Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

323. országos ülés 1908 május 14-én, csütörtökön. 237 oly nagy súlyúnak venni, kérem alásan, legyenek szívesek és legyenek oly türelmesek a birodalom egy nagy horderejű auktoritással biró politikusának szavait meghallgatni, a melyeket épen e kérdésre vonatkozólag Magyarország egyik közjogi testületében, a delegáozióban mondott. Hencz Károly : Ez személyes megtámadtatás ? Lukács László : Nem én felelek tehát, hanem Magyarország és Ausztria külügyminisztere : Hencz Károly: Öt nem támadták meg! Sümegi Vilmos: Milyen birodalomról beszél ? Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lukács László (olvassa) : »Arról is szó volt, hogy román iskolákban oly taneszközöket használnak, a melyek nem felelnek meg az államjogi helyzetnek. Hallottam erről — és főleg olvastam magyar újságokban. Oda törekedtem, hogy ily taneszközöket megszerezzek, hogy megláthassam, helyes-e ez a hir. Mind ez ideig nem terjesztettek elém ily taneszközöket vagy térképeket* — mert ilyen taneszközök és térképek, t. képviselőtársaim, nem léteznek. (Zaj. Ellenmondás.) Sághy Gyula: Láttuk! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Sümegi Vilmos: Hiszem, hogy a külügyminiszter nem látott, de mi láttuk. Lukács László : A tiltakozó szó tehát részemről e nyilatkozattal teljesen igazolva van. (Zajos ellenmondás.) Szász Zsombor: Nem igaz! Elnök : Csendet kérek ! Lukács László: Baross János képviselő ur önök előtt felhozta azt a térkéj>et. Én jól ismerem. (Derültség. Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Kérem, a t. képviselő ur egyedül és kizárólag személyes megtámadtatás czimén szólhat. Nem engedem meg, hogy ettől eltérjen. Lukács László : Kérem, ha ez kivül esik a személyes megtámadtatás körén . . . Elnök: Teljesen kivül esik. Buzáth Ferencz: Mi viszonya van a térképnek a személyéhez ? Lukács László: összeköttetésbe hozták sze•mélyemmel, tiltakozom újból. Magyarázata ferde következtetései hamisak, ezek ellen tiltakozom, és lesz alkalmam a belügyi tárcza költségvetése alkalmával részletesen indokolni álláspontomat. Kötelességemnek tartottam tiltakozó szavamat felemelni azon inszinuácziók, rágalmak ellen, és itt követem a t. miniszterelnök urat, a ki hasonló esetben sértve érezte magát, (Derültség.) felemelte tiltakozó szavát és azt mondta bizonyos dolgokra, hogy ezek gálád rágalmak. Azt mondom én is, hogy gálád rágalmak szemben a románokkal és szemben velünk, a kikre mondja és a kikre reámutatott, hogy ezek a román vezérférfiak. Gálád rágalmak mindazok, a miket Baross János képviselő ur ezekre vonatkozólag mondott. Elnök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István : T. ház ! Magam sem szándékoztam felszólalni. (Mozgás.) Sümegi Vilmos: Legjobb az első gondolat. (Derültség.) Pop Cs. István : Nem szándékoztam különösen két okból. Először azért, mert hallom azt, a mit vallanak a milliók, hogy törekedjünk arra, hogy ez a parlament mielőbb fejezze be hivatását. Azt sürgetik minden eszközzel, hogy mielőbb vége legyen az osztályparlamentnok, (Mozgás.) hogy hozassék be az alkotmány sánczaiba az a sok millió, (Zaj és mozgás.) a kik 1848 óta hiába várnak és kiáltják, hogy ki vannak rekesztve az alkotmányos jogaikból. Alkalmat akarunk adni a kormánynak, hogy nagyon sok ideje legyen előkésziteni a reformot, a melynek jönnie kell. Nem akartam felszólalni másodszor azért, mert oly viszonyok közt van most a parlament, a mely viszonyok közt az ellenzék agyonbeszélheti magát, arra azonban nem számíthat, hogy érveit valaki figyelembe fogja venni. Az általános hibákon kivül történtek oly események itt e házban, a melyek személyileg kényszerítenek, hogy részt vegyünk a vitában. A mikor itt négy képviselő kiadatásáról volt szó, olyan kijelentések és szavak hangzottak el, melyek különösen reám nézve vérig sértők, mert nemcsak valótlanságot tartalmaznak, hanem súlyos vádakat is. Nem sokat törődtem egyes közbekiáltásokkal, melyek ellenünk irányulnak, a melyek megtámadják hazafias érzelmeinket, kétségbevonják azt is, hogy mi e hazához tartozandóságot érezünk. Hanem jött a mentelmi bizottságnak egy tagja, és érdeklődtem, hogy ki az az ur. Mikor megtudtam, hogy nyugalmazott törvényszéki biró, akkor elfogott a szomorúság, hogy lehetséges, miszerint törvényszéki biró, a ki ismeri a törvényeket, ismeri az állitások óriási horderejét, és a ki tudja, hogy mi a felelősség, oly Id jelentéseket és állításokat koczkáztasson, a minőket nem neki, de senkinek egy kupaktanáesban sem szabad koczkáztatni. Ha a képviselőház hallotta volna, összefüggésben elolvasta volna, ugy, a hogy itt le van téve a naplóban, maga is belátta volna talán, hogy egyik mondat ellen mond a másiknak, mert ha egyik állítás áll, akkor nem áll a másik. Ez indokolja, hogy miért szólalok fel, mert itt egyébről sem. volt szó, csak arról, hogy mi, aradiak, Komániával tartunk fenn viszonyt, onnan dirigáltatjuk az ügyeket, hogy oly brosúrákat terjesztünk a nép között, melyek hajmeresztő dolgokat tartalmaznak. Tessék csak meghallgatni ezeket a dolgokat, hogy ilyen összefüggésben miket lehet nálunk koczkáztatni. Azért olvasom fel, mert bármely vádat elfogadok, de megkövetelem, hogy annak a vádnak legalább az alaposság valószínűsége meglegyen. Elbeszéli Kálosi József képviselő ur, hogy mikép ugrasztották szét a nemzeti komitét, és mikép alakítottuk meg mi azt Aradon. Azután ezt mondja (olvassa): »Akkor frontot változtat-