Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

323. országos ülés 1908 május 14-én, csütörtökön. 219 juk egy nyomorult kis zárt, vagy madzagot felszakit, bemegy az illető helyre és vesz magának — nem tudom — hány darab szenet: Akkor, ez már betöréses lopás lévén, a legkisebb büntetés hat hónap. Ezen különben segit a mostani noveUa, de súlyos vétség marad ez ezután is. Azonban kegyeskedjenek venni azt a szénkereskedőt, a kinek nem éhezik a családja, hanem jólétben él otthonn és nem öt forint ára szénnel csalja meg polgártársait, hanem egy egész városrészt csal meg ezerekre menő szénnel, hamis mérlegen. Mi ennek a büntetése ? Csekély pénzbüntetés, mert igy kívánja ezt a hires szép szabadelvű politika. (Helyeslés és taps.) Az adó-kérdésre kiterjeszkedni nem kívánok t. ház, minthogy az adó kérdése a pénzügyminiszter ur szivességéből ugy is nemsokára az országgyűlés elé kerül. Nem is veszem tovább igénybe a t. ház türelmét. (Halljuk 1 Halljuk ! Azt hiszem, elegendőképen megmutattam azt, őszinteségem teljes erejével, hogy mit tartok én rendszerváltozásnak Magyarországon. (Helyeslés.) Nemcsak azt, hogy egy pár darabontot megüldözzünk; ezt is meg kellene csinálni, de ez még a nép szempontjából nem akkora kérdés, mint ezek a kérdések : a népszeretés politikájának inaugurálása az állami élet egész mezején. Ebből tudnék nyújtani százakra menő példákat, de nem élek vissza szives türelmükkel. (Halljuk ! Halljuk I) Csak kérem, méltóztassanak ezen kívánságomat a t. ház, valamint a kormány magáévá tenni. Hogy ez a 48-as párt miiyen korszak elé néz, nem tudom ; hogy a mi 400 éves tragédiánk Ausztriával szemben nem fog-e ismét ugy végződni, hogy a mi legszebb törekvéseink, ábrándjaink ismét rosszakarattal találkoznak, én azt, t. ház, nem tudom ; jutunk-e kisebbségbe, maradunk-e többségben, nem tudom, próféta nem vagyok. De szégyelném magam és nem mernék kiállani a nép elé semmiféle választásra, sem általánosra, sem nem általánosra, ha azt a vádat a szemembe vethetnék, hogy »ott voltak az urak ; azt még értjük, hogy kifelé olyan dolgokat, a melyek az erő kérdéseit képezik, nem tudtak megvalósítani, ezt még megbocsátjuk; de a szabadelvüpárt belpolitikai bűneinek orvoslására nagyon kevés lépést tettek !« Ez t. ház, kemény vád lesz ellenünk a választók Ítélőszéke előtt. Beszédem végezetéül arra kérem a mélyen tisztelt miniszterelnök urat, hogy addig is, a mig a választói törvény megszavazásával újból kimegyünk a választói urnák elé, kegyeskedjék meghallgatni pártomnak, talán az egész háznak kérelmét is, és méltóztassék bennünket azon lehetőségbe hozni, hogy legalább addig is, mig kifelé c'zéljainkat elérjük, egyúttal más politikát, egy népszerető politikát hozzunk be hazánk talajára, és hogy azon tereken, a melyek Magyarország szégyenfoltjait képezik, végre üdvös reformokkal mehessünk a nép elé. (Elénk helyeslés.) Elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád : T. ház ! Nem volt szándékom résztvenni az általános vitában, de mivel Nagy Emil képviselőtársam annyiszor aposztrofált engem és azt a pártot, a melyhez tartozom, kénytelen vagyok felszólalni. A függetlenségi és 48-as balpárt a függetlenségi és 48-as pártnak régi programmja alapján áll. A függetlenségi és 48-as pártnak egyik programmtétele az volt, hogy nem küzd személyekért személyek ellen, hanem elvekért elvek ellen. A balpárt ezt a programmpontot is átvette és ezért mi sem küzdünk személyekért személyek ellen, hanem elvekért elvek ellen. Ez a magyarázata annak, hogy bár egyikünkmásikunk esetleg Kossuth Ferencz ajánlólevelével lépett fel, most még sem tagja annak a pártnak, mert nem volt az a lényeges, hogy kiért megyünk a küzdelembe, hanem miért, milyen elvekért. Ha ideig-óráig az ország békéjének érdekében hajlandók is voltunk arra, hogy programmunkat, annak megvalósítását kis időre íelfüggeszszük, arra soha sem vállalkoztunk, hogy lemondjunk ezen programra megvalósításáról, hogy az átmeneti időben olyan dolgokat szavazzunk meg és istápoljunk, a melyek nem voltak benn a paktumban és homlokegyenest ellenkeznek a párt régi programmjával. Néhányszor elmondtam, hogy mik ezek a dolgok. Nem akarom most ismételni, csak nagyjából említem meg. Ilyenek a kvótaemelés, a házszabályrevizió, az egyszakaszos törvény és ilyenek azok, a melyek következnek. Mivel tehát mi elvekért küzdünk, erkölcsi kötelességünk volt otthagyni a pártot, a mely az elvek útjáról letért. Nagy Emil t. képviselőtársam beszédében volt sok olyan dolog, a melyet mi is aláírunk. Nevezetesen igaza volt akkor, a mikor a büntetőtörvénykönyv hiányos, sőt rossz intézkedései ellen kelt Id, igaza volt akkor, mikor kikelt a váltótörvény, a kereskedelmi törvény ellen és különösen igaza volt akkor, mikor azt panaszolta, hogy ez a kormány az átmeneti idő alatt semmit sem tett a kisgazdáért, a népért. De ha aláírjuk is ezeket az igazságokat, mégis mi vagyunk következetesek és nem Nagy Emil képviselő ur, mert mikor ez az átmeneti korszak a kelleténél jóval hoszszabb időre nyúlik, a mikor a kormány sok mindenféle javaslatot terjesztett be, de olyanokat nem, a melyek a népre nézve hasznosak lettek volna, ennek az lett volna természetes következése, hogy a ki kívánja azt, hogy a nép érdekében is működjék ez a parlament, a mikor látja, hogy a képviselőház ezt nem teszi, hagyja ott a kormányzó pártot és lépjen át az ellenzék soraiba. (Ugy van! a baloldalon.) Hiszen Nagy Emil képviselő urnak módjában lett volna azokat a javaslatokat, a melyeket ő már elmondott egynéhány28*