Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-321
3%1. országos ülés 1908 május 12-én, kedden. 169 Vertán Endre jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvének vonatkozó részét), Elnök : Kérdem a t. házat: van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyv most felolvasott része ellen ? (Nincs !) Ha nincs, akkor a jegyzőkönyvnek ezen részét hitelesítettnek jelentem ki. Ennek alapján most már kijelentem, (Halljuk ! Halljuk!) hogy a házszabályoknak 251. §-a mindaddig, mig a sürgős tárgyalás tart, már ettől a percztől kezdve alkalmazandó. Jelentem a t. háznak, hogy Hoitsy Pál és társai indítványt nyújtottak be. Kérem annak felolvasását. Hammersberg László jegyző (olvassa) : »Hivatkozással a házszabályok 250. §-ára, indítványozzuk, hogy az ülések ideje a tárgyalás alatt levő javaslat befejezéséig naponta 8 óra hosszat tartson.« Elnök : Miután a házszabályoknak 250. §-a szerint ezt az indítványt is 150 jelenlevő képviselőnek kell benyújtania, kérem, méltóztassék az aláíróknak a nevét felolvasni, hogy konstatálhassuk, jelen vannak-e 150-en a képviselő urak közül azok, kik az ülések meghosszabbítását kérték. Hammersberg László jegyző (olvassa az aláírók neveit). Elnök: T. ház! Konstatálom, hogy 150-nél több jelenlévő képviselő irta alá azt a kérelmet, hogy a tárgyalás alatt levő javaslat befejezéséig naponta 8 óra hosszat tartsanak az ülések. Most már szükséges a házszabályok további rendelkezésének eleget tenni. A házszabályok azt mondják, hogy ezen indítvány felett is a ház a legközelebbi ülés kezdetén határoz. Ennélfogva kijelentem, hogy a képviselőház legközelebbi ülésének kezdetén, még pedig közvetlenül a jegyzőkönyv hitelesítése után, fog ebben a kérdésben határozni. Természetesen a házszabályok szerint ez esetben is joga lesz a indítványhoz négy képviselőnek — és pedig kettőnek mellette, kettőnek pedig ellene — felszól alani. Következik a napirend szerint gr. Batthyány Lajos képviselőnek, mint az összeférhetlenségi állandó bizottság tagjának eskütétele. Felkérem gr. Batthyány Lajos képviselő urat, szíveskedjék az esküt letenni és felkérem gr. Thorotzkai Miklós jegyző urat, szíveskedjék a házszabályok 147.§-ában előirt eskümintát felolvasni. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző (olvassa az eskümintát. Gr. Batthyány Lajos leteszi az esküt).' Elnök : Következik a najärend szerint az 1908. évi állami költségvetés (írom. 695—703., 789) tárgyalásának a folytatása. WlaniuJGyula: Szót kérek, t. képviselőház ! Elnök: Mi czimen kíván a képviselő ur felszólalni ? Maniu Gyula: A tegnapi naplóra vonatkozólag volna egy rövid helyreigazításom. Elnök: Tessék! Maniu Gyula: T. képviselőház ! Tegnapi felszólalásomról felvett gyorsirói jegyzetek alapján a tegnapi ülés naplójában a következők foglaltatnak (olvassa) : »Czélnak tekintem a fejlődést. MinKÉPVH. NAPLÓ 1906--1911. XVIII. KÖTET. den olyan politikai berendezés, a mely szolgál annak a czélnak, a mely czél a fejlődésben van, jó. Ha pedig annak a czélnak nem szolgál, akármilyen legyen is, nem jó és azt félre kell dobni.« Én ezt nem így mondottam t. képviselőház, és minthogy a szöveg ily módon félreértésre adhat alkalmat, ennélfogva kérem annak az értelmét, a mint tényleg mondottam, a következőképen megállapítani (olvassa) : »Czélnak tekintem a fejlődést. Minden olyan politikai berendezkedés, a mely szolgál annak a czélnak, mely a fejlődésben áll, jó, ha pedig annak a czélnak nem szolgál, akármilyen legyen is az, nem jó és azt alkotmányos utón megváltoztatva, félre kell tolni.« Raisz Aladár jegyző: Hajnód Ignácz! Hajnód Ignácz: T. képviselőház! Bizom a nemzeti kormány czéltudatos politikájában és azért kijelentem, hogy a szőnyegen lévő 1908. évi költségvetést általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Igen nehéz az én helyzetem, t. ház, nemcsak azért, mert teljesen ujoncz vagyok e házban, hanem azért is, mert mindenesetre sokan lesznek, kik tőlem ez alkalommal egy hosszú, nagyterjedelmű politikai beszédet várnak. (Ellenmondások és derültség.) Én ezt nem teszem, t. ház, én erre kevésbbé érzem magamat illetékesnek, én ezt nálamnál öregebb és sokkal szakavatottabb politikusokra bízom. Én követem a nemzet vezéreit addig, a mig őket helyes utón a nemzet javára munkálkodni látom. (Helyeslés.) Ez alkalommal, t. ház, szavaim egyszerűségével, közvetlen tapasztalataimra támaszkodva és az itt szerzett benyomások alapján kívánok egész röviden a nemzetiségi kérdésről egyet-mást elmondani. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársamnak (Éljenzés.) azon békepohtikáját, a melyet a nemzetiségi kérdésről folyó hó 7-én tartott nagy beszédében ugyancsak a nemzetiségeknek oly igazi lojalitással és nyilt őszinteséggel felajánlott, legnagyobb sajnálatomra magamévá nem telietem. Nemcsak azért, mert ezen nemes ajánlatot a nemzetiségiek rögtön visszautasították . . . Lukács László: Nem áll! (Zaj.) Hajnód Ignácz: ....hanem különösen azért, mert száz éves történelmi tapasztalatunk bizonyítja, hogy a nemzetiségek velünk nemzeti érzésben soha összeolvadni nem tudtak, örökös ellenségeink voltak, sőt az utóbbi időben oly tendencziákat táplálnak, a melyek a nemzeti egységet, hazánk területi épségét veszélyeztetik. Lukács László : Micsoda beszéd ! Hajnód Ignácz: Megmondom, hogy micsoda beszéd ! Erdélyt ós a tiszántúli részt' 1 — hála Istennek csak elméletileg — már régent bekebelezték, Romániában a térképeket a szerint szerkesztik, az iskolákban ugyanazt tanítják, az ifjúság ártatlan lelkét ez által mételyezik meg ! (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sőt Polit t. képviselő ur egyik utóbbi beszédében még ezen is tulliczitált, mikor Fiumét is 22
