Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-323
323. országos ülés 1908 májas lí-én, csütörtökön. 211 Baross János: Ez köztársasági álláspont, nem függetlenségi álláspont! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Nagy György : De bizony függetlenségi álláspont. Az öreg Madarász bácsi majd megmondja, hogy mi a függetlenségi álláspont. (Zaj. Elnök csenget.) Kmety Károly: A szent korona eszméjével ellenkezik az ilyen beszéd. (Zaj.) Csépány Géza : T. képviselőház! Bármint lázonganak is az urak, (Derültség. Felkiáltások: Dehogy lázongunk !) az én meggyőződésemet nem fogják megváltoztatni. Kmety Károly : Törvénybe van iktatva a székhely. (Zaj.) Csépány Géza: A törvényt tiszteletben kell tartani, t. képviselőház, de vannak utak és módok, a melyekkel a nemzet óhajtásához képest a törvények átalakíthatók. De tovább megyek, t. képviselőház, a költségvetési tételek inproduktiv elhelyezésének kérdésében. Ott van a katonaság kérdése. Csodálom, hogy olyan nagy örömmel és készséggel szavazzák meg önök a katonaság kiadásait, a mikor tudják, hogy a katonaság ellenséges érzülettel viseltetik a nemzet iránt és a mikor a katonaságot arra használják fel, hogy függetlenségi törekvéseiket alkalomadtán vele erőszakosan letörjék. (Helyeslések a balközépen.) A midőn tehát a legcsekélyebb törekvést sem látom arra nézve, a mikor a legkisebb kicsillámlását sem látom a költségvetésben a függetlenségi törekvéseknek, akkor az ityen improduktív kiadásokra fektetett költségvetést el nem fogadhatom. (Helyeslés balfelől.) De, t. képviselőház, nem fogadhatom el azért sem a költségvetést, mert ismerem Magyarország produktiv erejét és ugy tudom, hogy kellő irányítás mellett, kellő független irányzatba való terelés mellett oda lehetne vinni ezt az országot, hogy mint önálló állam a maga eTején akarjon és bírjon exisztálni és nem gravitálva a nemzetek versenyében sehová sem, senki nyakára nem nőve, terjeszkedő politikát nem követve, csak egy önálló magyar nemzeti politikát istápoljon. A kormánynak kezében és módjában van, hogy fejleszsze azokat az erőket, a melyek nekünk az önálló magyar állam kiépítéséhez szükséges eszközöket megteremtik. A mi illeti nemzeti önállóságunkat, meg kell még emlékeznem arról a nagy akadályról, a mely a legújabb időben merült fel. (Halljuk! Halljuk!) Szép reményekkel jöttünk ide, bíztunk és hittünk egy uj átalakulásban és ime, bekövetkezett az, hogy a nemzet vezérei behódoltak annak az iránynak, a mely ellen még másfél évvel ezelőtt a leghatározottabban küzdöttek. Hoffmann Ottó : Nem is tagadják ! (Zaj.) Csépány Géza: Minthogy pedig én, t. képviselőház, csak oly kormányt támogathatok, a melynek főelve és akarata minden akadály daczára is a nemzet önállóságát és függetlenségét biztosítani, minthogy én ezt az irányt ma képviselve nem látom, sőt e tekintetben határozott dekadencziát kell tapasztalnom, a költségvetést még általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a balJwzépen.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző': Nagy Emil! Nagy Emii: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Én a mai napot Magyarország modern történelmében némileg korszakalkotó napnak tartom, a mennyiben mától kezdve megszűnt Magyarországon az a kényelmes állapot, a mely szerint az ország többsége, ha neki ugy tetszett, mindenkor nyugodtan eladta a maga politikai lelkiismeretét abból a várakozásból kiindulva, hogy ha majd egyszer szakadásra kerül a dolog, mindig lesz majd 20—30 becsületes ember, a ki ezt a szent hazát megvédeni sziveskedik. Ezen mai nappal midőn 20—30 embernek ilyen nemzetmentő működése — tulajdonképen már látjuk is — lehetetlenné van téve, eljutottunk abba a stádiumba, hogy ugy képviselői hivatásunkat, valamint a nemzet felvilágosítását, szóval a mi politikai agitácziós munkánkat kétszeres erővel kell folytatnunk, mert most már ettől fog függeni minden kérdésben a nemzet jövője, hogy maga az egész polgárság, maga az egész nemzeti többség fog-e bírni olyan hátgerinczczel. olyan kitartással, hogy a nemzeti politikát mindenkor önzetlenül fogja támogatni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azért szólalok fel én is ma, miután érzem e, helyzet fontosságát és azt, hogy mától kezdve, ha egyéb nem, a kényszerhelyzet fog minket odaszorítani, hogy a választókkal sokkal erősebb érintkezést tartsunk fenn, mint azt régente a kormányzó pártok tették. (Helyeslés.) Nekünk ma, t. ház, nemzeti érdekünk, hogy minden tekintetben a mi lelki világunkat egyúttal a polgárok többségének lelki világa fedezze a teljes nemzeti megértés alapján. (Helyeslés.) Elismerem, hogy a 48-as politika 40 esztendős múltjával szemben sok lelket némi csalódás foghatott el a megvalósítás küszöbén, azonban azt a hangot, a melyet e kérdésben előttem szóló t. képviselőtársam használt, sem jogosultnak, sem megengedettnek nem tartom ! (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Igen téved t. képviselőtársam, ha azt hiszi, hogy a 48-as eszme a maga őseredeti lényegében pusztán negatív eszme, a mely csak nagy szavak Id dobását, hatalmas frázisok észnélküli elmondását tartja végczélnak. Vlád Aurél: Negyven esztendeig ezt csinálták ! (Zaj.) Nagy Emil: Negyven esztendeig csinálták, de nem volt mód az alkotásra. Annál kevésbbé értem a t. képviselő ur közbeszólását, mert ha nem volt többségünk, nem térhettünk az alkotás útjára ; addig pedig kénytelen minden ellenzék egészen más fegyverekkel harczolni; ezt minden méltányos embernek be kell látnia. (Igaz ! Ugy van ! balfelől. Zaj a középen. Elnök csenget.) Lukács László: Majd meglátjuk, ha mi a többségre jutunk! (Derültség.) Nagy Emil: Mert hogy mit hirdet, t. kép27*
