Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-321
321. országos ülés 1908 május 12-én, kedden. 189 »a törvényhatósági tagválasztásoknál keresztény szoczialistának győznie nem szabad !« S nem is győzött. Egy sem. Pedig győznie kellett volna valamennyinek, ha a választások nem is »a jog, igazság és szeretet*, de legalább a jog jegyében folytak volna le. Buktunk azért, mert becstelen eszközökkel küzdő ellenféllel szemben a becsületes eszközöket felhasználó fél nem győzhet. Mert valóban nem tudom, kik küzdöttek és küzdenek becsületesebb eszközökkel: az olasz brigantik, a bakonyi betyárok-e vagy pedig ellenfeleink, e jogtipró bcrenczek, kik magukat gentlemanoknak, gavalléroknak, uri embereknek tartják ? A kik valóságos haj tó vadászatot rendeztek a választókra a kik gyalázatos, arczpiritó, szemérmetlen presszióval dolgoztak. E gyártulajdonosok azzal fenyegették keresztény szocziális érzelmű munkásaikat, hogy elbocsátják őket a munkából, — kincstári erdészek, hogy fát nem kapnak, — a jegyzők, hogy adójukat felemelik. A választás helyiségei előtt undok telekvásárlás folyt. Tizen is megrohantak egy-egy választót, rendesen azok, a kiktől az illetőnek anyagi helyzete függ és erőszakosan nyomták kezébe czédulájukat és igy kisérték be a választás helyiségébe egész az elnöki asztalig, a hol ellenőrizzék, vájjon tényleg a tőlük rátukmált czédulával szavaz-e vagy nem.« Ez a kommüniké a Timesben, vagy a nagyszebeni lapok valamelyikében jelent meg ? Az »Igaz Szó«, ékes magyar nyelven beszélő czikkiró irta E ezt s az igen t. igazságügyminiszter ur ügyészei ezt figyelmen kivül hagyták, nem tartották érdemesnek megvizsgálni ezt az ügyet, hogy megfelel-e a valóságnak. Ha ez Björnsonnak, vagy Tolsztojnak kezébe kerül, azt mondják-e majd, hogy Lukács, vogy Polit rágalmazta meg a politikai közállapotokat, a magyar nemzetet ? Ezt magyar lap irja, s a benne foglaltakat olyan borzasztó visszataszító alakban festi le, hogy ha ezek a dolgok megfelelnek a valóságnak, akkor én is azt mondom, hogy egy perczig sem érdemelné meg sem a kormány, sem a többsége, a mely fentartja ezt a kormányt, hogy tovább fennálljon. T. képviselőház ! Kifogyhatatlan az az anyag, az a tárház, a melyből az elégedetlenség indokai felszinre hozhatók, azok az életből vannak merítve. Igazán mondom, lojálisak voltunk, hogy azon borzasztó szenvedéseket, a melyeket átéltünk, nem hogy a magyar képviselőház előtt, vagy a külföld előtt nem tártuk fel, de egyáltalában nem bőszültük meg azon módon és eszközökkel, a mely módon ki lettünk azoknak téve. Egyetlen egy esetet mondok el önöknek. Az elmúlt rezsim alatt történt — Wekerle miniszterelnök ur jól emlékezhetik rá — tiz éven keresztül nagy katonai megszállással zaklattak bennünket, az én községeimet, minden ünnepeinket megakadályozták, 18—20 töltött fegyverrel eUátott csendőr, katonák állottak a templom körül, s folytonosan zaklattak bennünket és nem engedték az ünnepek megtartását. Nincs időm rá, hogy felolvassam a hivatalos iratokat erre vonatkozólag. Megbüntették elzárással és pénz birsággal saját leányegyházaimhoz tartozó hiveimet, a miért misére akartak jönni Laczfaluba, megakadályozták őket ebben, ugy hogy a misét sem tarthattam meg. Itt vannak a hivatalos akták, ez nem hiu beszéd, nem légből kapott dolgok és ez Magyarországon történt a XIX. század végén. Egy hang (balfelől) : Mikor volt! Lukács László : Ehhez mérten alakulnak ki most politikai viszonyaink, p. o. az iskolai téren, önök szemünkre vetették, hogy tekintsünk Poroszországban a lengyelekre. Ugyebár önök azt gondolják, hogy ebben a tekintetben a mi helyzetünket az ottani lengyelek helyzetével össze sem hasonlithatjuk ? íme felolvasom azt a poroszországi rendeletet, a mely . . . Dobroszláv Péter: Már két óra van ! Lukács László : . . . 1908. márczius 26-án adatott Id a királyi tanfelügyelő által (olvassa) : »A főtisztelendő görög katholikus lelkész urnak Laczfalu. Az ottani állami elemi iskolába járó görög katholikus vallású tanulók vallás- erkölcsi oktatásra vonatkozólag f. é. 49. sz. átiratában kifej ezettt hajlandóságot megnyugvással veszem tudomásul. A hitoktatás nyelvére nézve tett ama kijelentését illetőleg, hogy főtisztelendőséged azt románul fogja végezni, emlékeztetem a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur 1905. Julius 5-én kelt 40.108. sz. rendeletére, a melyben a vallásoktatás érdekében csupán annyi engedmény adatott, hogy a vallásoktatásnál a hitoktató által addig, a mig a nem magyar anyanyelvű gyermekek megtanulnak, illetve a két alsó osztályban, a román anyanyelv, mint kisegitő nyelv használtassák. (Helyeslés.) Ragaszkodnom kell a most idézett miniszteri rendelethez, mivel az abban foglalt álláspont a miniszter ur ő exczellencziájának múlt évi deczember hó 31-én kelt 138.586. sz., az összes állami elemi iskolákra vonatkozó rendeletében is kifejezésre jut. A mi végül a tiszteletdíj összegét illeti stbj« Horváth József (marosujvári) : Halljuk a tiszteletdijat is ! Lukács László : Nincsen tehát semmi különbség, hanem ez annál sértőbb, mert itt az alkotmányosság és a közszabadság örve alatt történik ez. És mi lett az eredmény % Az, hogy a kultuszminiszter ezen intézkedése megsértése lévén az egyház autonómiájának és a vallásoktatásnak, soha életbe nem lépett. Ezt nem tartjuk kötelezőnek, nem is tarthatjuk be és épen azért e miatt folytonosan zaklatás történik az egész vonalon. íme, a vallásoktatásba is bevitték a sovinizmust, meg akarják valósítani ugyanazokat az elveket, a melyeket forszíroznak a politikai és társadalmi életben. De a mint itt nem sikerült, ép ugy, sőt annál kevésbbé fog sikerülni a vallásoktatás terén," mert egyházi szentélyeinket ilyen politikai kísérleteknek kitenni nem engedjük, és nem fogunk nyugodni addig,
