Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-322

322. országos ülés 1908 május 13-án, szerdán. 197 de hallgassák meg, mit mondott Kauch osztályfőnöke, Crnkovich, a Pesti Napló munkatársának. Ugyanazt szórói-szóra, a mit a hivatalos lap f. évi 82. száma. »Az agitáczió a legszélesebb rétegekben is gyökeret vert és még a hivatalnoki kart is annyira megfertőztette, hogy a választásokon valamennyi megbízhatatlannak bizonyult, sőt az is megtörtént, hogy egy alispán is a kormány ellen szavazott. Crimen laesae majestatis ! (Derültség a horvátok padjain). így beszélt Grnkovich ur két-három héttel a választások után. És mit gondolnak, ki volt ez az alispán ? Hát természetes, hogy Zsigrovics, mert másképen nem nyugdíjazták volna. Hát egyszerre lett rendetlen a vármegyéje ? Hát kételkedhetik-e itt valaki, hogy ez esetben politikai üldözésről van szó ? És ha Kmety urat érdekli, miért nyugdíjazták képviselőtársunkat Surmin doktort, itt a válasz a kormányunk hivatalos lapjának 104. számában megjelent kommünikéjében, melyben a következő áll: »Surmin doktor tanár azért nyugdíjaztatott, mert mint egyetemi tanár és dékán súlyosan vétett a legelemibb társadalmi és etikai szabályok ellem. (Derültség a horvátok padjain. Zaj balfelől). Szóval büntetésből, ez világos. Bocsánat igen t. uraim, hogy türelmüket ily nagy mérvben veszem igénybe, de e példátlan és monstruózus dolgokat nálunk ekszponensük nevében, pozitív törvények nevében követik el. Ez az ur unionista, ez fáradozik azon, hogy nálunk megvédje az állami közösség tekintélyét! Különben e szomorú dolgoknak van még egy komikus oldaluk is. Képzeljék csak el a következő esetet: Gr. Andrássy miniszter ur nyugdíjba helyezi Kmety tanár urat, mert »a legelemibb társadalmi és etikai szabályok ellen vétett.« (Derültség a horvátok padjain.) Mily gyönyörű volna ez, egész Magyarország nevetne ! De van a dolognak nálunk még egy érdekes oldala is. Surmin tanár a hivatalos kommüniké szerint büntetésből, vizsgálat nélkül, ítélet nélkül és fegyelmi hatóságának, az egyetemi tanácsnak mellőzésével nyugdíjaztatott. Mindez hallatlan! De lehet, hogy önök azzal vigasztalódnak, hogy hihetőleg létezik nálunk egy olyan törvény, mely szerint az egyetemi tanár büntetésből is nyugdíjazható. De ebben megint csalódnak az urak. Maga ez a császári pátens nem ismeri a nyugdíjazást, mint büntetést. A köztisztviselők nyugdíjaztatásáról szóló törvényben pedig takszative fel vannak sorolva az összes nyugdíjaztatási okok, a büntetésből való nyugdíjazás okát kivéve, a mi helyett csak ideiglenes nyugdíjaztatást ismer, mely csak vizsgálat és ítélet eredménye lehet. De hiába teszik fel á kérdést a t. képviselő urak, hogy hol szerezte Rauch ezt a felhatalmazást ? Ez a kérdés csak jóhiszeműségükről tanúskodik, de felesleges. B. Rauch előtt nincs érvénye a törvényeknek, Rauch nem hederít sem az országgyűlésre, sem a kiegyezésre, ő ekszponens és ekszponens is akar maradni; i Most pedig engedjék meg t. képviselő urak, hogy a horvátországi híres hazaárulási afferekkel is végezzek. A horvátországi alkotmányellenes és törvénytelen uralom a koholt hazaárulásban keresett és talált igazolást. Ez volt az egyedüli módja, hogy Horvátországba becsempésztessék az abszolutizmus. Ez jellemzője a horvátországi abszolutisztikus kormányzatnak, melyet a miniszterelnök ur a kiegyezés 51. §-a adta jogával való visszaélés folytán tart fenn. Kötelességemnek tartom ebben a tekintetben is kérdést intézni a miniszterelnök úrhoz. Ö ugyan egyszer kijelentette, hogy akkor, ha az állam titkai nyilvánosságra hozatnának, nem lehetne egy faluban sem, nem hogy egy államban uralkodni. E nyilatkozatával a legjobban Ítélte meg a t. miniszterelnök ur Rauch bánt, és ezzel az ítélettel meg is lehetnék elégedve. De mivel Rauch Pál ur a szélmalmok, pardon a koholt hazaárulók elleni akcziójával a király és a miniszterelnök mögé. bújik, kénytelen vagyok némely dolgokkal előállani. Egy annyira frivol politikai akczióról van ugyanis szó, a mely ritkítja párját. E dolognál kénytelen vagyok arra a következtetésre jutni, hogy a miniszterelnök ur, a ki exponenst tart Horvátországban és helyesli annak kormányzási rendszerét, megengedi, hogy Horvátországban szinte szisztematicze döntsék meg a másik alkotmányos tényező, a király tekintélyét. A kormány minden lépése, minden vétke, ügyetlensége és ostobasága, minden a király felséges személye mögé bújik. Hallatlan az ilyesmi és a mi ebben a tekintetben Horvátországban történik, nemcsak alkotmányellenes, hanem szégyen"etes. Hogy lássák az urak, mennyire tárgyüagos a beszédem, felhozok majd egy példát. Midőn Rauch Zágrábba jött, nagy tüntetésekkel fogadták, melyek csupán őt illették. Nem tüntetett ellene egynéhány diák, hanem tízezernél több zágrábi lakos. Ezt saját ügyetlenségével okozta, bevonulva mint egy kormányzó tartományába és ünnepélyes fogadást követelve. Ellene és kormánya ellen tüntettek és ő rögtön egy interjúvban a nyilvánosság elé jött azzal, hogy ezek a tüntetések antidinasztikusak és felségáruló színezetűek. Hát ez lojális ? Kicsoda Rauch és müyen szuverén jogai vannak, hogy igy merészeljen beszélni ? De menjünk csak tovább. A hivatalos lap 63. számában a következőket találjuk: »Igaz, hogy az országgyűlési többség prezumptiv korelnökével együtt nem akart semmiben sem közösséget vállalni ő felsége törvényes kormányával.« Tehát nem az autonóm, hanem az ő felsége kormányával. És azután következőképen folytatja : »Csakugyan nem szükséges bizonyítani az ilyen eljárás iilojalitását Ő felsége minden őszinte, lojális alattvalójával szemben.« íme, igy ir a horvátországi hivatalos lap.