Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-308

308. országos ülés 1908 április 7-én, kedden. 413 lani s most már igazán legszorosabban a tárgyhoz kívánom magam tartani. Ismétlem, hogy én elegendőnek tartottam a tanácskozási idő meghosszabbítását, épen ezért feleslegesnek tartom és kifogásolom ennek a második rendelkezésnek elfogadását. Ez a második rész úgyszólván jogfosztást tartalmaz, mert a mai házszabályokban lefektetett jogainkat elveszi, nevezetesen az elnöki diszkréczió alá helyezi a képviselők azon jogait, a melyek különösen a házszabályok 215. §-ában vannak lefektetve és a mely jogok eddig korlátozva nem voltak, továbbá egyéb jogokat is. Előre látom ugyan, hogy a többség úgyis elfogadja e részt és erre számítva, beterjesztem elleninditványomat. a mely szerint mondja ki a ház, hogy a javaslat második része felett, a második rész elfogadása felett csak a javaslat harmadik szakaszának elfogadása után határoz. Ezt az indítványomat azért terjesztem elő, mert szükségesnek vélem, hogy a házszabályrevíziós szöveg előbb egész terjedelmében végérvényesen állapíttassák meg. Akkor döntsünk a legteljesebb szigor megállapítása tekintetében. T. ház! A többség egész eljárására ezen házszabályrevizió tárgyalása során a legjellemzőbb az, a mi az elnöki jogkör tekintetében történt. Valóban idézhető a latin költő azon mondása, hogy »difficile est satiram non scribere«, a midőn azt látjuk, hogy homlokegyenest ellenkező felfogást és álláspontot tanusit a többség az elnöki jogkör tekintetében. Az első szakaszban annak a rendelkezésnek, a mely szerint a sürgősséget kimondó és az időtartamot meghosszabbító kérelemhez az elnök hozzájárulása volna szükséges, ennek a kihagyása egyik főargumentuma volt annak, hogy a többség kebelében észlelhető általános elégedetlenség leszereltessék és ugyanakkor a javaslat második szakaszában a többségi álláspont maga statuált bizonyos, hogy ugy fejezzem ki magam, elnöki szuverenitást. Az az elleniét, a mely az 1. ós a 2. rész tárgyalásánál igy mutatkozik, tulaj donkéjjen látszólagos ; lényegileg visszatetsző következetesség az, a mely megnyilvánul abban a törekvésben, hogy minden rendelkezés csak a kisebbség ellen és kizárólag csak a többség védelmére szolgáljon. Mert az első szakaszban az elnöki jogkör kiterjesztése a kisebbség részére volt legalább némi politikai biztosíték abban a tekintetben, hogy azáltal a többség abszolutizmusa esetleg megakadályoztassék, hosszabb vagy rövidebb ideig visszatartassék. Ebben a második részben pedig, a melyben a kéjjviselőket a mai házszabályokban biztosított jogaiktól fosztjuk meg, a többség az elnöki szuverenitás védőszárnyai alá menekül, mert az elnök a többségi pártot befoglaló klubhoz tartozik s e jogokkal való élést tehát mindenesetre meg fogja engedni a többség tagjainak, de a kisebbségnek semmiesetre sem . . , Farkasházy Zsigmond (közbeszól). Elnök (csenget): Nem hallottam jól, mit méltóztatott mondani Earkasházy Zsigmond képviselő urnak. Farkasházy Zsigmond: Az elnök mindig a többséget védi, természetesen! Einbk: Ezért rendreutasítom. Az elnök sem a többséget, sem a kisebbséget, hanem az igazságot védi. (Elénk helyeslés. Felkiáltások a baloldalon: Nem a mostani elnökséget érti!) Molnár Jenő: Ez egy jH-inczijrium! Elnök (csenget): Ne méltóztassék Molnár Jenő képviselő urnak ebbe beleelegyedni; semmi köze a képviselő urnak hozzá. (Helyeslés és derültség.) Hoffmann Oííő: A második szakaszban lefektetett rendelkezések veszedelmes elvet fognak statuálni; a képviselők közti egyenlőtlenséget, mert más lesz az elbánás a többségi és más a kisebbségi képviselőkkel. Nem fogadhatjuk el tehát azt a diszkréczionárius jogot, a mely a napirend előtti felszólalás és a sürgős interpelláczió megtételének fontos jogára vonatkozik. Abban az egy esetben nem kifogásolnám annyira ezt, mert akkor elkerültetnék súlyos visszaélések lehetősége, ha elfogadná a ház Maniu Gyula képviselő ur azon indítványát, a melyben kimondatnék, hogy az elnök jövőre politikai párthoz, illetőleg politikai klubhoz ne tartozzék. Hasonló jelentőséggel és hasonló veszélylyel birnak azok a rendelkezések, a melyek kizárják a házszabályvitát, általában a 215. §-al való élést. Különösen fontos e szakasz a) és b) pontjainak korlátozása, mert az a) pont kizárása a tanácskozásnak szinte abszurditását idézi elő, viszont a b) pont kizárása lekicsinylése az egyéni becsületnek, a melynek megsértése éj>en a szenvedelmes vitáknál fordul leginkább elő. Czélszerünek tartanám ugyan, hogy a második pont rendelkezéseit alajjos bírálat tárgyává tegyem, de ismétlések kerülése végett nem teszem ezt, mert az előttem szólottak már kifejtették az enyémmel egyező nézeteiket és én csak arra szorítkozom, hogy indítványaikat és módosításaikat, a t. ház figyelmébe ajánljam. T. ház! Midőn bezárom beszédemet, arra kérem az igen t. elnök urat, méltóztassék móclositásom kinyomatását kérni a t. háztól. Egyben visszatérve a tegnapi napra, a 216. §. alapján kérem, méltóztassék Farkasházy Zsigmond képviselőtársam módositásait és indítványait is kinyomatni. Ezek láthatólag a többség tetszésével találkoztak és valóban oly jjraktikusak, hogy esetleges elfogadásuk és beillesztésük a második rész rendelkezéseit nem annyira enyhíti, mint inkább czélszerüvé teszi. (Helyeslés.) Molnár Jenő: A házszabályokhoz kérek szót.