Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-307

400 307. országos ülés 1908 április 6-án, hétfőn. kéznek. Ez a legkomikusabb intézkedések egyike volt az eredeti javaslatban. Abszurdum, hogy a napirend előtti felszólalás a napirend után tétessék, mert hiszen ezzel megszűnik napirend előtti felszólalás lenni. Ennek korrigálására stiláris módosítást láttak elegendőnek. E szerint »a napirend előttre szánt« felszólalás az elnök bejelentése alapján csakis a napirend tárgyalására szánt idő eltelte után történhetik. Ennél az intézkedésnél nem akarok bővebben vesztegelni. Eléggé kifejtették az előttem szólók, hogy ez a ház természetes tanácskozási rendjének olyan megzavarása, a mely sem nálunk, sem a többi európai parlamentekben eddig indokoltnak nem tekintetett. Ha mégis igy kívánják elintézni ezt a kérdést, nem nyújtok be erre nézve módosítást, azonban igenis szükségesnek tartom legnagyobb mértékben kifogásolni azt az intézkedést, mely a zárt ülések tartását az elnök abszolút jogkörébe utalja és azoknak a megtartását csakis a napirendre szánt idő eltelte után teszi lehetségessé. Ez az intézkedés nagyon helytelen és hibás, s valósággal károsnak mutatkozik azok előtt, a kik ismerik a parlamenti tanácskozások lélektanát. A legkárosabb hatással lesz a tanácskozásra, ha a zárt ülések levegőtisztitó hatása kizáratik épen azoknál az üléseknél, a melyeknél a szenvedélyek a legmagasabb hullámokat érik cl és a melyeknél ilyen villámhárítóra, a mint Mezőfi képviselő ur mondotta, ilyen lecsillapító intézkedésre szükség van. En ugy találom, hog}

T ez az intézkedés legjobban mutatja, hogy azok, a kik ezt a házszabálymódosítást megcsinálták, tulaj donképen pártszenvedélytől, pártérdektől elragadtatva egyenesen a logika minden szabályát dobták félre. Mert vagy van szükség a zárt ülésre, mert az hasznos czélt szolgál, vagy nincs. Ha van szükség rá, akkor méltóztassanak azt meghagyni azon a helyen, a hol az hasznosan működhetik. Az azonban, hogy a zárt üléseket olyan helyre tegyék, a hol arra szükség nincs, a mikor a szenvedélyek vagy kitombolták már magukat, vagy olyan következményekre vezettek, a melyek a parlamentarizmussal ellenkezők. Ez a logikával sem egyezik. Ennél az intézkedésnél sokkal helyesebb és okosabb, ha a zárt ülések intézményét elhagyjuk. De, t. ház, hogy a zárt ülésekre tényleg szükség van, hogy azok a parlamentarizmussal és különösen a magyar temperamentum által vezérelt parlamentarizmussal összefüggenek, azt legjobban bizonyít] házszabályreviziós terv, a melyet annak idején, talán szenvedélyesebb időkben, de mégis nagyobb megfontolással készítettek el. Ez az a házszabálymódositó tervezet, a melyet Andrássy Gyula gróf készített, s a melyet ezúttal Bánffy Dezső báró terjesztett elő. Ennek a tervezetnek a zárt ülésekre vonatkozó rendelkezését én ezúttal itt indítványozni akarnám, ha t. i. nem méltóztatnának elfogadni azt a másik módosításomat, a melyet előterjeszteni bátor leszek, hogy t. i. a zárt ülésre vonatkozó egész rész hagyassék ki. A kérdéses házszabálymódositó tervezet, a melyet Andrássy Gyula gróf készített, 222. §-ában intézkedik a zárt ülésekről. Ezt a módosítást, bár én megvallom, magamra nézve egészen megnyugtatónak nem tartom, mégis hajlandó vagyok elfogadni azért, mert még mindig jobbnak, logikusabbnak és igazságosabbnak tartom, mint azt, a mely az itt benyújtott indítványnak második szakaszában foglaltatik és mivel mi a vitának ebben a stádiumában főképen arra törekszünk, hogy lehetőleg enyhítsük azokat a visszás intézkedéseket, a melyeket itt a t. többség úgyszólván vaktában elfogadni hajlandó. Ennélfogva én egy kevésbbé rosszat kész vagyok elfogadni és előterjeszteni csak azért, hogy az egész dolgot el ne rontsuk. A gr. Andrássy Gyula-féle módosításból átvett és ide, a zárt ülésekre vonatkozó rendelkezések helyébe teendő szöveg igy szól (olvassa) : »Az elnök, a miniszterek valamelyike, valamint az elnökhöz írásban intézett beadványban 30 jelenlévő tag indítványozhatja, hogy a ház zárt üléssé alakuljon. Ez indítvány felett a ház vita nélkül egyszerű szavazással dönt.« Méltóztatik látni, hogy itten már az egyes képviselőknek, sőt a képviselők nagy csoportjának a kezéből is ki van véve a zárt ülések kérésének a joga, ezzel tehát az obstrukcziós szándék többé szolgálva nincs, az obstrukczió veszedelme a zárt ülés tekintetében eloszlott. A ház maga határoz arra nézve, hogy kiván-e zárt ülést tartani vagy nem. Tehát a többség, a melyet esetleg obstrukczió fenyeget, a szerint intézkedhetik, a mint az obstrukczió veszedelmét fenforogni látja vagy sem. De igenis, megvan a lehetősége annak, hogy mégis zárt ülés tartassék azokban az esetekben, a mikor az a kedélyekre megnyugtató hatással van. A szöveg tovább igy szól (olvassa) : »Ha ugyanazon ülésen még egy ilyen indítvány adatnék be az elnökhöz, az elnök jogosítva van azt csak a napirend letárgyalására kitűzött idő után a ház elé terjeszteni. A zárt ülés megkezdetvén, a zárt ülést indítványozó vagy indítványozók valamelyike előterjeszti a tárgyat, melynek zárt ülésben való megbeszélését czélszerűnek látja. Ennek meghallgatása után vagy bármikor a megindult eszmecsere folyama alatt, bárki indítványozhatja a zárt ülés berekesztését, mely indítvány felett a ház vita nélkül, egyszerű szavazás utján dönt. Más határozat zárt ülésben nem hozatván, jegyzőkönyv nem vezettetik.« T. ház ! Ebből az egy módosításból méltóztatik látni, hogy már előző módosító tervezetek, a melyek az ellenzék, de a többség részéről is előterjesztettek, mily megfontolt, mily alapos disztinkcziókkal, finomsággal bástyáztattak körül, nem ugy, mint a mostani javaslat, a mely valósággal durva és brutális módosítás és a parlamentarizmus alapelveit támadja meg. Én, t. ház, elsősorban is azt a javaslatot terjesztem tehát elő, hogy ez az egész szöveg innen : »az elnök megengedheti« egészen azon szavakig :