Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-294

2.94. országos ülés 1908 márczius 19-én, csütörtökön. 73 ellen, akkor természetes, hogy ujabb és ujabb követelésekkel jönnek elő és akkor az áldozathozatalnak soha nem lesz vége. T. képviselőház ! Alapos, tárgyilagos érvekkel igyekeztem megvilágitani azt, miért nem lehet ennek a parlamentnek a szólásszabadság szigorításához hozzájárulnia. Jól esik lelkemnek, hogy kibeszélhettem magamat, hisz nem tudhatom, nem akad-e talán csak egyetlenegy ember, a ki az én szavamra más útra tér. És azért, mert azt hiszem, hogy talán utoljára szólhatok a szólásszabadság érdekében, mert most jön majd a szólásszabadság meggyilkolása, elkobzása . . ., (Zaj.) legalább az én meggyőződésem szerint ennek a javaslatnak elfogadásával meg lesz fojtva a szólásszabadság. És már sokszor kimutattam, hogy a legrosszabb klotürnél sokkal rosszabb az ülések idejének ilyen lehetetlen mértékben való kiterjesztése. A szomjazótól nem az egy pohár vizet tagadja meg, hanem beledobja a viznek tengerébe, hogy ott fulladjon. Ilyen tizenhatórás ülés mellett nem lehet tehát azt mondani, hogy nincs elnyomva, nincs elfojtva a szólásszabadság. Meglátják majd a szomorú következményeit. Fanatikus hittel küzdhet a kisebbség a nemzet jogaiért, de eltiport szólásjoggal nem fogja soha diadalra vinni, ugy sem fogja soha kivívni a nemzet igazságát. De hát hogy lehet félteni a nemzeti jogokkal, nemzeti tartalommal telitett törvényjavaslatokat egy esetleges obstrukcziótól ? Hiszen méltóztatnak emlékezni, milyen sovány, milyen ösztövér alkotmánybiztositékokkal jött elő Andrássy, szegyeit az ember hozzászólni, hogy ne lássa legalább a külföld, hogy ezt alkotmánybiztositéknak tartjuk, de mégis elfogadtuk, mert mégis csak valami volt, ha számba nem vehető csekély dolog, de mégis látszólag volt valami és azért örömmel hozzájárultunk. Vagy ki obstraálta meg a fejadó eltörlését ? Egyhangú lelkesedéssel fogadtuk el. Minden olyan törvényjavaslatot, a mely erősiteni igyekezett ezt a nemzetet, mely a függetlenségi és 48-as párt politikai programmjával megegyezett, egyhangú lelkesedéssel fogadtunk, el, örvendtünk mi magunk, hogy a pártnak valamely eredményéről tudunk majd beszámolni a nemzet előtt. Ezért mondom, hogy csak a kishitűség, a rosszakarat terjesztheti azt, hogy félteni kell a nemzet jogait biztosító, a nemzet javára szolgáló javaslatokat egy esetleges kisebbség obstrukcziójától. Ha akad olyan elvetemült kisebbség, mely a nemzet javát czélzó javaslatokat merné megobstruálni, hiszem, hogy 24 óra alatt a nemzeti harag elsöpörné őket a törvényhozás terméből. De nem is mernének szólni. A horvátok szemtelen kedését mi növelte meg 1 Az, hogy folyton negyvenen voltak ellenünk . . . Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni. Nagy György: A horvátok parlamenti lázadását mi tette lehetővé ? Az, hogy negyvenen KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVII. KÖTET. állottak szemben 8—10, legfeljebb 15 magyar képviselővel, örökké az üresség tátongott. . . Egy hang (balfdől): Már hallottuk! Nagy György: Jó lesz többször is hallani! Daczára annak, hogy hallotta, most is, a mikor ime a házszabályre víziót tárgyaljuk, milyen kevesen vagyunk itt. Hol van az a nagy érdeklődés, a melylyel az ilyen ügyeket tárgyalni kell. . . Molnár Jenő : A melytől a nemzet jövője függ ! Nagy György: . . . hol vannak azok a képviselők, a kik azelőtt négy évvel a házszabályrevízió ellen küzdöttek ? Azt mondja t. képviselőtársam, hogy hallotta már. Hát nemcsak hallani kell ezt, hanem meg is kell tanulni. Hol vannak azok a képviselők, a kiket meg akarunk győzni kötelességünkből kifolyólag arról, hogy egy veszélyes merénylethez szegődtek oda, talán önkénytelenül, talán jóhiszeműleg ? Ha itt ülnének és látnák azt, milyen törhetetlen buzgósággal igyekezünk megvédeni a nemzet jogát, talán megtérnének, talán a mi küzdősorainkhoz csatlakoznának. Ezért tartom a házszabály szigorítást olyan veszedelmes dolognak, azért félek attól, hogy ezután a többségnek késő lesz a bánata, a megtérése, mert nem lehet többé jóvátenni az elkövetett hibát. Ezután fog még határozni a t. képviselőház a házszabályrevizió kérdésében. Lesznek a pártoknak értekezletei. Vegyék lelkükre, fontolják meg, mielőtt kimondanák a döntő szót ebben az ügyben, nehogy azután jöjjenek majd elő olyan aggodalommal, a milyennek Kmety Károly t. képviselőtársam közbeszólás alakjában adott kifejezést, hogy nem precziz a javaslat. Ilyen fontos javaslatot csak preczize szabad megszerkeszteni és különösen ügyelni kell arra, hogy épen a nemzet jogai és szabadságai abban preczize legyenek kifejezve, hogy ne lehessen azt félremagyarázni és egy esetleges nemzetietlen többség ne magyarázhassa azt a nemzet kárára és a hazafias kisebbség veszedelmére. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Miféle házszabályrevizió az, a melyről maga a keresztapa Nagy Emil elismeri, hogy módosításokra szorul. A mikor Eötvös Károly t. képviselőtársam megtartotta nagyszabású beszédét, a melyben darabokra törte ezt a javaslatot, a folyosón Nagy Emil t. képviselő ur mindjárt megnyugtatta, hogy lesznek ezen az indítványon változtatások, mert ő későn jött haza Pólából és hirtelen csak az képezte a vita tárgyát, hogy a katonai kérdések kikapcsoltassanak-e vagy benhagyassanak a javaslatban és igy minden gond és figyelem erre a részre irányult; minden más hiba és tévedés, ha megtörtént, az később ki fog korrigáltatni. De, t. képviselőház, ha hibás szöveget terjesztenek elénk, arról mi nem tehetünk, minekünk ez ellen kell állást foglalnunk és reá kell mutatnunk arra, hogy a függetlenségi párt, ha itt a házban nem, legalább a megtartandó értekezleten, ugy változtassa meg a javaslatot, olyan értelem10