Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

318. országos ülés 1908 május 8-án, pénteken. 111 a mint beszédem későbbi folyamán adatokkal fogom igazolni, a városok helyzete anyagi tekintetben az utóbbi időben valósággal aggasztóvá lett. (Igaz ! ügy van !) Oka ennek az, hogy a városok abban a nemzeti fejlődésben, a mely az utolsó két évtized alatt az egész országban észlelhető volt, önmagukra voltak hagyatva, mert az eddigi kormányoknak czéltudatos, harmonikus városi politikájuk egyáltalában nem volt. (Igaz /) A politikai küzdő teret elfoglalták a közjogi kérdések és igy a politikai pártok sem jutottak abba a helyzetbe, hogy programmjuk alapján agitálhattak volna a városok fejlődése érdekében. Az egyes minisztériumokban azokban a kérdésekben, a melyek vagy az 1886 : XXI. t.-czikk vagy más törvények ,specziális intézkedések folytán, hozzájuk döntés végett felkerültek, akár felebbezés folytán akár automatikus utón, mindig ad hoc, specziálisan, esetről-esetre döntöttek. Meglehet, hogy talán a belügyminisztériumban az esetek sokaságánál, azonosságánál, hasonlóságánál fogva kifejlődtek bizonyos sémák, megállapittattak bizonyos elvek, a melyek a tételes törvények határain belül és azok intézkedései mellett az egyes kérdések megbirálásánál zsinórmértékül szogláltak, de czéltudatos városi politikája ez ideig a kormányoknak nem volt. A mi kormányzati teendő a városok megerősítése tekintetében megnyilvánult, az főkép és elsősorban Budapest emelésére irányult. A vasúti politika, az ipari és kereskedelmi politika Budapest érdekeit szolgálta, a minek az lett a következménye, hogy Budapest feljődött, az erőket ellenben elvonták a vidéktől, a vidéki városoktól. (Igaz ! ügy van !) Ez a czentralizáczió nem helyes. Sokkal czélszerűbb még magának a nemzetnek érdekében is a deczentralizáczió, mert nemzeti megrázkódtatás esetén, ha egy országnak csak egy feje van, azt leüthetik könnyen és ha azzal végeznek, akkor végeznek az egész országgal; ellenben, ha, mint a többi más államokban, sok vidéki góczpont van, a melyek a kereskedelemnek, iparnak, kultúrának zászlóvivői, akkor sokkal nehezebb az országgal végezni. Vasúti forgalmi politika, tarifa-politika, a mely odairányult volna, hogy egyes vidéki czentrumokat emeljen, azokban a fogyasztó közönséget nevelje és a fogyasztás intenzivitása folytán a környéknek, a termelőköröknek termelőképességét emelje, egyáltalában nem volt. A viczinális vasutak legtöbbje ugy létesült, hogy a vállalkozók kiválasztottak két pontot, mondjuk, két nagyobb várost, és ezeket egymással összekapcsolták Kelemen Samu: És két zsebet! Halász Lajos : ... .s a szerint vitték az irányt, azon községeken és azon vármegyéken keresztül. a hol a községek és a vármegyék részéről a legnagyobb volt az anyagi hozzájárulás. (Igaz ! ügy van !) Azokat a községeket és helységeket pedig, a melyek a fővonal közelében voltak, minden további gondolkodás nélkül bekapcsolták -a fővonalba. ( Ugy van!) Mi lett ennek a következménye ? A természetes fejlődés, a mely egy-egy vidéki város körül az erőket abban a vidéki czentrumban összpontositotta volna, mesterségesen a fővonalakra és Budapest felé lett irányitva (Igaz ! TJgy van !) és tovább Bécsbe, mert azután Bécs felfogta a két karjával Budapest forgalmát és irányitotta nyugatra. (Ugy van ! balfelől.) A vasúti politikán kivül majdnem ugyanez jellemzi a közintézmények elhelyezésénél is a kormányok eddigi ténykedését. (Ugy van !) Nagyon jól tudjuk, bogy ha egy-egy nagyobb közintézmény, gyár, vagy — mondjuk — üzletvezetőség elhelyezéséről szó volt, nem azt keresték, mely városoknak lenne arra igazán szüksége, hanem politikai és egyéb befolyások érvényesültek az ilyen intézmények elhelyezésénél, (Ugy van I balfelől.) a mi egyáltalában nem vezethetett arra, hogy a városok fejlődjenek. Sőt tovább megyek, ha olyan intézmények létesítéséről volt szó, a hol a városok erre igényt tarthattak volna, a leggyakoribb eset az volt, hogy liczitáczió indult meg a városok között (Igaz ! Ugy va.n !) és liczitáczió eredményekép jutottak egyes közintézményekhez a városok. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) A liczitáczió következménye az volt, hogy a városok sok olyan kötelezettséget vállaltak, a mely anyagi erejüket mértéken tul igénybe vette. (Ugy van! balfelől.) Abszolúte nem volt a múltban a kormányok részéről intézkedés : jóléti intézményeknek a városokban való elhelyezéséről, szocziális politikáról csak az utolsó esztendőkben beszélhetünk, és az is a mezőgazdaságnak kedvez. Van törvény, a melyet a mezőgazdasági munkáslakásokról alkottunk; annak a törvénynek a megalkotásakor szóba került ugyan az ipari munkáslakások épitésének kérdése is, de hogy a városoknál a lakásmizériát enyhítsük, hogy a lakásnyomor megszüntettessék, erre nézve- tételes vagy konkrét intézkedés, egy törvényünket kivéve, nem történt. Ez a törvény, a mely az iparpártolásról szól, 3-ik szakaszában is csak arról intézkedik, hogy a munkáslakások ideiglenes adómentessége húsz évre megáUapittatott. Elismerem, hogy ezzel a törvényhozás olyan rekordot teremtett, a minőt ezen a téren még a többi nyugati államokban sem tapasztalunk. Nem volt, t. ház, eddig gondoskodás a városok élelmezési viszonyainak rendezéséről. (Igaz ! ügy van I) Itt a múlt esztendőben csak Wekerle Sándor miniszterelnök urnak jutott eszébe a városok proviantirozásának rendezése. Természetes, hogy ez az ügy is még csak a kezdetlegesség első stádiumában van, a mennyiben eddig tisztán csak felterjesztések és memorandumok kérettek be. Más konkrét intézkedés e tekintetben itt sem történt. A városi élet dekandencziájának ezenkivül még egy másik fő hibája az is, hogy a városoknak mindenütt csak jogi adminisztrácziója, de mérnöki, technikai, higéniai és gazdasági adminisztrá-