Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-321

321. országos ülés 1908 május 12-én, kedden. 171 nagyobb részét és a mig ezáltal elhanyagolja családját, gyermekei nevelését és kis gazdaságát, ugyanakkor megtanulja a részegséget, magába szivja a legveszedelmesebb nemzetközi szocziális eszméket. (TJgy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Kiszámíthatatlan az a kár, az a veszély, a mely a székelységre hárul ezen el- és visszavándorlás által. Épen azért tisztelettel felkérem a kereskedelemügyi minister urat, kegyeskedjék a székelységet ezen kóros veszélytől megszabadítani. Nem kérünk, nem koldulunk kenyeret, csak munkát kérünk, csak tért nyitni kérünk arra, hogy dolgozhassunk, hogy becsületes szerzeményünkkel, becsületes keresetünkkel biztosithassuk családjainkat. Nem is kérünk áldozatot a kereskedelemi kormánytól sem, csupán egy kis jóakaratot és előleget arra nézve, hogy a székely el- és visszavándorlás megszüntettessék. Ha t. i. a t. kereskedelemügyi miniszter ur oly kegyes lenne és a székely vármegyékben egykét akár mezőgazdasági, akár ipari gyárat állitana fel, akkorra, mig egyfelől ezek a gyárak a székelységnek, tehát a nemzet egy jó részének munkát és kenyeret biztositanának, addig másfelől ezen gyárak a székelység munkájában nem megvetendő hasznot hajtanának az államkincstárnak. Nagy György : Nemzeti kötelesség a székelyek segitése. Hajnód Ignácz: Midőn folyó évi február havában a legbecsületesebb szándékkal, ideális gondolkozással és áthatva a legszentebb nemzeti érzéstől, átléptem a nemzet ezen szent templomának küszöbét, egy meglepő és igazán nem nagyon kellemes kép tárult elém. (Halljuk! Halljuk!) En azt hittem, hogy most, midőn a nemzet jövőjét biztositó nagy feladatok megoldása előtt állunk, az összes hazafias pártok egy zászló alá sorakozva vivják meg a reánk váró nehéz harezot. Es szomorúan láttam, hogy nemcsak a fennálló 8—10 párt harczol gyakran egymással szemben, hanem, hogy még a mai függetlenségi és 48-as párt is bomladozófélben van. Nagy György : Vannak igazi függetlenségiek és álfüggetlenségiek. Hajnód Ignácz : Minden pártnak és minden pártbeli egyénnek politikai meggyőződését respektálom, nagyrabecsülöm és vegye tudomásul elsősorban a t. balpárt, hogy ha nem látnék veszedelmet azon módozatokban, a melyekkel meg akarja valósítani a függetlenségi eszméket, engem találna legelsősorban a maga táborában. De midőn azt tudom, hogy sem hatalmunk, sem erőnk nincsen arra, hogy azon nagy eszméket azonnal, erőszakkal valósithassuk meg, akkor helyeselni kell a nemzeti kormánynak azon politikáját, (Igaz! Ugy van!) a mely lépésről-lépésre, fokról-fokra akarja megvalósítani a nemzet kívánságait. Nagy György: Egy .nemzetnek nem szabad kishitünek lennie! Elnök: Nagy képviselő urnak van módja felszólalni a költségvetés folyamán, de közbeszólani, parallel dikeziókat tartani nincsen. joga. Méltóztassék csendben lenni és türelemmel hallgatni a szónokot. Nagy György : Csak azt mondottam,... Elnök : Rendreutasítom a képviselő urat. Hajnód Ignácz: Én azt hiszem, hogy ebben a parlamentben a magyar pártok nem politikai vívmányokért küzdenek, hanem mindnyájan küzdünk és harczolunk azért, hogy századokon át elrabolt nemzeti jogainkat, nemzeti alkotmányunkat visszaszerezzük, visszaállítsuk. Tanuljunk egyszer valahára már ellenségeinktől, tanuljuk meg az osztrákoktól azt, hogy midőn ott Magyarország ellen megüti a nagy dobot a bécsi polgármester, akkor az a darabokra szakadozott Ausztria mint egy hatalmas oszlop foglal állást Magyarország törekvései ellen. Sorakozzunk hát egy zászló alá . . . Ugron Gábor: A 48-as zászló alá! Hajnód Ignácz: . . . mert igy sokkal nagyobb súlya lesz szavunknak, sokkal nagyobb reménységgel nézhetünk a nemzeti eszmék megvalósitása elé. (Elénk helyeslés.) Lássa Ausztria, hogy közöttünk ezen a téren nincs különbség, lássa meg a király is azt, hogy midőn egy hatalmas, egy erős Magyarország jövőjén munkálkodunk, ugyanakkor a dinasztiának is ugyanezen Magyarországban egy erős, hatalmas oszlopot teremtünk. Elfogadom a költségvetést.- (Elénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Ki következik ? Gr. Thorotzkai IVIiklós jegyző': Lukács László ! Lukács László : T. képviselőház ! Megvallom hogy az elfogódásnak érzete nem kis mértékben lepi meg egész lelki valómat, midőn kötelességszerüleg felszólalok a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz és azon párt nevében, a melyhez szerencsém van tartozni, az országgyűlési nemzetiségi párt nevében (Felkiáltások a baloldalon: Olyan nincs !) kijelentem, hogy nem fogadom el a költségvetést. T. képviselőház ! Az elfogódás érzetének egyik legnagyobb indoka épen abban van, mert tudom, hogy a költségvetés el nem fogadásával örömet szerzek a mélyen t. kormánynak. A múltkor ugyanis Wekerle Sándor igen t. miniszterelnök ur itt az országgyűlés szine előtt köszönettel honorálta és viszonozta a bizalom megtagadását a mi pártunk részéről. Ez, t. képviselőház, vagy azt jelenti, hogy azon érvek és politikai indokok, a melyeket álláspontunk igazolására felhozunk, nem felelnek meg a valóságnak, vagy pedig azt, hogy nem bírnak olyan sulylyal, hogy komoly megfontolásra méltóak legyenek és akkor részünkről kell a megfontolás azon mérlegét felállítani, a tudományos és a politikai kritériumok azon súlyát keresni és megtalálni, a melyek igazolják állásfoglalásunkat; vagy pedig sajnálnunk kell, hogy ezen nagy horderejű motívumokat, nagy horderejű kritériumokat épen semmibe sem veszik. De ha ezt megteszi a mélyen tisztelt kormány, akkor ugyanazon sajnálatos érzülettel veszszük tudomásul, hogy igenét, képviselőtársaim közül 22*