Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

323. országos ülés 1908 május íh-én, csütörtökön. 231 a ki nyerstermékekkel foglalkozik, métermázsán­kint körülbelül 2 korona diííerencziát tesz ki az, ha az árut Budapestre, a központba akarja fel­szállítani. Én azt hiszem, hogy a t. kormány meg fogja találni a helyes utat arra nézve, hogy ezen a téren is segitsen az állapotokon. Egy más kérdésről is kívánok ezzel kapcso­latban megemlékezni. Nevezetesen már múlt évi júniusban kérvényt adtam be a képviselőházhoz, a melyben azt kértem, hogy az oly nagy politikai és közgazdasági jelentőséggel biró erdélyi Ércz­hegység a kormány által építendő vasúttal hálóz­tassék be. E kérvény a mai napig sem volt tár­gyalva, pedig merem állitani, hogy alig van az országban olyan fontos pont, mint az erdélyi Ercz­hegység. Tordából kiindulva Brádig, csatlakozva az arad-csanádi vasúthoz, ki kellene építeni ezt a vonalat, mert ott 2—300.000 ember lakik, a kik a kultúra ezen eszközétől meg vannak fosztva. Ez a vidék hol legkönnyebb embereket, osztályokat, felekezeteket félrevezetni. Hiszen tudjuk, az Érczhegység volt a főfészke a Hóra és Kloska-féle lázadásnak, az Érczhegység volt Janku tanyája, mert nem lehetett megköze­líteni, vasút nem volt, sőt még ma sincsen. Ismé­telten kérem tehát, méltóztassék ezt a vasutat állami költségen kiépíteni, hogy az ott lakó nép boldogulhasson. Nem folytatom, t. ház. (Helyeslés a baloldalon.) Majd rátérek, hogy miért. Nem akarom folytatni, mert közel vagyunk a két órához. (Zaj és fölkiál­tások : Kérj szünetet! Négy órakor folytathatja!) Ha méltóztatik megengedni, 20 perez alatt befejezem. (Élénk ellenmondások.) Eiílök: Én 20 perczet nem engedhetek a képviselő urnak, mert a ház elhatározta, hogy két órakor félbeszakittatik a tanácskozás. B. Thoroczkay Viktor : Akkor kérem az elnök urat, méltóztassék, tekintve, hogy két óra van, megengedni, hogy délután folytathassam beszé­demet. ESnÖk : A háznak tegnap hozott határozata alapján megszakítom az ülést két órára. Négy órakor folytatjuk a tanácskozást. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Báró Thoroczkay Viktor képviselő urat illeti a szó. B. Thoroczkay Viktor : T. képviselőház ! Meg­vallom, nem is tudom, hol hagytam abban beszé­demet. Mindenesetre kérem a t. elnök urat, mél­tóztassék intézkedni, — még egészen uj lévén az intézmény, a melyet életbeléptettek — hogy, ha két órakor a szónok beszéde megszakittatott, a kéziratot legalább addig ne vigyék a nyomdába, mig az illető szónok megebédelt és vissza nem jön, hogy a kéziratot átnézhesse. Elnök: Bocsánatot kérek, ilyen intézkedést tenni nem lehet. A szónok urnak méltóztassék a korrekturát addig elvégezni, a mig itt van a gyors­irói jegyzet. Hiszen akárhányszor megtörteink, hogy a képviselő urak két órakor még beszélnek, azután nyomban elvégzik a korrekturát; de nem mennek ebédelni, a mig ezt el nem végezték. (ügy van!) Az lehetetlenség, hogy azért, mert a kép­viselő ur ebédelni megy, felfüggeszszük a gyors­irodának egész munkáját. Méltóztassék különben a képviselő innak beszédét folytatni. B. Thoroczkay Viktor: T. képviselőház '. Nem akarom tovább folytatni a költségvetés egyes pontjainak a megvitatását; elhagyom ezt más alkalomra, a mikor a költségvetést részleteiben fogjuk tárgyalni. Mindenesetre rá kell térnem politikai szempontból arra, hogy kifejtsem, mi indított engem és elvtársaimat arra, hogy a negy­vennyolczas és függetlenségi pártkörből kilépve függetlenségi és negyvennyolezas balpárttá ala­kultunk. T. képviselőház ! Midőn a nemzeti küzdelem végén a nemzet vezérei és a korona viselője között létrejött a megállapodás, hogy a kormányzást átvegyék az alkotmányellenes, u. n. darabont­kormánytól, hogy azokat a romokat, a melyeket a darabontkormány hátrahagyott, az ország tes­téről eltakarítsák, akkor bizonyos menetlevéllel volt a koaliczió kebeléből alakult kormány ellátva, a mely menetlevél szerint el is kellett volna járma. Ettől azonban eltért a kormány és olyanokról is tárgyalt, a mikre előzetes felhatalmazása nem volt sem a koronától, sem a nemzettől. Nem volt pl. felhatalmazása arra, hogy minden áron meg­kösse az Ausztriával való kiegyezést, mert hiszen a viszonosság alapján ugy is biztosítva volt tiz­esztendőre az országnak Ausztriával való köz gazdasági viszonya. Ezt biztosította a koronának a szava. Mi szükség volt tehát arra, hogy nagy áldozatok árán az Ausztriával való kiegyezést megkössük ? Erre igazán nem volt semmi szükség. Különösen nem volt szükség arra, hogy olyan bor­zasztó áldozatokat hozzunk, a milyen áldozatokat még soha kiegyezés alkalmával Magyarország terhére nem hoztak. Ott van pl. a kétszázalékos kvótaemelés, a mely épen akkor történt, a mikor különben is arra gondoltak, hogy a közösügyi kiadások fel fognak emeltetni, ugy hogy a kvóta emelése nem is két százalékosnak, hanem sokkal nagyobb emelésnek felel meg. Ez majd akkor fog kitűnni, a mikor a tiszti fizetések emelése és a katonai létszám emelése be fog következni. Én egészen bizonyosra veszem, hogy a kvótának ez az emelése tíz év alatt legalább IS SZcl.3 millió koronával fogja megterhelni a magyar nemzet vállait: Magára vállalta a kormány a dalmácziai vasutak kiépítését is. Ez a magyar nemzetre és Magyarországra nézve semmiféle haszonnal, semmi­féle előnjmyel sem fog járni. Ez tisztán csak Ausztriának és különösen Bécsnek szolgálja az érdekeit és ezért vállalkoztunk mi körülbelül 150 milliónyi költségű vasút építésére, a mely Bécsnek Dalmácziával és a tengerrel való össze­köttetését szolgálja. Mit kaptunk ellenérték fejé-

Next

/
Thumbnails
Contents