Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-322
194 3Í2. országos ülés 1908 országgyűlésünk túlnyomó többsége Rauch báró ellen van, világos, hogy a bán abban a pillanatban, a mint a választások megejtettek, elveszített minden rezont arra, bogy a báni székben maradjon. A kormány változása törvényes és elkerülhetetlen következménye a választás eredményének. Egy olyan kormány helyett, a mely a kiegyezés 50. §-a értelmében nem képes az országgyűlés előtt felelősséget viselni, olyan kormány nevezendő ki, a mely iránt az országgyűlés bizalommal viseltetne. Kötelessége lett volna a miniszterelnök urnak is ilyen kormányváltozást a korona elé terjeszteni, ha nem kívánja, hogy joggal szemére hányjuk kormánya alkotmánytalanságát. Ha ezt meg nem teszi, hanem mindennek daczára tovább is tür egy olyan kormányt, a melylyel szemben az egész nemzet, az ország törvényes képviselete bizalmatlansággal viseltetik, és e czélból azon ravaszsággal jön, hogy elnapolja az országgyűlést, kénytelen elfogadni azon szemrehányást, hogy Horvátországban tényleg behozták az abszolutizmust, a mit legjobban illusztrál az a tény, hogy a kormány pazarolja az ország pénzét költségvetés és indemnitás nélkül, (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a horvátok padjain.) Áz abszolutizmus, a mely Horvátországban uralkodik, abszolutizmus az államközösség egy részében, a mely Szent István koronája országaihoz tartozik és oly kormány, ä mely, ha csak ezen részben is, abszolutisztikusán kormányoz, abszolutisztikus kormány. (Ugy van ! a horvátok padjain. Zaj.) SupÜO Ferencz : Ugy van ! A kormány abszolutisztikus ! Popovics Dusán : Mindez tény. Én személyesen azon a nézeten vagyok, hogy a kiegyezés 50. §-a igen káros Horvátországra nézve, de mindaddig, a mig a kiegyezési törvényerővel bír,, követelem és követelni fogom, hogy ne alkalmaztassék még annál is károsabban, mint a milyen az már magában véve. Követelem és követelni fogom, hogy becsültessék az. 50. §., a mely Horvátországnak parlamentáris kormányt biztosit. A. Szent István korona országai államközösségének egy részében sem uralkodhatik az abszolutizmus és 'az összes részek alkotmányos törvényei együtt képezik ezen közösség alkotmányát. Mig ez fennáll, addig az alkotmány is megbecsülendő. Az alkotmány megváltoztathatása iránti törekvések a politikai pártok és tendencziájuk dolga. Saját tetteivel sérteni az alkotmányt nem szabad a kormánjmak. Ennek folytán kénytelen vagyok ezen fejtegetésemmel a miniszterelnök úrtól felvilágosítást kérni, hogy megtudjam, mikép igazolja épen Horvát-Szlavonországok alkotmánya ellen, azáltal elkövetett sérelmet, hogy a kiegyezés 50. §-a értelmében nem terjesztett fel Horvátország részére felelős kormányt, hanem épen ellenkezőleg' egy alkotmánj^ellenes kormányt segit május 13-án, szerdán. és igy szemtanuja annak, mikép költi ez a kormány az ország pénzét költségvetés és indemnitás nélkül és egyáltalában mindent művel, a mit csak akar és a miről még szó lesz. Kénytelen vagyok beismerni, hogy Szent István koronája országainak államközössége, a hogy ma szervezve van, Horvátországra nézve csakugyan fatális. Mi a magyaroknak, Magyarország uralkodó nemzetének ugy is kényére-kegyelmére vagyunk hagyva. (Ellenmondások a középen.) Hogy meri akkor a kormány kárunkra átlépni azokat a határokat, a melyek a szervezet által szabva vannak ? Hogy megmutassam a miniszterelnök ur eljárásának saját következtetéseiben káros voltát nemcsak Horvátországra, hanem a Szent István koronája országainak összállamközössége érdekeire nézve is, felhozok egynehány példát, a melyek hazánkban előfordultak. (Halljuk! Halljuk! A horvátok padjain.) Kénytelen vagyok a t. ház és a t. házelnök ur figyelmét egy kis időre igénybe venni. Az állapotok mikénti fejlődése hazánkban gondolkodóba ejt minden hazafit. És én, a mikor e szavakat mondom, higyjék el t. uraim, hogy nem beszélek csak azért, hogy halljam a miniszterelnök ur véleményét, hanem azért, hogy ma-holnap ne tehessek önnönmagamnak szemrehányásokat, hogy idejekorán nem emeltem fel szavamat és nem figyelmeztettem az egész közvéleményt, hogy milyen eseményeknek nézünk elébe. Fejtegetésem, a mint már észrevehető volt, szigorúan objektív és szenvedélytelen. Ilyen marad továbbra is és épen azért remélem, hogy j ogom van a t. ház türelmét továbbra is igénybe venni. Hogy mindaz, a mit eddig az absolutisztikus uralomról Horvátországban felhoztak, a valóságnak megfelel, legjobban mutatják a következő tények : A horvát törvényhozási munka teljesen megszűnt. A kormány megszavazott költségvetés és indemnitás nélkül pazarolja az ország pénzét; mind gyakrabban előfordulnak a magánosok, egyetemi tanárok és hivatalnokok elleni üldözések, a melyek a kormány kezdeményezésére történnek és ez tanúskodik arról, hogy az ország abnormis helyzetben van. 1907 második felétől kezdve Horvátországban exlex van. Határozottan ellene vagyok némely urak azon nézetének, hogy nálunk megszavazott költségvetés nélkül is lehet kormányozni, állítólag azért, mert a mi költségvetésünk a közös költségvetésnek csak része. Ellenkezőleg nálunk egy valódi exlex uralkodik, mert a kormány csak a költségvetési törvény alapján költheti a pénzt, a mely törvényt az országgyűlés megszavazza és a király jóváhagyja. (Ugy van ! Ugy van ! a horvátok padjain). E tekintetben az autonóm költségvetés egy és ugyanaz a közössel. De hogy Horvátországban tényleg abszolutizmus uralkodik, legjobban bizonyítja a minisz-