Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

323. országos ülés 1908 május íí-én, csütörtökön. 229 és mindnyájan kívánják, hogy nagy alapokra fektetett áUami telepítési és parczellázási akcziót indítson meg a kormány. Határozottan kijelentem, hogyha azt akarjuk, hogy a magyar faj rekonstruáltassék, hogy a magyar nemzet megerősíttessék, annak csak egy módja van, az, hogy gazdaságilag a magyar népet, a magyar parasztságot megerősítsük. (Helyeslés balfelől.) Korábbi századokban a középosztály, az úgynevezett kiváltságos osztály volt az, a mely a nemzet gerinczét képviselte. A középosztály azonban megszűnt; ma nem látunk a középosztályból csak egyeseket, a kik a büxókba szorultak ; ma a nemzet gerinczét a polgári elem, a parasztság képezi. Ez képezi az ország gerinczét, erejét; erre kell ráfeküdnünk, hogy megerősítsük, és ha a magyar j>arasztságnak földet adunk és megengedjük, hogy megerősödjék, meggazdagodjék, akkor nyugodtak lehetünk az ország és a nemzet jövője felől. Sajnálom, hogy nincs itt a t. földmivelésügyi miniszter ur, hogy megkértem volna, hogy akkor, a midőn az általa annyiszor megígért telepítési és parczellázási törvényjavaslatot benyújtja, bizonyos alapgondolatokat vegyen át abból a törvényjavaslatból, a melyet én terjesztettem a ház elé, és a mely ma is a ház asztalán fekszik. Nevezetesen arra kérném, hogy először is mondja ki, hogy a telepítés és parczellázás állami feladatot képez, másodszor, hogy a magánparczellázás, különösen pedig üzleti parczellázás tilos, és csakis a kormány hozzájárulásával engedhető meg egyes esetekben, harmadszor pedig, hogy az állami telepítés és parczellázás czéljaira az 1881 : XLI. t.-ez., a mely a kisajátításról szól, kiterjesztessék, még pedig elsősorban a hatósági felügyelet alatt álló birtoktestekre, nevezetesen a községi, állami, közbirtokossági és egyházi birtokok kisajátítására. Mert addig nem fogunk Magyarországon helyes gazdasági politikát követni, míg nem indítjuk meg ezt az erős és nagy akcziót, hogy ezek a kötött birtokok egészen felszabadittassanak és a nép között szétosztassanak. Hogy mi a különbség a között, ha egy birtoktestet egy ember bir, vagy ha az több birtokos közt oszlik meg, erre nézve példakép felhozom Kunszentmárton községnek esetét. Kunszentmárton 11.000 lakóval 14.000 hold földön gazdálkodik, épen annyi hold földön, mint a szomszédos birtokos : Bagi Imre. Es mi a különbség Kunszentmárton és Bagi Imre gazdálkodása között? Az, hogy Kunszentmárton milliókat szolgáltat be adóban az adópénztárnak és ezrével szolgáltatja a katonákat és a mellett szépen fejlődik benne a magyarság. Mig egy másik birtoktestnél, akár Bagi Imre, akár más legyen annak a gazdája, mit tapasztalunk ezzel szemben'? Azt, hogy legfeljebb néhány száz ember van alkalmazva a gépek mellett. Azért mondom, hogy az ilyen magánbirtokok nem produktív elemei a magyar nemzetnek. Arra is kérem továbbá a t. földmivelésügyi miniszter arat, méltóztassék kimondani azt, hogy necsak azok juthassanak földbirtokhoz, a kik bizonyos vagyonnal rendelkeznek, hanem a teljesen vagyontalan, de megbízható emberek is, még pedig vallás és felekezeti különbség nélkül. Mert ebben a tekintetben én mindenkit egyformán szeretek, magyar állampolgárnak, testvérnek és jó hazafinak tekintek mindenkit. Ha azután az illetőre az ellenkező bizonyulna reá, akkor méltóztassék vele szemben megfelelően eljárni. Én azt hiszem, t. ház, hogy e tekintetben gazdaságilag is nagy eredményeket tudnánk elérni. Es mennyi erdőirtvány, mennyi félig-meddig kiszáradt mocsár, hány félig-meddig szikes legelő és homokos puszta van, a melyek eddig megművelés alá egyáltalában nem vétettek ! Méltóztassék ezeket a teljesen vagyontalan munkásnép közt kiosztani. Ez a szegény munkásnép ebből az irtványból és mocsárból rövid időn belül Kánaán földjét fogja megcsinálni, a mi pedig a magyar államra nézve nagy nyereséget jelentene. Én ismerem, t. ház, a jelenlegi állami telepitő-rendszert. Mondhatom, hogy a mostani állami telepítési rendszer operettbe illő valami és csak arra való, hogy egyik-másik miniszter könyveket Írasson magáról és dicshimnuszokat zengessen a maga működéséről. Én már 15 évvel ezelőtt tanulmányoztam a telepítési rendszert a helyszínén. Ott voltam a nagysármási és más telepítéseknél. Az illető szolgabíró vagy főispán jelenti a kormánynak, hogy itt meg itt egy nagy földbirtokos el van adósodva, bukófélben van, vegye a kormány a dolgát a kezébe, hogy ismét lábra állhasson. Eseteket tudnék felhozni, de én ezekkel foglalkozni nem kívánok. Ekkor elmennek, t. ház, és megveszik dupla, meg tripla áron annak a szegény földbirtokosnak birtokát az államnak keserves pénzén, az illető birtokos pedig vígan fütyülve és dudálva, mint a portugál, tovább költi a pénzét Monakóban, vagy az isten tudja hol. A mostani telepítési rendszer nem telepítés... Bozóky Árpád : Kortespolitika ! B. Thoroczkay Viktor: ... hanem, jól mondja a t. közbeszóló képviselő ur, kortespolitika és csak arra való, hogy tönkre tegyen egész generácziókat, a melyek a telepítésben, résztvettek. Én figyelemmel kisértem a nagysármási telepítést, a hol mezőgazdasági földet osztottak ki minden embernek, 20 holdanként; építtettek rajta szép cserepes kőházat, cserepes istállókat, cserepes tyukketreczet, szóval, a beruházás sokkal többe került, mint a mennyi értéke volt magának a földnek. A mikor ez megvolt, eljöttek Veszprémbe és Fejérmegyébe, s nagy dobbal hirdették, hogy micsoda nagy telejátésről van szó, a kinek van 1000 vagy 2000 forint készpénze, az vállalkozzék és milliók lesznek belőle. Természetesen 20 hold mezőgazdasági földről lévén a szó, rajokban jöttek az emberek. Én magam is több rajt láttam, a mely ott letelepedett. Es mi lett ennek a következménye ? Az, hogy 3—i év múlva megszöktek a telepesek, ott hagyták