Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-294

294. országos ülés 1908 márczius 19-én, csütörtökön. 57 Mi nem azt állítottuk, hanem csak azt állítjuk, hogy erkölcsi lehetetlenségnek tartjuk, hogy ez a parlament, a mely Tisza Istvánt épen azért buktatta meg, mert a házszabályokat módosítani akarta, a politikai erkölcs szempontjából jogosult volna ugyanazon fegyverekkel előállani, a melyekkel Tisza István megbukása előtt előállott, t. i. a házszabályok módosításával. Azt mondja továbbá Andrássy Gyula belügyminiszter ur (olvassa) : »A politikában egyáltalában a következetesség — ámbár vissza fogok térni, hogy ez esetben következetlenség nincs egyáltalában — nem a legfontosabb követelmény. Egy többségnek első sorban kötelessége helyt állani a nemzet érdekében; ha még ellentétbe jönne is egyes mondásaival, múltjának bizonyos fázisaival, a míg kormányon van, első, legszigorúbb kötelessége mindent megtenni, a mit az ország érdeke tőle követel. Én, uraim, merem állítani, hogy a koaliczió semmi ellentétbe múltjával nem került, mikor a házszabály szigorításához nyúlt.« Sjfjj Én a politikában a következetességet elvhűségnek nevezem. Természetesen azt a következetességet, a melyet nem lehet politikai makacsságnak nevezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De a makacsság és a következetesség között óriási különbség van. A politikai következetesség példájául felhozhatok a történelemből egy pár jelentős dolgot. 1645-ben pl. megkötötték a linczi békét és 1671-ben már I. Lipót Nádasdyt, Zrínyit és Frangepánt bírói ítélet nélkül kivégeztette. Vagy pl. 1711-ben létrejött a szatmári béke és 1715-ben már II. Rákóczy Ferenezet vagyonától megfosztották, hazaárulónak bélyegezték. Vagy hogy közelebbi múltra tekintsünk vissza, a világosi fegyverletétel után talán az exigencziák tudománya követelte az aradi bitófákat. M Nagy György: Azt is elfelejtik már ! gá PÜisy István : A politikai következetlenség csak egy bizonyos mértékig engedhető meg, azontúl pedig nem, mert ha azon túl megyünk, az már az elvtagadás, a választók bizalmával való visszaélés bélyegét hordja magán ! (Ugy van I balfelől.) Mire való akkor a választások előtt a programmbeszéd, hogy ha a képviselőház megnyílta után az idők változására, a viszonyokra való hivatkozással attól a programmtól teljesen eltérünk és talán ugyanazt a programmot, talán még rosszabb mértékben, hajtjuk végre, a mely programra ellen küzdve, az előző kormányt megbuktattuk. Hiszen ha igazságosak akarunk lenni, ha elfogulatlanul bíráljuk ennek a kormánynak működését, akkor konstatálnunk kell, hogy ez a kormány ez ideig a katonai létszámemelést lávéve mindazt a programmpontot végrehajtotta, a melyet Tisza István akart és hirdetett és a mely miatt ellene az egész nemzet szövetkezett egy koaliczióban, s mely programúi őt innen eltávolította és helyébe a jelenlegi koalicziós minisztériumot ültette. És hogy vagyunk a katonai létszámemeléssel ? A katonai létszámemelésnek réme is fenyeget ma már bennünket, s ha ezt a házszabálymódositást keresztülKÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XVII. KÖTET. viszszük, akkor — a mint már múltkori beszédemben elmondottam — nagyon valószínűnek tartom, hogy vagy ennek alapján, vagy a később megalkotandó végleges házszabályreviziónak alapján feltétlenül emelni fogjuk a katonai létszámot. Tehát Tisza István programmját a nemzeti kormány az utolsó pontig egészen végrehajtja. Ilyen pohtikai következetlenséget én megengedhetőnek nem tartok. Ha ez megengedhető volna, akkor egyáltalában a politikában bizalommal senki iránt sem lehetne viseltetni. Azt mondotta továbbá gr. Andrássy Gyula (ohassa): »Azt mondják, ezt mondta Lengyel Zoltán t. képviselő ur és utána többen, hogy a koaliczió a házszabály megszigorítása ellen folytatott küzdelemben szerezte meg a győzelmet; ennek folytán foglalta el mostani helyét. Bocsánatot kérek, ez teljes falláczia, teljes félreértés. A koaliczió nem a házszabály szigorítása elleni küzdelemben győzött; hanem igenis győzött, mert azon mód ellen küzdött, a melylyel az akkori miniszterelnök ur azt keresztül akarta vinni«. Én szerintem Andrássy Gyula tévedésben van, mert nemcsak a mód ellen, a melylyel azt a házszabálymódositást Tisza István keresztül akarta vinni, hanem maga a házszabálymódositás ellen, sőt annak a 21 tagú parlamenti bizottságnak kiküldése ellen is küzdött az akkori ellenzék, a mely parlamenti bizottságnak hivatása lett volna a házszabályok módosítására vonatkozó javaslat előkészítése. Apponyi Albert miniszter ur is tegnapi beszédében azt hangoztatta, hogy ő szintén nem a házszabálymódositás ellen nyilatkozott, hanem, hogy ő is a november 18-iki erőszakosság ellen tört lándzsát. Gr. Apponyi Albert azon beszédében, a melyet 1904. november 9-én mondott el, a mikor talán sejtette, hogy erőszakosan is keresztül fogják vinni a házszabálymódositást, ha ezt az egész beszédét elolvassuk, látjuk, hogy nemcsak az erőszakosság ellen foglal állást, hanem igenis lehetetlennek tartja, hogy a házszabályokat módosítsuk mindaddig, míg a választási törvényt meg nem alkottuk, vagy legalább is a házszabálymódositást a választási törvénynyel junktim kell keresztülvinni. Gr. Andrássy Gyula ur azután hivatkozik 1904-ben kiadott levelére, a melyben elismerem, hogy az ő következetességét bebizonyította, de mi azt nem is állítottuk sohasem, hogy gr. Andrássy Gyula nem következetes, mikor a házszabálymódositást sürgeti, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ő 1904-ben is a házszabálymódositás mellett volt és gr. Tisza Istvántól csupán azért és akkor vált el, a mikor november 18-ika bekövetkezett, vagyis a mikor gr. Tisza István indítványát, illetőleg a lex Dánielt erőszakosan akarta keresztülhajtani. (Ugy van I balfelől.) (; De gr. Andrássy Gyula következetessége nem menti a függetlenségi párt következetlenségét; erről beszéltünk, ezt hirdettük és hirdetjük, mert a függetlenségi párt akkor a limine elutasította a házszabály mindenféle módosítását. A házsza8