban adta azokat elő és sikerült néhány részről approbácziókat kapnia, sőt néhány dörgedelmes frázisnál tapsokat is, azért kötelességemnek tartom, hogy én is felszólaljak, különösen arra való tekintettel, hogy eszmefuttatása körébe belevonta az én szerény személyemet is. T. ház ! Képviselőházi politikai akczióm kezdetétől fogva ideális felfogással és meggyőződéssel azt akartam, hogy működésem komoly és eredménydus is legyen. Épen azért még akkor is, midőn a leghevesebb politikai küzdelemben állottam akár a bíróság előtt, akár társadalmi téren, vagy a lapok hasábjain, mindig az érintkezési pontokat kerestem, a melyek bennünket a kölcsönös megegyezésre vezetnek, mindig ezeknek a kultiválását hirdettem, az elválasztási pontokról pedig azt mondottam, hogy azokat magyarázzuk ki, vagy nyessük le, kölcsönös egyetértéssel. Ez a józan, reális, az életnek megfelelő politika. A nagy átalakulások, a melyek korszakot alkotnak az emberiség életében, ugy a politikai, mint a vallási reformáczió, mindig a kölcsönös elégedetlenségen alapulnak és az egyes pártok, osztályok, egyes lángelméjű férfiak mindig az elégedetlenség egész tárházát hozták fel, hogy egy hasonlattal éljek, mintegy bunkóba foglalták azokat és azt az ellenáramlat vezetőinek úgyszólván a fejéhez vágták. Kezdődik az irodalmi harcz, a társadalmi harcz, és ha nem sikerül megoldani a kérdéseket, jön a fegyveres harcz. Kérdem : nincsen-e felírva a történelem évlapjaiban az a mondás : Peccatur intra et extra muros ? Hol van az emberi életben, az emberi társadalomban az a csalhatatlan, minden kétséget kizáró crényesség, a szellemi életnek minden folt nélkül való az a világossága, a melyet nem lehet kritika tárgyává tenni ? Hiszen a napban is, a mely életet ad a földnek és a melynek sugaraiból táplálkozunk mindnyájan, abban is vannak foltok. Épen igy az emberiség, a népek, a társadalmi osztályok viszonyaiban vannak olyan pontok, a melyek esetleg elitélendők, de kérdem, ugy kell-e ezeket felhozni, a mint azt előttem szólott képviselőtársam tette ? Hiszen ez tűzcsóva, a mely bedobja a haza állampolgárainak testvéri életébe a széthazás, a gyűlölködés, az ellenségeskedés tüzét. A képviselő urnak talán szüksége van erre az egyenetlenkedésre, mert tudja, hogy az a politika, a melyet képvisel és a mely egy szerencsétlen korszakból maradt reánk, csak ebből az egyenetlenségből táplálkozhatik (TJgy van! a közéjen.) és csakis ebben a zavarosban halászhat. Epén azért, t. képviselőház, igenis rá kell ezekre a dolgokra mutatnunk, és a mikor rámutattunk . . . Ivánka Milán ." Inter duos litigantes . . . Lukács László : ... és a mikor megállapodtunk, azon az alapon kell tovább haladnunk. Nekünk, ha Magyarországgal és magyar testvéreinkkel szemben azt az ádáz, gyűlölködő álláspontot akarnók vagy tudnók elfoglalni, — akarnók vagy tudnók, mert sem nem akarjuk, sem nem tudjuk — akkor nem kellene egyebet tennünk, csak azt, hogy Baross János képviselő urnak