Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-321
821. országos ülés 1908 május 12-én, kedden. 181 Hiszen azok mind Erdélyből kapnak papot, tanítót, a kiket innen dotálnak. Markos Gyula : Az nem baj, nem vétkeznek Románia ellen. (Zaj). Elnök : Csendet kérek. Lukács László : Tehát nem igaz az az állítás, hogy ott nem tanítanak magyarul, vagy nem szabad magyarul tanítani, és hogy az istentiszteletet nem végzik magyar nyelven. Nekem elég ennyi. Markos Gyula (közbeszól). Elnök : Kérem Markos képviselő urat. Lukács László: A Szent-László-Társulat a magyar államkormánynyal egyetértve 420.000 frank értékben vett egy házat Bukarestben, azt berendezte magyar iskolának, ott tart és fizet 9, mondd kilencz tanítót, a kik egy árva szót sem tudnak románul, pedig Bukarestben tanítanak, hanem igenis van egy Balázsfalván nevelkedett román klerikus ott alkalmazva, hogy hetenként két órában tanítsa a román nyelvet. De hogy azok a tanítók a kik innen vannak fizetve, a magyar kormány és a Szent-László-Társulat közreműködésével ott működnek, a magyar papok, a kik innen kapják a dotácziót. . . Horváth József (marosujvári) : Az oláh papok államsegélyt kapnak minálunk ! Hát hogy beszélhet ilyen zöldeket ! Lukács László : Ép ugy kapnak azok is államsegélyt. Horváth József (marosujvári): Az nem ugy van. Lukács László : Én jobban tudom. Sümegi Vilmos : Hogy Romániában mit kapnak, azt ő jobban tudja. Lukács László : Ne tessék tehát zokon venni, ha a magyar kormány a Szent László Társulattal egyetértve 420.000 frankért megvette és berendezte az iskolaépületet, mi is kérhetjük a román közoktatásügyi kormánytól. . . Sümegi Vilmos: Meg is teszik. Lukács László: . . . hogy 420.000, 500.000, vagy 3 millió forintért rendezzen be nekünk is nemzeti iskolákat. (Zaj.) Ez a viszonosság, nem pedig az olyan kirohanások, a milyeneket Fenyvesi Soma igen t. képviselő ur megenged magának, a melyek előttem semmi értékkel nem bírnak. Fenyvesi Soma: A bizonyítékok majd bírnak értékkel. Lukács László : Én objektíve szeretek beszélni. Tessék majd arra reflektálni és az érvek előtt szívesen meghajlok. De milyen a mi helyzetünk ezekkel szemben ? Itt vannak a román irodalmi és közművelődési egylet alapszabályai, kiadja az egylet, itt van, hogy látta a magyar kir. belügyminiszter Budapesten, 1897. augusztus 16-án, Perczel s. k. Sümegi Vilmos: Perczel! Saját nemzete ellen is vétkezett! Lukács László : Itt vannak a román irodalmi és közművelődési egyesület kormányüag jóváhagyott alapszabályai. Ennek az irodalmi egyletnek működésére oly szigorú lelkiismeretességgel ügyelünk fel, (Zaj.) mint a szemünk világára, hogy valahogy át ne térjünk ä politikai térre, mert tudjuk, hogy ez oldalról akkora az ellenőrzés, hogy ha a legkisebb hiba követtetnék el, az rögtön ürügyül használtatnék fel arra, hogy ezt az egyesületet bezárják. És mi történik, t. képviselőház ? Ezen belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályok keretében működő társulat pár évvel ezelőtt Szaniszlóban akarta megtartani a fiók-egyesület közgyűlését, és akkor a főszolgabíró, alispán, főispán, magának a belügyminiszternek egyetértésével 60 csendőrt küldöttek ki oda, hogy akadályozzák meg ezen közművelődési egyesület közgyűlésének megtartását. (Felkiáltások a baloldalon : Jól tették ! Ott volt Bratianu ! Kit keresett ott Bratianu !) Fenyvesi Soma : Beszéljünk a memorandumperről ! Lukács László : Kérem, arról is beszélhetünk, ha tetszik. De van itt még egy frappánsabb példája ezen közművelődési egyesület megsértésének. Itt van a kezeim között Kisküküllő vármegye alispánjának egy hivatalos irata, a mely így szól (olvassa) : »A román irodalmi és közművelődési egyesület segesvári fiók-egylet bizottmánya által Erzsébetvároson f. é. szept. 8-án megtartani szándékolt közgyűlésének bejelentése tárgyában a fiókegyesülethez 461/907 sz. a. intézett elutasító értesítése ellen a román irodalmi és közművelődési egylet nagyszebeni központi bizottmánya a benti panaszt adván be, kéri abban, hogy az említett számú rendőrkapitányi értesítés megsemmisítése mellett a közgyűlés megtartását engedélyezzem. Ezen panasz alapján az említett számú rendőrkapitányi intézkedést elsőfokú véghatározatnak, — benti panaszt pedig felebbezésnek tekintvén — mint ilyeneket 2988/902. számú erzsébetvárosi városi szabályrendelet 15. §-a értelmében felülvizsgálat alá vettem, melynek eredményéhez képest hozom az alábbi másodfokú véghatározatot: Az első fokban hozott fent hivatkozott számú rendőrkapitányi intézkedést, illetőleg véghatározatot indokainál fogva helyben hagyom, annyival is inkább, mert az említett számú belügyminiszteri megerősítést nyert városi szabályrendelet 2. §-a világosan és teljes határozottsággal kimondja, hogy a városban tartandó nyilvános előadásokra az engedély csak azon esetben adható meg, ha azok magyar nyelven tartatnak és idegen nyelvű előadásokra engedély egyáltalában nem adható.« (Felkiáltások a baloldalon : Nagyon helyes !) Hát szép dolog volna, t. képviselőház, hogy ha Romániában is mindazon kultur-egyesületeket, a melyeket felemiitettem, ilyen módon egyszerűen kasszíroznák. (Zaj.) Az ilyen kifej ezések, az ily határozatok képezik az igazi izgatást. Ezek tények, t. képviselőház, nem pedig szavak, s nem közbekiáltások, hanem hivatalos akták. És mi történt, t. képviselőház ? Megfelebbezték ezt az aktát a belügyminiszterhez. A belügyminiszter lovagiasan a törvény alapjára helyezkedett, s azt mondotta; nem ismerem
