Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-321

18 májas 12-én, kedden. 183 321. országos ülés 19Í talos jelentést, s a mennyire csak az idő, a politikai körülmények és a pénzügyi állapotok megengedik, ezen bajokon orvosolni, segiteni méltóztassék. T. képviselőház! Még egy nagyon fontos kérdésre vagyok kénytelen kitérni, mert ez a kérdés unos-untalan mint egy borzasztó vád dobatik mindig a mi arczunkba, hogy t. i. mi bűnösök és hibásak vagyunk abban, hogy a külföldet igy meg amúgy informáljuk, hogy mi Björnsont, Tolsztojt, a Times-1, a német, angol, franczia újságokat elbolonditjuk és hamis informácziókkal traktáljuk, (Igás! Ugy van! a baloldalon.) s ez által az ellenszenvet mesterségesen szítjuk a magyarság ellen. Fenyvesi Soma: Éz is igaz! Lukács László: Engedjék meg t. képviselőtársaim, hogy ezekre is kiterjeszkedjem. Ennek a kérdésnek Magyarországon immár, hogy ugy mondjam, történelmi irodalma van. Thaly Kálmán t. képviselőtársam koronatanú lehet ebben az ügyben. Hát Magyarországon az elmúlt évszázadok hosszú során keresztül nem az történt-e folyton, hogy magyar testvéreink, a magyar nemzet legjobbjai, akkor, a midőn magukat üldözve, mikor nemzeti jogaikat lábbal tiporva látták vagy érezték, nemcsak hogy felszólaltak a külföld előtt emlékiratokban, informácziókban, de fegyverrel kezükben támadtak azon hatalom ellen, a mely hatalom jogaikat, valódi vagy vélt jogaikat, elnyomta. Hát igen t. képviselőház, nem ismeretes önök előtt az a nagyszerű szózat, a mely igy kezdődik: »E,ecrudescunt inclitae nationis hungaricae vulnera?« Hát a Rákóczi korszaka, Bercsényi működése, Thököly korszaka és az erdélyi fejedelmek korszaka, a törökkel, franeziával, lengyellel való czimborálás, nem történelmi tények ? Igenis történelmi tények és ezek involválják, hogy a haza határain kivül kerestek a magyarok oltalmat és szövetségeseket. (Felkiáltások a baloldalon : A hazáért!) Azt mondják a hazáért. Én is ugy akarom venni a dolgot; a hazáért teszem, ha feltárom itt a képviselőházban, vagy a külföld előtt mindazokat a dolgokat, a melyeket én sérelmesnek tartok és velem együtt sérelmesnek tart az ón nemzetem és az egész művelt világ. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Ne méltóztassék tehát ezt a dolgot olyan tragikusan felfogni, méltóztassék az objektivitás szemüvegén keresztülni nézni, ne pedig a szubjektivitás, a nemzeti elfogultság szemüvegén át. Ebben a kérdésben legújabban történt itt két felszólalás, az egyik Visontai Soma t. képviselőtársam, a másik pedig valamelyik szász képviselőtársam részéről, nem tudom, itt-e vagy az újságokban. Visontai Soma felszólalását inkább politikai kirohanásnak vagyok hajlandó tekinteni. Méltóztassék megfigyelni következő kijelentéseit: Björnson, ez a lángelméjű férfiú, a hazai rossz rágalmazó informácziók által félrevezettetett. Hiszen a lángelmének legelső, legelementárisabb tulajdonsága a belátás. Ha nincs benne belátás, akkor nem lángelme. (Zaj. Elnök csenget.) Nagy György: Agyalágyult hülye! Lukács László : Egyfelől azt mondani, hogy lángeszű ember, másfelől pedig félrevezettetik: hol van itt a harmónia, kivált ha aktuális kérdésről van szó, a melyre nézve az illető mindenütt nyerhet informácziót ? Nagy György: Igazat ad neki ? (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Kérem Nagy György képviselő urat! Lukács László: Előbb azt mondják, hogy az egész művelt világ, tehát mi is, a legnagyobb tisztelettel vagyunk Björnson iránt és nagyon sajnáljuk az ő tévedését. Itt azután kiáltják, hogy agyalágyult, haszontalan ember. Hol van itt az összhang a két kifejezésben ? Előbb tisztelettel viseltetünk iránta, most meg mindenféle lealacsonyító kifejezéssel illetjük? Wekerle igen t. miniszterelnök ur szólalt fel egyszer a horvát viszonyokra vonatkozólag és egész lelkében felháborodva, indignáczióval odamondta a horvátoknak, hogy gálád rágalmakkal illetik a magyar kormány-rendszert és a magyar nemzetet itt a belföldön és a külföldön, mert intézkedéseit ilyen és ilyen módon félremagyarázzák. Én teljesen jogot adok a kormányelnöknek arra, hogy az ő magas hivatásából kifolyólag helytálljon tetteiért és igazolja a kormányzati működését, tehát joggal válaszolt a horvát pártnak. De midőn azt mondja, hogy ezek gálád rágalmak, akkor méltóztassék megfontolni, hogy vájjon az ő politikai ténykedései közül melyek azok, a melyek megállhatják a kritikát és melyek azok, a melyek nem állnak meg a kritika előtt ? Mert nem vetendő vissza minden ellenvetés, a mely a horvát kérdésben felhozatott. Van ott magyar részről olyan eljárás is, a mely igazolható, menthető, de van olyan is, a mely méltán ós jogosan érintheti a horvát nemzet érzékenységét. De mi történik magyar részről? Hiszen épen most adnak ki Budajjesten egy periodikus lapot ezen a czimen »Grazette de Hongrie«, a mely lap franczia nyelven van szerkesztve és azt a czélt szolgálja, hogy a fennálló politikai helyzetet, a magyar nemzeti törekvéseket, a magyar kormány eljárását ismertesse, igazolja, a külföld előtt elfogadható szinben tüntesse fel, és hogy azon vádakat, a melyek e törekvések ellen felhozattak, vagy valódi értékükre redukálja, vagy megezáfolja, azok alaptalanságát kimutassa. Hát én is foglalkozom ezekkel a dolgokkal és olvastam e laj>ban épen gróf Apponyi Albert kultuszminiszter urnak egy czikkét a mi népiskoláinkról. Kijelenthetem itt önök előtt, hogy