Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-317

98 317. országos ülés 190X tés egy fillért is magyar iskolák, magyar papok támogatására ? Ki tartja azokat fenn % Egy ma­gántársulat, de az országos kormányzat, a köz­ségek egy hatossal sem járulnak ahhoz. Tisztelettel kérdem az urakat, kell-e önöknek ez a horvát példa ? Ugyebár nem ? A külföldi példák, a horvát példa nem kell. Azt kívánják talán, hogy kövessük az osztrák példát ? Engedelmet kérek. Taaffe idejében kez­dődött meg ott a békítési akczió az egész vonalon. Folyton alkudoztak, sacherliztek — hogy német kifejezést használjak — és ma is ott vannak, hogy a nyelvi differencziákat nemcsak nem tudták ki­egyenlíteni, hanem ellenkezőleg kiélesitették azo­kat. Épen Dalmácziában igen élesek ma az ellen­tétek, Csehországban dettó, az olasz vidékeken ugyancsak. Nem akarok tovább menni, t. uraim, csak utalok arra, hogy az a Taaffe-féle osztrák-rend­szer, a mely csip-csup engedményekkel akart foko­zatosan egyezséget létrehozni, a legutóbbi rettene­tes lembergi drámához vezetett. (Igaz ! Ugy van !) T. ház ! Látjuk e szerint, hogy a külföldi pél­dák nem alkalmasak arra, hogy a megegyezést létrehozzák. Sokkal helyesebb tehát, ha nem indu­lunk külföldi példák után, hanem alkalmazkodva a magunk különleges, sajátlagos magyar viszonyai­hoz, törekszünk a nem magyar ajkúak megnyugta­tására és kielégítésére. Ennek módjai nézetem szerint a következők. Először, t. uraim, méltóztassanak eliminálni mindazokat a bajokat, — legyenek azok közigaz­gatásiak, szocziálisak vagy gazdaságiak — a me­lyekben egyenlően szenved magyar, román, tót, német, ruthén stb. (Helyeslés balfelSl.) Ezeket a bajokat ne méltóztassanak nemzetiségi szem­pontból bírálni. Itt a házban inkább, de odakünn ne méltóztassanak ezen az alapon Ítélni, hanem tekintsék azokat az ország összes lakossága bajai­nak, a melyeket nem nemzetiségi gyűlölködés, hanem a kölcsönös megértés utján és szocziális érzékkel lehet csak megoldani. (Helyeslés balfelől.) A másik módja, t. uraim, annak, hogy meg­értsük egymást, az, hogy szűnjék meg a külföld­nek az az igazán csúnya inspirácziój a, informá­cziója, a melyet nap-nap után tapasztalunk. A kik azon országoknak közvéleményét, a mely orszá­gokban a jelzett állapotok állanak fenn nem az illető állam nyelvét beszélő polgárokkal szemben, ugy informálják, mintha itt üldöznék önöket: engedjék meg, t. uraim, én nem tudom, hogy kik­től jönnek ezek az informácziók, de a kik ezeket küldik, ezeket adják, azok a hazaárulás vádjával illetendők. (Igaz ! Ugy van! Taps a baloldalon.) Ha, t. uraim, békét akarunk, — és én akarom a békét — akkor méltóztassanak arról gondos­kodni, hogy ilyen Polit Mihály-féle beszédek ne hangozhassanak itt el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Méltóztassanak arról gondoskodni, hogy a külföl­dön a tiszteletreméltó gyermekes aggastyántól kezdve végig, az egész vonalon az igazságot és ne a valótlanságokat, (Igaz! Ugy van!) ne a gyanu­május 7-én, csütörtökön. sitgatásokat és a magyar államot rágalmazó állí­tásokat terjeszszék. (Igaz ! Ugy van ! a báloldalon.) Ha ezek az előfeltételek meglesznek, akkor még csak egy előfeltételre van szükségem, és ez az, hogy szeretném látni azon urakat, a kik garan­cziát adnak nekem arra, hogy ha egy bizonyos téren konczessziókat teszünk önöknek, akkor követeléseikkel tovább nem mennek. (Felkiáltások a baloldalon : Dehogy nem !) Ha akár önök, akár más nekem garancziákat tudna adni arra, hogy bizonyos engedményekkel megszűnik a nemzetiségi viszálkodás és megszűnnek a nemzetiségi követe­lések, akkor én, igen t. uraim, hajlandó lennék igenis, messzemenő engedményeket tenni. De hogy az osztrák példa szerint mi megadjunk valamit és holnap önök ujabb követelésekkel álljanak elő és ezekkel a folytonos ujabb követelésekkel azután oly helyzetet teremtsenek, mint a minő Ausztriá­ban van, a mely az egész vonalon a békétlenséget idézné elő, ilyen alapon a megegyezésre hajlandó nem vagyok. (Élénk helyeslés.) Egyről azonban legyenek az igen t. urak meg­győződve. Bármi legyen is egyeseknek a véleménye, a magyar kormány — legalább az, a melyet mi támogatni fogunk — a törvényes eljárást követni fogja az egész vonalon. A mint a törvénybe ikta­tott görög-keleti szerb nemzeti egyház autonó­miáját mi szorgalmazzuk, mi forszírozzuk, mi eről­tetjük a legjobban, és a mint az nem kis mérték­ben épen a függetlenségi és 48-as párt fellépésének köszönheti, ha évtizedes nehéz küzdelmek után a maga valóságában legközelebb ki is épül, ép ugy helyt állunk a nemzetiségek többi törvényben biz­tosított jogai mellett. Ezzel az egyetlen példával akartam illusztrálni hogy non verba, sed facta, hogy mi igenis, törvé­nyes alapon állunk, hogy előzékenyek tudunk is és akarunk is lenni és hogy támogatjuk ís]önöket, de ennek az az előfeltétele, hogy a mi bona fide­ szünkkel szemben az önök részéről is bona fideszszel találkozzunk. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a bal­oldalon.) És van még egy feltétel, t. uraim ! És ez — sajnálom, hogy Polit Mihály urnak más a véle­ménye — abban leli kifejezését, hogy mi az egysé­ges magyar nemzeti állam eszméjétől a jövőben sem fogunk elállani soha, senkinek a kedvéért sem. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) SVhlZSá Gyula : Polit 30 esztendő alatt nem javult meg, ma is az, a ki akkor volt! (Zaj a baloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! Szándékom volt kissé részletesebben foglalkozni azzal a sajtó­ban ujabban egészen tendencziózusan közölt hirrel is, mely az u. n. nagyszerb propagandára vonat­kozik. (Halljuk ! Halljuk !) De kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a sok közbeszólással az igen t. urak annyira meghosszabbították felszólalásomat, hogy csaknem indiszkrécziónak tartanám, ha beszédemet még tovább is folytatnám, ha csak

Next

/
Thumbnails
Contents