Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-295

92 295. országos ülés 1908 márczius 21-én, szombaton. elvek megvalósítását várja. E helyett kapott házszabályreviziót, kvótafelemelést, az ország gazdasági érdekeit magában fel nem ölelő gazdasági kiegyezést. A kormány előre látta és előre tudta ennek a közvéleménynek e miatt való felzúdulását, és hogy számon kéri majd az Ígéreteket az ország, a melyeket annak idején az obstruáló koaliczió tett, azért gondoskodott eleve arról, hogy ezen közvéleményt valamivel lecsillapitani, a mulasztásokért rekompenzácziót adni lehessen. így ismét ahhoz a régi fegyverhez nyúlt, a mely már nagyon bevált, a sovinizmus fegyveréhez. Gr. Apponyi Albert kultuszminiszter ur, átgázolva az egyházak autonóm jogán, e czélból életbeléptette az iskolai törvényt : ha lesz is rossz kiegyezés, ha lesz is kvótaemelés, de meglesz a magyarosítás efemer eredménye; evvel igyekezett csillapitólag hatni a magyar közvéleményre. (Ugy van ! a középen.) Ugyanily eszközhöz fordult a kereskedelemügyi miniszter ur, mikor megcsinálta a horvát vasúti pragmatikát. íme, ezek azok az eredmények, azok a közjogi vívmányok, a melyek arra hivatottak, hogy a magyar közvéleményt előkészítsék a házszabályrevízió elfogadására ! Magyarországnak megígérték az általános választói jogot. Követeli is hangosan a közvélemény. De a népjogok kiterjesztése helyett kap házszabályreviziót, a szólásszabadság megszorítását ; a demokratikus elvek érvényrejutása helyett kap módosított házszabályt, a melynek segítségével minden demokratikus elv megvalósítására irányuló törekvést gyökerében lehetetlenné lehet tenni ! Hangosan követeli a közvélemény az általános választói jogot, — és követelné még jobban, ha a hatóságok a népgyüléseket garmadával be nem tiltanák — de e helyett a házszabályrevizió minden jogot és szabadságot megszorító intézményét fogja megkapni. Am a zúgolódó néptömegek csititása érdekében gr. Apponyi Albert és gr. Andrássy miniszter urak ismét a sovinizmus jól bevált fegyveréhez nyúlnak és a nemzetiségeket az országra nézve mint közveszedelmet tüntetik fel, a melynek elhárítása czéljából el kell fogadni a házszabálymódosítást. Ezen házszabályrevizió indokolásában egyenest kihívás van, a mely a nemzetiségeket, mint a magyar nép ellenségeit, mint állambontó elemeket állítja oda. Evvel akarják a magyar nép kedélyhangulatát más térre átterelni, ezáltal akarnak gyűlöletet ébreszteni a magyar népben a nemzetiségek iránt, s ha volna igazság, akkor gr. Andrássy Gyula és gr. Apponyi Albert miniszter uraknak nemzetiség elleni izgatás miatt a t. ügyész urakkal gyűlne meg a bajuk. Mivel azonban ez minden valószínűség szerint nem fog bekövetkezni, a jövőben is a nemzetiségi veszedelem felszínre hozatalával egész kényelmesen lehet útjába állni minden demokratikus törekvésnek, meg lehet gátolni a demokratikus elvek érvényesülését. Épen azért t. ház, mi még az esetben is, ha a házszabályok czélszerű módosítását nem is elleneznék, már ezen indokolásnál fogva sem fogadhatnék el ezen házszabálymódositást, mert hiszen az indítványnak ágyuja mi eUenünk van szegezve. Megmondatott kifejezetten az indokolásban, hogy a nemzetiségek ellen van irányozva a házszabályrevíziónak éle, egyenesen ugy lettünk oda állítva a magyar közvélemény elé, mint a haza ellenségei, mint állambontó, hazafiatlan elemek. Ilyen körülmények közt természetes, hogy még az esetben is, ha rendes időben elleneznők is a házszabályreviziót, nem elleneznők a jövő parlamentben, hogy az maga csinálja meg a házszabályrevizió]át: most ezen házszabályrevizió eUen felszólalunk és azt semmi körülmények közt el nem fogadhatjuk. Különben is ennek az érvnek a felhozása legszentebb meggyőződésem szerint nem őszinte és akarva, vagy akaratlanul a nép féke vezetését fogja eredméményezni és eredményezi már is. A házszabályrevizióval kapcsolatban a nemzetiségi veszedelmet említeni veszélyes és végzetes játék. Mert ez az indokolás nagyon is alkalmas arra, hog}' a magyar népben megérlelje azt a hitet és meggyőződést, hogy neki tényleg nincsenek nagyobb ellenségei, mint a nemzetiségek; alkalmas arra, hogy szivében gyűlöletet gerjeszszen a nemzetiségek ellen, másrészt alkalmas arra, hogy a nemzetiségeket megerősítse azon feltevésben, hogy a magyarság minden eszközt fel akar használni arra, hogy a nemzetiségeket kipusztítsa és kiirtsa. Ez végzetes, t. képviselőház, valamint végzetes hiba az is, hogy a házszabályreviziót ilyen indokolással állítják oda a magyar közvélemény elé, végzetes különösen azért, mert nem is igaz. Az igen t. kultuszminiszter ur a házszabálymódositás vitája alkalmával egyebek között felhozta azon érvet, hogy hiába pusztítana most külellenség Magyarországon, hiába fenyegetné nagy veszély alkotmányunkat, hiába környékezné a legyilkoltatás veszedelme testvéreinket; ha 20—25 embernek ez nem tetszik, akkor az erre irányuló intézkedések is meghiúsulnak. Hogyha mi ilyen mesterséges úton-módon, ilyen mesterséges eszközökkel uszítjuk egymásra Magyarország népeit, hogyha mi a testvéri szeretet helyett a gyűlölet és ellenségeskedést szítjuk ilyen mesterséges utón, ugy hogy a szeretet helyébe a gyűlölet lép : ekkor kérdem a t. kultuszminiszter urat, hogyha tényleg külellenség f enj^egetne, pusztítana Magyarországon, ha tényleg veszélyben volna alkotmányosságunk és tényleg a legyilkoltatás veszélye környékezné testvéreinket: vájjon egy ilyen házszabálymódositással le lehetne-e verni a külellenséget, vájjon egy ilyen házszabálymódositás mentené-e meg a hazát, mikor az ország népei egymást talán jobban gyűlölik, mint együtt a közös ellenséget ? Ilyen házszabálymódositással nem állhatnánk az ellenség elé, mert az nem segítene ; olyan katonaság nem volna képes leverni a külellenséget, amely oly népekből van összetéve, a mely népek egymás iránt engesztelhetetlen