Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-295

m 2<J5. országos ülés 1908 márczius 21-én, szombaton. mondja, hogy a zárt ülésnek nincs helye. A mikor önök obstruáltak, máskép alkalmazták a házszabályt. Akkor a zárt ülésben mindenről lehetett beszélni s megtörtént, hogy három-négy szónok kibeszélte az egész napot, sőt az egész éjjelt és reggel négy órakor oszlott el a ház. (Ellenmondások.) Igen, megtörtént; reggel négy órakor távoztam én magam is a házból. . . Azt hiszem, hogy a parlamenti tanácskozás rendje és nyugalma szempontjából elsősorban arra van szükségünk, hogy a házszabályok világosan magyaráztassanak meg; hogy félreértés, kétely ne merüljön fel a házszabályok helyes, vagy helytelen magyarázata tekintetében. Minthogy épen a zárt ülés tekintetében a legutóbbi időben felmerült az, a véleményem szerint helytelen praxis, hogy a zárt ülésen csakis azzal foglalkozhatnak, hogy indokolják annak szükségességét: én szükségesnek tartom, hogy a részletes vita során szabályoztassék ez a kérdés és vagy foglaljunk a házszabályokba olyan intézkedést, a mely ezt a magyarázatot helyesli, hogy t. i. csak arra a czélra kérhető a zárt ülés és csak addig tartható együtt, mig a többség belátja és kimondja annak szükségességét, vagy pedig fejezzük ki határozottan a Nagy Emil-féle indítványban azt, hogy az az értelmezése a régi házszabályoknak nem áll meg, és az uj házszabályok értelmében a zárt ülésekben mindenről lehet beszélni, olyanról is, a mi hozzátartozik a tárgyhoz ; olyanról is, a mi most történt, és a mi ezer év előtt történt. Azért kell ez, hogy ne lehessen az időt elpocsékolni. Azért volt a zárt ülés hatalmas fegyvere az obstrukcziónak, mert ott mindenről lehetett beszélni és mindenről beszéltek. Ezt a kérdést szabályozni kell. Ha az obstrukcziót meg akarjuk törni, akkor mondjuk meg ezt nyíltan és tegyünk olyan intézkedéseket, a melyek a félreértést kizárják. Hiányosnak tartom a Nagy Emil-féle indítványt azért is, mert olyan fontos kérdés, mint a milyen a képviselők mentelmi joga,egy ilyen szokásjogon alapuló kérdés benne szabályozást nem nyer. Pedig ha tekintetbe veszszük azt a gyakorlatot, a melyet az utóbbi időkig a t. többség által megválasztott mentelmi bizottság inaugurált, ha tekintetbe veszszük, hogy magának annak a mentelmi bizottságnak előadója kijelentette egy adott esetben, hogy az eset egyéni és konkrét mérlegelése után, nem pedig elvi szempontból dönt a mentelmi bizottság: én nagyon szükségesnek tartom, hogy ha már a házszabályokat revideáljuk, terjeszkedjünk ki ezen kérdés szabályozására is ; hadd legyen végre kutforrásunk a mentelmi jog terjedelme tekintetében. Véleményem szerint legjobb volna, ha egyáltalában eltörölnők a mentelmi jogot, mert igy, a mint most gyakorolják, az privilégiumot képez egyesek részére, hogy meneküljenek a büntető igazságszolgáltatás kezéből ott is, a hol annak helye nincs. T. képviselőház ! Szükségesnek tartom, hogy foglalkozzam egy kérdésnek jogi fejtegetésével, a mely az általános vita befejezése után, de a zárbeszédek megkezdése előtt a t. házban felmerült. Ezen kérdésnek taglalását a házszabályokhoz való hozzászólás czimén, a 215. §. c) pontja alapján is kívánom előadni. Tudjuk mindnyájan, hogy az 1868. évi XLIV. t.-cz. 1. §-a értelmében a ház tanácskozási és ügykezelési nyelve a magyar. Tudjuk azt, hogy sem a házszabályokban, sem az általam hivatkozott szakaszban egyáltalában nincs oly intézkedés, a mely előírná, hogy az aláírásnak milyennek kell lennie. Házszabályainkban egyetlenegy szakasz foglaltatik, az 53-ik, a mely a beadványok nyelvéről szól és azt mondja, hogy a képviselő választása ellen beadott panasznak magyar nyelven kell szerkesztve lennie. Tehát a szerkesztésről beszél ez a szakasz, a mely egy oly kérdéssel foglalkozik, a mely analóg azzal a kérdéssel, a mely itt felmerült. Sem a házszabályban, sem a törvényben nincs az, hogy a nevet milyen nyelven kell aláírni. Sem. a házszabályban, sem a törvényben nincs meg az aláírás helytelen voltának a konzekvencziája. A házszabályban csak azt a konzekvencziát találjuk meg, hogy ha a panasz nincs magyar nyelven szerkesztve, az visszautasittatik, de hogy az aláírás miképen történjék, az egyáltalában nincs a házszabályban. Megtörténhetik, hogy egy képviselő mandátumát megtámadja tiz olyan választó, a ki csak románul vagy németül tud irni és a panasz alá a nevét román orthograflával vagy németül irja alá és az igy hitelesítve kerül a t. ház elé. Ha elfogadjuk azt a magyarázatot, hogy a szerkesztés, illetve a tanácskozás és ügykezelés nyelve alatt azt értjük, hogy az aláírást is magyarul kell irni: — hiszen egy névnek nincs nyelve ; az a név az egyén megjelölésére szolgál; az individuális j oga minden egyénnek . , . Elnök (csenget) : Bocsánatot kérek, de a képviselő ur oly téren mozog, melyen a vita teljesen ki van zárva. Az 1868 : XLIV. t.-cz. egészen világosan rendelkezik, hogy a magyar országgyűlés tanácskozási és ügykezelési nyelve ezentúl is egyedül a magyar. Ennélfogva itt más nyelvű beadványok nem nyújthatók be, csak olyanok, melyek magyarul vannak szövegezve és magyarul is vannak aláírva. Nem engedem meg a képviselő urnak, hogy a törvény ezen világos rendelkezésével szemben ezt a kérdést még vita tárgyává is tegye. (Élénk helyeslés.) Thaly László : Tudja ő azt, csak húzza ! Vlád Aurél: Én megengedem, hogy a mélyen t. elnök ur előtt világos a törvény ezen rendelkezése. Én előttem is világos, és azt hiszem, hogy én is értek magyarul, és daczára annak, hogy ezen magyarázat konzekvencziái tekintetében a vélemények eltérők, én egyáltalában nem veszem rossz néven a mélyen t. elnök urnak, hogy azt a konzekvencziát vonja le a törvény ezen szakaszából, a melyet helyesnek és jónak talál. De én azt hiszem, hogy a törvény magyarázatához, ha szó fér, az egyes képviselőnek is joga van.. . Elnök : A törvény ezen rendelkezéséhez semmiféle magyarázat nem fér. (Vgy van /) Ez egészen