Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-310

310. országos ülés 1908 minden néven nevezendő iskolában és talán Kmety képviselő ur ezt legjobban fogja tudni, az iskolai rangszám mutatja a tudományos kvalifikáoziót, hogyha az az iskolai rang teljesen objektíve lett megáUapitva. (Felkiáltások baljelöl: Ha !) A menynyiben honvédtiszt, mint az én képviselőm, is van a bizottságnál mindig jelen, hát ez a »ha« teljesen elesik. Itt van nálam az előjegyzés, hogy vannak — neveket nem emlitek — a kik a 63-ik iskolai rangszámot érték el, van olyan is, a ki a 74-es rangszámot érte el és olyan is, a ki a 69., 73., 54., 70. és van egy, a ki a 100-ik rangszámot érte el. Bocsánatot kérek, mig jobb, mig tanultabb elem van, — nem akarom mondani, hogy a többi nem tanult, de kevesebbet tanult mindenesetre, mint a ki 7, 6 vagy 5 rangszámot ért el az iskolában — addig inkább azt veszem, a ki a 7-ik volt, mint azt, a ki a 100-ik volt. Szász Zsombor : Az a kérdés, ki klasszifikál ? Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Ez egészen tiszta és magától értetődő dolog. Arra pedig, hogy a vezérkarba csak azért, mert honvéd, kisebb képzettségű, kevesebb szorgalommal tanult embert vegyek át, arra nem kényszeríthet senki, mert ez megtenni, meggyőződésem ellenére, ugy sem fognám soha. (Zaj. Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) Arra vonatkozólag, hogy a létszám redukálása által kevesebben jönnek be, megjegyzem, hogy természetesen a honvédségtől is és a közös hadseregtől is kevesebb jön be, mint eddig jött a létszámredukezió előtt. Eddig 150 hallgatója volt egy évfolyamnak és akkor bement 10 honvéd, most van 50 hallgatója és bemegy 8 honvéd. És e mellett még a szabad konkurrenczia megvan, a felvételi vizsgának letétele teljesen ad libitum, szabadon van bocsátva. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Ezzel csak javult az állapot, semmi esetre sem rosszabbodott, mert ezelőtt egy tizenötödrész volt és most 8 van 50 közül, vagyis egyhatodrész, tehát jobb arányban vétetnek fel a honvédek, mint eddig. Arról, hogy Konrád altábornagy ur, a vezérkar főnöke, érintkezett volna honvédtisztekkel, tudomásom nincs ; de van arról, hogy egészen alárendelt értesítéseket küldött a vezérkarnak u. n. igazgatósági osztálya egyes tiszteknek oly dolgokról, a melyek őket személyesen ölették. Nagy György: Ez sem szabad ! (ügy van ! baljelöl. Felkiáltások : Nem illetékes !) Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Hát ezt meg fogom változtatni (Elénk helyeslés.) és azt fogom követelni, hogy az én utamon történjék ebben a tekintetben is a honvédtisztekkel az érintkezés. (Helyeslés.) Arra semmi néven nevezendő kötelezettséget nem vállalhatok, hogy azokat a tiszteket, a kik a közös hadseregből származnak és most a honvédségnél tesznek szolgálatot, innen máról-holnapra visszaküldjem. (Zaj balfelől.) Méltóztassék figyelembe venni, hogy a vezérkari tiszt nem más, mint április 9-én, csütörtökön. 471 a parancsnoka gondolatának kifejezője. Ne méltóztassék főleg a fiatal vezérkari tisztnek nagyobb szerepet tulajdonítani, mint a mi őt megilleti. Abszolúte nem áll, hogy ilyen vagy olyan nagy befolyást gyakorolna a csapatokra, csak azt a befolyást gyakorolhatja, hogy a mit közvetlen feljebbvalója meghagy, azt Írásba foglalja. Mindenesetre a parancsnok irja alá ; ő csak a fogalmazója. Nem oly veszedelmes annak a közös hadseregbeli embernek itteni ténykedése, a hogy azt esetleg egyik másik képviselő ur képzeli. Teendője egészen alárendelt ahhoz képest, a mit az interpelláló képviselő ur egy vezérkari tiszt működéséről itél; alárendelt szerep, a mennyiben a parancsnok a felelős és nem a vezérkari tiszt. Kmety Károly: Ö a parancsnok esze! Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Annak a parancsnoknak az esze, a kinek magának nincs. (Derültség.) Epén olyan volna, mintha azt mondanám, hogy az egyetemi tanárnak esze az egyetemi hallgató. (Derültség. Felkiáltások balfelől: Az asszisztens !) A vezérkari törzstiszti vizsgánál történt bukásokat illetőleg, igaz, hogy azon öt közül, a kik a honvédségnél tettek szolgálatot, négy megbukott. De kik voltak ezek ? Egyik volt közvetlenül a közös hadsereghez tartozó, kettő volt a közös hadsereg nevelése, csak már mint tisztek szolgáltak a honvédségnél, egy, aki a honvédségnek növendéke volt. Egy hang (a baloldalon) : Az is horvát volt! Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nem, az magyar volt. Dobrovits Milán : Horvátok nem igen buknak meg ! Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Azt sem vagyok hajlandó elvállalni, hogy én kivétel nélkül valamennyi honvédtisztet, a ki a hadi iskolában volt, egyáltalában a vezérkarba vegyek. Előbb emiitettem már, hogy nagy különbség van a századik és a harminczadik között. (Egy hang baljelöl: A papiroson !) Eddig volt annyi növendék, hogy válogatni lehetett köztük, és hogy a jobbat válogattuk ki, az természetes és magától értetődő dolog. Hogy én minden tisztet, ki a hadi iskolát elvégezte,— és megjegyzem, hogy sokat tanul ott, még ha nem is volt a legszorgalmasabb — predesztinált vezérkari tisztnek minősitsek, erre nekem módom nincs. A tapasztalat bebizonyította, hogy valaki megfelelő eredményt ért el az iskolában, de mint gyakorlati vezérkari tiszt nem felel meg. Ilyeneket bevenni a honvédséghez szántszándékkal és tudva, csak helytelen volna. Kérem a választ tudomásul venni. (Helyeslés jobb jelöl.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Nagy György : T. képviselőház ! A honvédelmi miniszter ur válaszának azt a részét, melyben kijelentette, hogy a jövőben intézkedni fog az iránt, hogy a vezérkari főnök a magyar kir. hon-