Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-308

308. országos ülés 1908 április 7-én, kedden. 121 meztefés; harmadszori figyelmeztetés esetében megvonom a szót. Hogy tudja, hogy mihez tartsa magát a képviselő ur. (Helyeslés. Zaj.) Nagy György: Olyan gyanúsításokat nem tűrök, mint most is közbekiáltották, hogy pályázom a szómegvonásra. Én mindig tárgyilagosan szoktam beszélni. (Ellenmonäásoh. Zaj.) Ehhez a második szakaszhoz Szmrecsányi György t. képviselőtársunk adott be egy almódositást. Már most ezt az almódositványt kapcsolatba kivánom hozni a Nagy Emil-féle indítvány 2-ik §-ával, hogy esetleg a kettő egybevetésével foglalkozzam mindenekelőtt és magára az almódositásra beszedem későbbi folyamán tehessem meg megjegyzéseimet. A Nagy Emil-féle indítvány második szakaszát veszem elő és ebből igyekszem kimutatni azt, hogy szükség van egy parlamenti bizottság kiküldésére, hogy egy helyes, czélszerü, indokolt, a nemzet közvéleményének megfelelő házszabálymódositási tervezetet készíthessünk el. Azután rátérek Szmrecsányi t. képviselőtársam almódositására. A Nagy Emil-féle indítvány 2. §-át annál a pontnál kezdem tárgyalni, a mely az elnök azon jogait irja elő, a mikor a házszabályok 215. §-ának a), b), c) pontjaiban körülirt felszólalási jog kérdése intézkedik. A vitában részt vett szónokok közül, miután olyan terjedelmes a második bekezdés, hogy száz oldalról is meg lehet világítani és kifogásolni, senki sem foglalkozott ezen szakasznak intézkedésével. Szükségesnek tartom tehát, hogy megismerjük, mielőtt határoznánk, hogy mit tartalmaz, mit foglal magában a házszabálynak sokszor idézett 215. §-a. Az a szakasz, a mely a Nagy Emil-féle indítvány . . . Kérem, az elnök ui- idegessé tesz, ha holyton a fejét csóválja. (Élénk derültség.) Elnök: Rendreutasítom. És ha még egyszer ilyet fog mondani, megvonom a szót. Nagy György: Miután a Nagy Emil-féle indítvány a házszabályok 215. §-ára vonatkozólag ... Elnök: Kérem, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Helyeslés.) Nagy György: A Nagy Emil-féle indítvány 2. §-a a következőkép intézkedik (olvassa): »Az elnök jogosult, ha azt tapasztalja, hogy a házszabályok 215. §-ának a), b) és c) pontjaiban körülirt felszólalási jog a képviselők részéről csakis a tárgyalás menetének megakasztása czéljából vétetik igénybe, a házhoz kérdést intézni az iránt, vájjon nem látná-e szükségesnek az elnököt arra felhatalmazni, hogy a sürgősnek minősített tárgyalás tartama alatt, annak megszakításával, a szót a házszabályok 215. §-ának a), b) és c) pontjai alapján csak azon esetben adja meg, ha a felszólalás szükségét a maga részéről is indokoltnak látja.« Ha semmi egyéb nem lenne ebben a Nagy Emil-féle indítványban, mint tisztán a 2, §. ezen rendelkezése, feltétlenül vissza kellene azt utasítani, mert oly széles hatalom biztosíttatik az elnöknek, hogy azt jónak, helyesnek és parlamentárisnak nem látom. Mit mond a házszabályok 215. §-a ? (Olvassa): »Szót kérhetnek bármikor azok is, a kik netaláni személyes megtámadásra válaszolni akarnak.« Tehát ezután tisztán a képviselőház elnökétől függ, hogyha valaki a legdurvábban, a lcgszenvedélyesebben meg lett támadva személyében, ha az a megsértett képviselő személyes megtámadtatás czimén fel akar szólalni, tisztára az elnöktől függ, az elnök érzékenységétől, az elnök igazságszeretetétől függ, hogy megadja-e a jogot, hogy a képviselő a maga megtámadott becsületét a magyar parlament képviselőházában megvédhesse. Mindig a mellett voltam, hogy a képviselőknek a tekintetben nem kell több jogot adni, a mi vonatkozik a külvilágban, az életben elkövetett cselekményekre, kivéve a politikai természetüeket, egyebütt igenis elegendőnek kell lennie annak a jognak, a mely az állam minden polgárát illeti. De kérdezem, ha minden egyes állampolgárnak megvan a joga, hogy megtámadtatván, elégtételt szerezzen, akkor éppen a képviselőház tagjaitól vonjuk meg azt? Épen a képviselőház tagjai felett legyen bíró, a ki előre itél a felett, hogy a megtámadtatás olyan volt-e, hogy szót ad a megtámadott képviselőnek ? Azt hiszem, ily értelemben véve, így magyarázva a házszabályok 215. §. a) pontját, egyetlen egy képviselő sem lehet, a ki helyesnek, jogosnak, parlamentárisnak tartja ezt. Most csendesek az ülések, nincsenek viharok a képviselőház üléseiben, de jöhetnek az általános választói jog ügyének tárgyalása közben szenvedélyes ülések, a mikor a különböző vélemények heves csatát vívnak. Megtörténhetik, hogy szándékosan is, bár nem tételezek fel ildomtalanságot egyik képviselő részéről sem, de az indulat első perczében, a harag első pillanatában, a mikor az ember nem tud uralkodni a szenvedélyén, a mikor nem tud parancsolni a különben higgadt, megfontolt észnek, esetleg oly kifejezéseket használ valaki képviselőtársával szemben, a melyeket utóbb ő maga is megbán és amelyekre nézve lehiggadva, lecsillapulva belátja, hogy imparlamentáris kifejezést használt, és kész szívességgel hajlandó volna a megsértett képviselőháznak, a megsértett parlamentarizmusnak, a szólásszabadságnak elégtételt adni, csakhogy erre nem lesz módja. A 215. szakasz a) pontja alapján az eddigi esetekben a megtámadott képviselő felállott, előadta igazát, elpanaszolta sérelmét, és akkor jogában állott a támadást visszaverni, megsértett becsületét orvosolni. Az uj házszabályok szerint az elnök belátásától fog függni, hogy a 215. §• a) pontjára I hivatkozó képviselőnek a felszólalási jogot meg-