Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-319

319. országos ülés 1908 május 9-én. szombaton. 143 tás, melynek öntudatra és czéltudatos életre ébresztő lelkek a közös múltja, a közös dicsősége, öröme és gyásza. Ivánka Milán : Hát Molnár Jenő ? (Zaj.) Elnök: Kérem Ivánka kéjiviselő urat, ne czitálja folyton Molnár Jenőt. Rakovszky Béla : T. ház ! Ebben az országban, hol magyarajknak és nem magyarajkuak egy évezred óta együtt élnek, együtt működtek, együtt fejlődtek, kötelességünk tovább is az igazi testvéri szeretet alapján működni, hogy együtt haladhassunk és hogy az országot minden veszélylyel szemben ép ugy megvédhessük a jövőben, a mint ezt megtettük egy évezreden át. Polit Mihály: Helyes. Rakovszky Béla: Ha ezt elismerik t. képviselőtársaim, akkor épen Polit t. képviselőtársam egyik nyilatkozatára fogok hivatkozni. Polit t. képviselőtársam csak nemrég azt mondta, bogy a magyar államnak az a hivatása, hogy összekötő kapocs legyen a Kelet és a Nyugat között. Elismerem, aláirom, de akkor arra kérem önöket, ismerjék el azt is, hogy a magyar nyelvnek az a hivatása, hogy összekötő kapocs legyen ebben az országban a magyarajkuak és a nem magyarajkuak között. (Elénk helyeslés.) Mert manapság, midőn a nyelvet arra használják fel, hogy annak révén összekössék a világ minden részében lakó nemzeteket, nem lehet és nem szabad a nyelvet arra felhasználni, hogy szétválaszszunk egy nemzetet, a melynek tagjai egy évezreden át mindig együtt voltak és politikai és történelmi egységben együtt működtek, egybeforrtak. (Elénk éljenzés a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Molnár Jenő: Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. Elnök : Molnár Jenő képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kér szót. Molnár Jenő : T. képviselőház ! Az előttem szólott t. képviselő ur egy közbeszólásomra azt válaszolta nekem, hogy előbb lesznek azok a bevándorló és a munkaadók által behozandó kínaiak magyarok, mint a milyen magyar én vagyok. A magyar törvényhozásban egy magyar képviselőre ezt mondani, azt hiszem, teljesen szokatlan és különösen a t. képviselő ur nincs jogositva ezt nekem mondani, mert évtizedeken keresztül külföldön tartózkodott, soha életében egy eleven magyar parasztot nem látott, nem is beszélt vele, a magyar ember tulajdonságát, gondolkodásmódját nem érti. Én ellenben évek óta ennek a háznak tagja vagyok egy színmagyar kerületből. . . Mezőfi Vilmos: Szentesről. Molnár Jenő: ... és azt ugy képviselem, a hogy a magyarságnak érdeke csak megkívánja. (Ügy van! balfelől.) Azért méltánytalannak tartom a képviselő úrtól, hogy igy elragadtatja magát és azt az elfogultságot, a melyet magával hozott pártállásánál fogva ebbe a házba, arra használja fel, hogy egy képviselőtársát itt nyilvánosan ennyire megtámadja. Ezt voltam bátor a magam mentségére felhozni, nem azért, mintha bizonyítanom kellett volna a magyarságomat, hanem azért, hogy a képviselő ur ne legyen abban a tudatban, mintha neki igaza volna. (Helyeslés baljelöl.) Rakovszky Béla : T. ház ! Elnök : Mi czimen kivan szólni ? Rakovszky Béla: Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czimén. Elnök: Félreértett szavainak megmagyarázása czimén joga van felszólalni. Rakovszky Béla : A t. képviselő ur ugy tüntette fel az én megjegyzésemet, mintha én őt támadni akartam volna, vagy mintha én őt a magyarságból ki akartam volna közösíteni. Ez ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell. Sohasem jutott eszembe üyenre gondolni, mert ha igen t. képviselőtársam felfogásomat közelebbről ismerné, nagyon jól tudná, hogy a faji kérdéseket én soha nem szoktam felvetni. Minthogy azonban t. képviselőtársam volt az, a ki engem provokált, minthogy ő volt az, a ki a faji kérdést felvetette, szükségét láttam annak, hogy erre válaszoljak

t (Helyeslés a közéfen.) Elnök : Mielőtt áttérnénk az interpellácziókra, javaslatot kivánok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslatom a következő: Tartsa a ház legközelebbi ülését hétfőn, 1908. évi május hó 11-én délelőtt 10 órakor, s ennek naj^irendje legyen először elnöki előterjesztések és irományok bemutatása, másodszor az összeférne tlenségi állandó bizottság azon tagjainak eskütétele, a kik az esküt még le nem tették, harmadszor az 1908. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor a napirendet ekként megállapítottnak jelentem ki. Következnek az interpellácziók. Soron van ? Raisz Aladár jegyző: Bozóky Árpád! (Felkiáltások : Nincs itt !) Elnök : Nincs itt. Ki következik ? Raisz Aladár jegyző : Pető Sándor ! Pető Sándor : T. képviselőház ! Az állami népoktatás kérdése ma Magyarországon igen mostoha viszonyok közé került. A midőn 1907-ben a népiskolai törvényt tárgyaltuk, gr. Apponyi Albert kultuszminiszter ur egyenesen kijelentette, hogy ő a kötelező állami népoktatásnak elvi ellensége és a mig ő a miniszteri székben lesz, ezt az eszmét érvényre emelni nem fogja. A kultuszminiszter ezen kijelentését a saját pártjának ellenmondása nélkül tehette meg, (Zaj. Elnök csenget.) daczára annak, hogy a függetlenségi párt már 1893-ban határozati javaslatot fogadott el és terjesztett a képviselőház elé a kötelező állami ingyenes népoktatás érdekében, azon józan és megczáfolhatatlan igazság alapján, hogy a fele-