Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

•324. országos ülés 1908 Elnök (csenget) : Kérem Lukács László képviselő urat, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Lukács László : Izgat! Elnök : Rendreutasítom a képviselő urat! Olay Lajos : Szabad-e magyar állampolgárnak a román miniszterelnök úrral tartani ? Elnök : Kérem Olay Lajos képviselő urat, ne méltóztassék parallel szónoklatot tartani. Tessék feliratkozni, azután beszélhet. Akkor beszélhet a képviselő ur, de akkor, a mikor Fenyvesi Somáé a szó, Olay Lajos képviselő urnak nincs joga beszélni. Fenyvesi Soma: Akkor Marzescu szenátor a következőket mondotta (olvassa) : »Azt hiszem, hogy minden nemzet, minden nép egy ideálért él. Es kérdem : mi nekünk románoknak az ideálunk ? Nekünk románoknak ideálunk az, hogy minden román ugyanazon politikai egységhez, ugyanazon államhoz tartozzék. Mi a vétkük azoknak, a kiket kiutasítottak ? Ha önöknek, román miniszter urak, kellemetlenné vált ez az eszme, kérném önöket, kergessék ki a történelem tanárait összes iskoláinkból, mert összes nemzeti iskoláinkban a történelem tanárai nem tesznek egyebet, mint napról-napra igazolják azokat az aspirácziókat, a melyek tulajdona minden románnak, a melyek szeretnének látni minden román lelket, az egész román nemzetet egyetlen egy olyan államban, a mely a nemzetiség elvére van alapítva*. Ezt egy román szenátor mondja. Lukács László : Egyetért vele ön ? (Zaj.) Fenyvesi Soma : Es most be fogom bizonyítani azt, hogy az oláhok erdélyi testvérei voltak azok, a kik az irredentizmus eszméjét odavitték és ott is ápolták. A román parlamentben egy román szenátor ajkairól hangzottak el ezek a szavak, Marzescu szenátor szavai (olvassa) : »Miért tesznek önök különbséget ? Es miért tűrik meg ez eszméket csupán nálunk, azon románoknál, a kik a román királyság polgárai vagyunk és a mi erdélyi testvéreinknek, a kik a mi tanáraink voltak, a kik megtanítottak minket, hogy* románul gondolkozzunk : miért nem engedik meg, hogy ugy gondolkozzanak, mint mi ?« Azt hiszem, ez hivatalos bizonyítéka annak, hogy román irredentizmus létezik. Most rátérek annak bizonyítására, hogy léteznek olyan tankönyvek és térképek, a melyek az irredentizmus czélját szolgálják. Itt van első sorban egy a román közoktatásügyi miniszter ur által nemcsak jóváhagyott, hanem díjazott tankönyv, a melynek az a czime »Carte di Citire«. Ennek 98. oldalán foglaltatnak a következők — magyarul fogom olvasni, de ha tetszik Lukács László képviselő urnak, bemutatom oláhul is, nehogy azt mondja, hogy a fordítás nem jó. Lukács László : Melyik iskolában tanítják ? Fenyvesi Soma: A községi iskola harmadik osztályában ! Ez itt van, ezt nem lehet letagadni. Ebben a következők foglaltatnak (olvassa) : »A románok sokan vannak és szabadokra meg alattvalókra oszlanak. A szabadok Olteniában, Munteniában, Moldovában s a Dobrudsában laknak május 15-én, pénteken. 269 és Románia királyságot alkotják. Az erdélybeliek, bánátiak, kőrösország- s máramarosbeliek a magyarok alattvalói. A bukovinabeliek az osztrákoknak alattvalói, a besszarábiabeliek az oroszoknak, a maczedóniabeliek pedig a törököknek alattvalói. Adná a jó Isten, hogy lássuk egyszer magunkat egy nagy és hatalmas Romániában egyesítve! Akkor a Pruth és a Kárpátok nem képeznének többé határokat, a Kárpátok tetejéről fogunk kiterjedt látkörben a nagy román hazára tekinteni«. Ezt tanítják a román gyermekeknek és ezt tanítják még a romániai magyar iskolákban is. Itt van azután egy hivatalos tankönyv, a melyet ugyancsak apjxrobált a román közoktatásügyi miniszter. Ennek ez a czime : »Patria mea«. Itt van benn egy térkép, a melyen Erdély és Magyarország jelentékeny' része már beolvadt a nagy Dákó-Romániába. Itt a térkép, a melyet bemutatok ezennel Lukács László képviselő urnak, a melyen Magyarország Crisiana, Temisiana, Transilvania czimen már beolvadt Nagy-Romániába, Gaal Gaszton : Debreczen is ! Fenyvesi Soma : Vigaszunk csak az, hogy Bukovinát és Besszarábiát is beolvasztották. Ivánka Milán : Tessék felelősségre vonni a román minisztert! Fenyvesi Soma : Lukács László azt mondotta, hogy ilyen tankönyvek nem léteznek. Léteznek és itt vannak a bizonyítékok. Azután itt van egy tankönyv, a melyben szintén kis, apró tartományok, provinczeák vagyunk Crisiana, Temisiana, Transilvannia stb. czimen. De igen t. uraim, hivatkozom én ebben a tekintetben egy még klasszikusabb tanura, Maniu Gyula képviselő úrra, annak bizonyítására, hogy önök másképen beszélnek itt és másképen beszélnek lenn a néphez. (Halljuk! Halljuk ! a haloldalon). Ezelőtt néhány hónappal, mintegy annak a fordulatnak a bizonyságaképen, hogy maga a román intelligenczia jelentékeny részében megunta azt a harczot, a melyet minden indok nélkül itt az oláh képviselők folytatnak és a minek bizonysága az is, hogy az oláh magasabb klérus is a »Lupta« czimű pártlapnak a támogatását nagyon redukálta; jelent meg egy röpirat »Argus« nevű szerzőtől, a mely a nemzetiségek politikai hibáival és bűneivel foglalkozik. Ebben a röpiratban, a mely egy intelligens főnek a tanulmánya, czélul tűzetett ki, hogy békét teremtsünk a nemzetiségekkel, és bár egynémely téves eszme van a füzetben, végeredményben is odakonkluclál, hogy a nemzetiségi törvény végrehajtása szolgál a békés kiegyenlítés alapjául. Akkor az önök lapjában, a Luptában, a mely az önök küzdelmét és harczait hirdeti, és szolgálja, jelent meg azon képviselő pennájából a ki önök között intelligencziajánál és tudásánál fogva meglehetős előkelő szerepet játszik, Maniu Gyula képviselő úrtól egy czikk, a melyben ő keményen nekitámadt Árgusnak azon röpiratban foglalt