Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

323. ORSZÁGOS ÜLÉS 1908. május 14-én, csütörtökön, Justh Gyula elnöklete alatt. Tárgyai: Az 1908. évi állami költségvetés tárgyalása, — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesitése. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, gr. Apponyi Albert, Günther Antal, gr. Zichy Aladár, Josipovich Géza. {Az ülés kezdődik d, e. 10 órakor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Vertán Endre jegyző ur fogja vezetni; a javaslatok mellett felszólalókat gr. Thorotzkai Miklós jegyző ur, — az azok ellen felszólalókat pedig Hamnaersberg László jegyző ur fogja jegyezni. A napirend szerint következik az 1908. évi állami költségvetés (Írom. 695—703., 789.) folytatólagos tárgyalása. Ki következik szólásra ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Szent-Királyi Zoltán! Szent- Királyi Zoltán : T. ház ! Miután a már a meghosszabbított üléseken a háznak elég ideje lesz arra, hogy minden kérdéshez bővebben hozzászólhassunk, magam is veszek magamnak bátorságot arra, hogy egy pár kérdésre kitérjek, a melyeknek rendezése a nép érdekében több oldalról szükséges. Különösen a közigazgatás terén nagyon sok olyan hátrányos dolog van, a mely a kis emberek szempontjából megfontolandó és a melynek javítása közszükségletet képez. (Halljuk ! Halljuk!) Elnök '. Kérem a képviselő urat, hogy méltóztassék egy kissé hangosabban beszélni, mert a gyorsírók nem hallják szavait. Szent- Királyi Zoltán: így pl. a különféle közigazgatási ágak sokszor nincsenek ugy beosztva, hogy azok egy helyen feltalálhatók legyenek. Sokszor megesik az, hogy az anyakönyvi hivatal, az állatorvos, a körorvos és a szolgabiróság, az adóhivatal és a többi intézmények, a melyekkel a kis embernek úgyszólván naponként dolga van, más és más helyen vannak, ugy hogy a kis ember ügyes-bajos dolgainak elintézése gyakran egész hetet is igénybe vesz, Szükséges volna tehát ezen közigazgatási ágakat lehetőleg bizonyos központokon egyesíteni. (Halljuk ! Halljuk !) A másik kérdés, a melyre ki akarok térni, a kihágások kérdése. A különböző szabályrendeletekkel és miniszteri rendeletekkel annyi kihágás van megállapítva, hogy az embereknek legnagyobb része talán sohasem fogja áttanulmányozhatni a kihágási eseteknek egész tömkelegét. ( Ugy van !) A kihágások a mai eljárás szerint a szolgabírói hivatalban egy fogalmazót, szolgabírót teljesen lekötnek, sőt sokszor nem is elégséges egy, hanem a nagyobb járásban egy másik fogalmazónak is el kell járnia a kihágási ügyekben, mert a kihágási eljárásoknak mai formája az, hogy a midőn pl. esti kilencz óra után dalolva vagy lármázva megy végig egy legény az utczán és a csendőr az esetet bejelenti, először megidézik az illetőt, azután tanút jelentenek be, egyszóval megindítják az egész eljárási proczesszust, jegyzőkönyvet vesznek fel és a mikor ítéletre kerül a sor, a melylyel négy-öt korona büntetést fizettetnek az illetővel, akkorra már az Írásoknak egész nagy halmaza gyűlt össze, a mi nagyon sok munkaidőt és költséget igényel. Maga az eljárásnak ezen nehézkessége és drága volta is nagyon sok keserűséget és fáradságot okoz és nagyon sok költségébe kerül az országnak. E bajon ugy lehetne segíteni, hogy az apró kihágásoknál mindjárt a megidézés alkalmával, kiszabná az eljáró biró a minimális büntetést és akkor, ha az illető fél nincs megnyugodva a büntetésben, felebbezés utján kerülne az ügy rendes tárgyalás alá. így a kihágási eljárásnál a munkának legalább háromnegyed része elmaradna, a mi lényegesen apasztaná a kihágások körüli eljárás nehézkességét és a munkát. Ez által felszabadulna egy fogalmazó munkássága és ez megosztható lenne a többi járási tisztviselők között. így azután a járási főszolgabírónak sokkal több ideje volna arra, hogy járása területén mindenféle szocziális és társadalmi mozgalmakkal bővebben foglalkozhassék;