Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

21ü 323. országos ülés 1908 május 14-én, csütörtökön. mélyesen fejezték ki egyházi főméltóságok azt, hogy : kérem, képviselő nr, a mely perozben összeáll 5—600 paraszt ember egy szövetkezetben és én a bérösszegemet egy összegben kapom meg, kész örömmel adom ki nekik földemet, csak azt ne kívánják tőlem, hogy én egyenként vesződjem 600 paraszttal. Ennek a rendszernek megvan az az előnye, a melyet én egész őszintén kívánok hangsúlyozni, hogy én a radikálisok követeléseibe, hogy a hitbizományok felszabadittassanak és a papi javadalmak szekularizáltassanak, bele nem megyek, (Elénk helyeslés.) sőt utolsó csepp erőmmel tudnék küzdeni a radikalizmus ezen követelése ellen, mert a mi meg van kötve a magyarság kezén, az meg van kötve és azt én szélnek bocsátani nem akarom. (Zaj. Halljuk I Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Egy hang (balfelől) : Láttuk Francziaországban. mire vezetett a szekularizáczió ! Elnök: Ne méltóztassék hangosan gondolkozni. Nagy Emil: így majd el fogjuk érni, hogy ezen válságos helyzetben lévő parasztság helyett önálló gazdasági alanyaink lesznek. Mert a mai rendszer mellett, tudjuk, hogy helyesen gazdálkodni nem lehet. Ha azonban e helyett a rendszer helyett áttérnénk intenzív módon a haszonbérletparczellázási rendszerre, megnyernénk azt, hogy nem csinálnánk takarékpénztári jobbágyokat, a kik esengenek azért, hogy ne. árverezzék el tőlük a vánkosnkat, tehenüket, földjüket, mindenüket, hanem életerős gazdasági alanyokat csinálnánk, a kik 20—25 esztendei bérlet alatt tudnak annyit összegyűjteni, hogy majd készpénzfizetéssel mint megerősödött gazdasági alanyok, ha ugy tetszik majd mind a két félnek, azokat a földeket megvásárolhatják és akkor nem lesznek tüdővészes gazdasági alanyok, hanem életerősek, a kik nem váltókölcsönökkel, hanem a haszonbérleti idő alatt megtakarított pénzzel tudják megváltani azt a földet. (Helyeslés.) Egy további eredménye ennek az lenne, hogy az a paraszt ember nem kénytelen a maga hitelét beletenni a földjáradékba, egész pénzét magának a földnek vételárába, hanem megmarad a gazdáknak egész hitele fundus instructus-ra, forgő tőkére és az ilyen gazdasági alany, a Id hosszú lejáratú bérletet fog kapni a latifundialis földekből, nem fog spekulatív parczellázások áldozata lenni, az üyen gazdasági alany nemzetünk támasza, -fajunk büszkesége, az egész állam jólétének, a faj haladásának legbiztosabb támasza lesz. Ezért, t. képviselőház, egészen őszintén és azzal a mély tisztelettel, a melylyel viseltetem a t. pénzügy-miniszter ur iránt, nagyon szépen kérem, kegyeskedjék szerény szavaimat fontolóra venni és igyekezzék a dolgot egészen komolyan, a gyakorlati téren megvalósítani. Hiszen a mi kezünkben nincsenek gyakorlati eszközök, a t. miniszter ur jobban tudja, mit lehet és mit nem lehet megtenni. De azt hiszem, a haszonbérleti parczellázás egyáltalán az államkincstárt nem terhelné, mert az illető parasztok a kaucziót maguk leteszik ; nem kellene más, csak a mit az állam például a kulturmérnökségekkel tesz, hogy bocsásson szakközegeket, mérnököket és gazdasági közegeket az illető szövetkezet vagy más parczellázó alakulat rendelkezésére, és hogy ha vándortanárok felügyelni fognak az illető paraszt gazdálkodására, méltóztatik majd látni, hogy egyetlen nagyúr vagy egyházfejedelem sem lesz oly kőszívű, hogy ily intézmény mellett, ily rendszer mellett meg tudná hallgatni teljesítés nélkül, a mikor eseng hozzá az egész nép, hogy nem kérnek semmit, nem hisznek a szoczialistának, de annyi birtokot kérnek árendába, hogy becsületesen meg tudjanak élni. (Helyeslés.) Ezt ajánlom a miniszter ur becses figyelmébe. Méltóztassék megengedni, hogy egyéb téren is rámutassak arra a politikára, a melyet, sajnos, a szabadelvűpárt hosszú időn keresztül követett és a melylyel ha nem szakítunk, legyenek meggyőződve, (Mozgás.) hogy pusztán, kizárólag a közjogi czéljaink hirdetése nem fogja a népet kielégíteni, de a nép géniusza igenis a közjogi törekvésekkel kapcsolatban arra fog igyekezni, hogy a 48-as irányú helyes politikával kapcsolatban egyúttal a belpolitikában is egy ujabb, népszerető irányzatot juttasson diadalra. Ne méltóztassék azt kívánni, hogy hosszasan tárgyaljam e kérdést. (Halljuk !) de méltóztassék megengedni, hogy ráutaljak arra, hogy a mikor 1848-ban a hirtelen átalakulás a feudális Magyarországból a modern Magyarországgá megtörtént, akkor a nemes ember bizony a jobbágyi munkaerő nélkül maradt, másrészt a jobbágynak be kellett rendezkednie a maga gazdaságára. Ehhez kétségkívül első kellék volt a hitel. Sajnos, Kossuth Lajos azon politikáját, a mely a 48-as törvényekből kitetszik, s melylyel az elért sikereket a nemzet számára konzerválni, megtartani, akarta, s a mely konzerváló politikát nem tudta megvalósítani, mert jött reá a forradalom, és az abszolút korszak a maga összes osztrák jogi lehetetlenségeivel. Ha a magyar nemzetben a saját maga érdeke iránt a legcsekélyebb érzék is meg lett volna, 1867-ben nem az lett volna-e az első kötelessége a magyar törvényhozásnak, hogy a jobbágyi elemet mint kisgazdát valamint a középbirtokost a saját maga földjében konzerválni tudja, olcsó, megfelelő hitel segítségével ? De 1867-ben nemhogy nem gondoltak erre, de emlékeztetek arra, és ezt tettem már egyszer e t. házban, — de meg fogom tenni még tízszer, húszszor, mert ennél jellemzőbbet a modern Magyarország egész történelme nem mutat fel, — hogy 1867-ben a helyett, hogy gondoskodtak volna a Kossuth Lajos által megteremtett kisgazdák és a jobbágyok nélkül maradt középosztály fenmaradásához szükséges olcsó hitel nyújtásáról : siettek a legelső évben eltörölni az uzsoratörvényt, és kimondták olcsó hitel teremtése helyett azt, hogy a kamatok vétele szabad foglal-