Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

318. országos ülés 1908 május 8-án, pénteken. 115 az első törvény, a mely a két törvényhatóságot összefoglalja, az 1877: XLII. t.-czikk, a melyet fentartott és még inkább megerősített az 1886 : XXI. t.-czikk. T. ház! Ha mi azt akarjuk, hogy városaink fejlődjenek, anyagilag is meg kell nekik adni erre a módot, a mire nézve a törvényhozás kötelező ígérete tételes törvényünkben benn is foglaltatik. Meg kell adni az anyagi módot, de meg kell adni a lehetőséget is egy városi törvény megalkotásával, hogy azok az erők, a melyek most le vannak nyűgözve az állami funkczió végzésére, felszabadulhassanak. És ekkor fejlődni fognak a magyar városok. A modern államok biztos alapját mindig a városok képezik, s a magyar nemzeti állam is csak ugy építhető ki teljesen, ha az alapja biztos vidéki emporiumokba van lefektetve. A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés a baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Hammersberg László jegyző: Supilo Ferencz! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Supilo Ferencz: T. képviselőház ! A mikor a költségvetési vitában szólásra emelkedem, mindeoek előtt kijelenten), hogy a költségvetés ellen szavazok. Teszem ezt pedig azért, mivel a jelenlegi kormányban nem bízom, a mely kormány nemcsak hogy nem védi horvát nemzetem és a horvát királyság jogait — a mi kötelessége lenne — hanem ellenkezőleg egész politikáját Horvátország törvényes jogai, törvény által biztosított érdekei és közjogi helyzete ellen irányítja. A költségvetés ellen szavazok még azért is, mivel a magyar királyság kormányának és képviselőinek a horvát országgyűléssel szemben való eljárása Magyarország és Horvátország között teljesen uj szituácziót és olyan viszonyokat teremtett, a melyek csak ugy szanálhatok, ha közjogi viszonyaink igazságosan reformáltatnak és hogyha egymás közti számadásaink tisztáztatnak. E kormánynak Horvátország irányában követett eljárása nemcsak minden jóakaratot nélkülöz, hanem annak látszatát is kizárja. Ezért ennek a kormánynak sem költségvetést, sem bizalmat nem szavazhatok meg. Engedjék meg, t. képviselőtársaim, hogy fenti állitásaimat megindokoljam, s hogy ezen eminens politikai tárgyalás folyamán a politikai helyzetre vonatkozólag nyilatkozzam ; hogy a jelenlegi kormány politikáját általánosságban és különös tekintettel Horvátországra bírálat tárgyává tegyem és hogy az ez iránybani működését, a mely mint horvátot engem a leghevesebb ellenzékbe hajt, körvonalozzam. T. képviselőház ! A múlt tél október és november havában, a f. év első négy havára szóló indemnitás tárgyalása alkalmával az általános vita folyamán tartott beszédemben kiemeltem ama mozzanatokat, a melyek okozták, hogy a horvát képviselők az 1906. évben ezen országgyűlésbe való belépésük alkalmával kiadott deklaráczióban kifejtett álláspontjuk alól felmentve tekintik magukat és a mostani kormány ellen a legélesebb ellenzékbe kényszerültek átmenni. Erre a közös kormány adott okot, a mely nemcsak, hogy nem akarta szanálni ama súlyos sérelmeket, a melyeket Horvátország még a mostani közjogi helyzetnek kárára is elkövetett visszaélések folytán tűrt és a mely kormány nemcsak hogy nem akar legalább az átmeneti korszak idejére ez irányban békében maradni, hanem Horvátországra és a horvát nemzetre a legerősebb csapást akarta mérni akkor, a midőn az anyanyelv szentségét megérintette és a midőn arra törekedett, hogy Horvátországban erőszakkal iktassa törvénybe azt, a mit Horvátország minden becsületes polgára és egész Európa minden pártatlan politikusa és jogásza — természetesen a magyarokat kivéve — nyilvánvaló és kétségtelen igazságtalanságnak és törvénytelenségnek tekint. A nyelvi kérdés, a mely körül a horvátok és magyarok közötti küzdelem száz év óta folyik, volt az a főkérdés, a melyen mi is a jelenlegi kormánynyal szétkülönböztünk. Sőt kényszerülve voltunk szétkülönbözni, mert senki, a kiben csak egy szikra hazafiság is van és a kiben nemzeti büszkeség van, nem fogja megengedni es nem fogja összetett kezekkel nézni, hogy a saját nemzete területén, anyanyelve kárára idegen nemzet idegen nyelvet erőszakoljon rá. Még kevésbbé nézheti azt hidegvérűen a horvát nemzet, a melynek már magában a kiegyezés is, ha másban nem is, de legalább a nyelve tekintetében, a horvát nyelvnek a horvát királyság területén való kizárólagos uralmát a közigazgatás minden terén biztosítja. E felett keletkezett az összeütközés, vagy jobban mondva, a mi régi lappangó összeütközésünk itt jutott ismét felszínre, a midőn Magyarország ós Horvátország képviselői között a teljes szakadás beállt. Mindenki tudja, hogy ezen öszszeütközést Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur okozta, .... Barta Ödön: Jól tette! Supilo Ferencz : . . . hogy elsősorban ő felelős ezért a nagy nyelvi konfliktusért. Azon időben, midőn Magyarország nehéz krízisben volt és a jogaiért való nagy küzdelemben állott, akkor Kossuth Ferencz igen t. miniszter ur, mint a magyar ellenzék vezére, a következőket sürgönyözte a horvát nemzet vezéreinek : (Olvassa) »A tyrannizmus szétválasztott bennünket; a szabadság egyesíteni fog.« ; j Sümegi Vilmos: Nagyon szép, és igaz ! Supilo Ferencz". Szép magasztos szavak. Kormányra jutva, teljesen megfeledkezett ezen elvekről, s azok értelmét letaposta, a midőn hozzájárult ahhoz, hogy nemzetünkre a neki idegen nyelv ráerőszakoltassék. Kijelentette, hogy inkább lemond, mintsem abban engedne. Itt igen t. Kossuth ur őszintén megmutatta, hogy mennyit érnek a regnikoláris deputácziónak puszta ígéretei, melyek állítólag a nyelvi konfliktusok kiegyenlítését czélozzák, és a melyekkel igen t. Wekerle miniszter15*