Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-294

2,94. országos ülés 1908 márczius 19-én, csütörtökön. 59 határozottan kifejezést adtam annak, hogy a házszabály szigorítását szükségesnek tartom, de kifejezést adtam abban az összefüggésben — és ezt is fentartom ma — hogy akkor, a mikor a parlamenti reformot keresztülvisszük, akkor, a mikor a nemzetnek szélesebb rétegeit visszük be az alkotmány sánczai közé, midőn tehát nagyobb biztosítékot nyerünk arra nézve, hogy a parlament többsége a nemzet akaratának valódi képviselője, akkor igenis, elérkezettnek látom az időpontot arra, hogy ennek a többségnek az akarata feltétlenül érvényesülj ön.« Abban egy véleményen vagyunk .hogy a mikor a választási törvényjavaslat benyujtatik vagy pláne, elfogadtatik, a házszabályok is bizonyos mértékig módosíttassanak ; de a mig nem ismerjük a választási reformot, a míg nem tudjuk, általános, titkos, községenkénti lesz-e vagy lesz-e általában, addig a házszabálymódositásba bele nem mehetünk, ha következetesek akarunk maradni 1904-ben és a választások előtt hirdetett politikánkhoz. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Kérem a t. házat, hogy elleninditványomat elfogadni méltóztassék. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Zárszó jogán szó illeti Farkasházy Zsigmond képviselő urat! (Felkiáltások : Nincs itt!) Farkasházy képviselő ur nincs jelen. Nagy György: Fájdalom, nincs itt! Kerületében van! Elnök : Zárszó jogán szó illeti Polit Mihály képviselő urat! (Halljuk ! Halljuk !) Polit Mihály : T. ház ! E hosszú vitát meddőnek lehetne nevezni, (Ugy van! a közéfen.) mert mi itt egymást kapaczitálni képesek nem voltunk; de bizonyos jelentősége és eredménye mégis van. Alkalom nyújtatott nekünk, nemzetiségi képviselőknek arra, hogy nézeteinket, érveinket, elveinket a ház és az ország szine előtt előadjuk, és hazafiságunknak hangot adjunk. Egészen őszinték voltunk és utaltunk az abnormális viszonyokra, a melyek folytán a mostani állami hatalom áramlata szerint a nem magyar ajkú népek egészen kivételesen állíttatnak oda. T. ház ! Nem tudom, e beszédeknek, a melyeket tartottunk és a melyekről, azt hiszem, hogy parlamenti színvonalon voltak, volt-e hatásuk, de mi kötelességünket teljesítettük ugy népünk, mint a haza iránt. T. ház ! Azt mondám, hogy ezen hosszú vita meddő volt, mert egymást kapaczitálni nem voltunk képesek. Ezt a kijelentést bizonyos korlátozással kell fogadni, mert meg vagyok arról győződve, hogy azokat a képviselőket azok, a kik a házszabályok revíziója mellett vannak, meggyőzték az érvek, a melyeket mi nemzetiségi képviselők és még jobban azok, a melyeket az úgynevezett disszidensek vagy magyar ellenzék, vagy a mint most hívják, a függetlenségi balpárt tagjai felhoztak. Elismerik a javaslat támogatói is, hogy van valami ezekben az érvekben, de azt mondják, hogy ez a házszabály nem a magyarság, nem a magyar állam nemzeti jellege ellen irányul, hanem azok ellen, a kiket nemzetellenes elemeknek, csoportoknak szoktak nevezni. Azt mondják a javaslat támogatói, hogy a dinasztia sincsen a magyarság ellen, mert a dinasztia azonosította érdekeit a magyar érdekekkel és így nem lehet és nem kell tartani attól, hogy a házszabályok revíziója veszélyt foglalna magában a magyarságra nézve, mivel a mérvadó körök Bécsben a magyarság mellett vannak. Midőn ezeket hallottam, eszembe jutott az a régi, még 48 előtti mondás, a melylyel a konzervativek és a Pecsovicsok éltek: »aula est pro nobis.« Sajnos, a magyar alkotmány története azt bizonyítja, hogy ez a mondás : »aula est pro nobis« nagyon csalfa, nagyon múlékony. Mi szerbek és horvátok az illir mozgalom alatt szintén éltünk ezzel a mondással. Hát én azoknak a képviselőknek, kik azt hiszik, hogy a házszabályok reviziója nem foglal magában veszélyt a magyarságra, azt mondom, hogy nekik őszintéknek kellett lenni ebben a kérdésben. Mikor én a Nagy Emil-féle indítványt elolvastam, nem birtam megérteni. Elolvastam kétszer-háromszor és mikor nem értettem meg, ezt annak tulajdonítottam, hogy gyenge vagyok a magyar nyelvben. De bejött akkor a képviselőházba régi öreg képviselőtársam Eötvös Károly ; ő is azt mondta, hogy nem érti, (Felkiáltások balfelől : Mert nem akarja érteni!) pedig Eötvös Károly hatalmasan érti a magyar nyelvet, sőt a magyar irodalomnak egyik disze is. Midőn Eötvös Károlynak ezt a kijelentését hallottam, akkor egészen világos lett előttem, hogy ez az egész revíziós javaslat egy mindenféle rab misztikus érvekbe burkolt egyszerű maszkírozott klotür. (Mozgás és ellenmondások a baloldalon.) Várady Károly : Megadja a legnagyobb szólásszabadságot ! Polit Mihály: Ha azon t. képviselő urak, a kik a revíziós javaslat mellett foglalnak állást, azt hiszik, hogy ez a magyarság érdekeinek követelménye, akkor egyszerűen ugy kellett volna ezt a házszabályreviziót odaállítani, mint tiszta klotürt; nem kellett volna azt burkolni, leplezni, hanem azt kellett volna mondani, hogy a magyar nemzeti államra nézve semmiféle veszélyt nem foglal magában az, ha klotürt csinálunk '. Ugron Gábor: Ez nem klotür ! Polit Mihály : Mert a klotür nem szól a magyaroknak, hanem a horvátokkal, a nemzetiségekkel és a szoczialistákkal szemben. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! De ha indítvány nem érthető egy Eötvös Károlynak, legyenek meggyőződve arról, hogy a külföldön eféle házszabálymódositást még kevésbbé fognak érteni. Előfordult már a czivilizált nyugati államokban is a házszabályok módosításának, szigorításának szüksége, de az még sohasem történt meg Európa nyugatán, hogy fajok és bizonyos osztályok ellen alkottak volna házszabályt. Igenis lehet módosítani a házszabályokat, ha a többség keresztül akar vinni egy 8*