Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-307

384 307. országos ülés 1908 mandátuma meg nem támadtatott vagy hog)' megtámadott mandátuma igazolva lett, csak az ülés végén mutatja be, az ülés végére tartja fenn magának, ugy kétségtelen, hogy az illető képviselő abban az ülésben, a mely talán a lehető legfontosabb az egész képviselőház ténykedése alatt, részt nem vehet, abban az ülésben nem működhetik közre és abban az ülésben legalább nem gyakorolhatja azokat a jogokat. . . (Zaj jobbfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Maniu Gyula : . . . a mely jogok ahhoz vannak kötve, hogy az illető végleg igazolva legyen. Epén ezért bátorkodom a következő inditványt előterjeszteni (olvassa): »Inditványozom, hogy a Nagy Emil-féle 723. számú indítvány második pontjának második mondata hagyassék ki, vagy a mennyiben ez nem fogadtatnék el, hagyassanak el a következő szavak : »előterjesztéseit«, továbbá »ugy« »és irományok* végre az »is« szók«. Ezen szavak kihagyásával megmarad ebben a mondatban a kérvényeknek az ülések végén leendő előadása és felolvasása, a mi ámbár — mondom — szintén igen fontos és nagyjelentőségű közjogi ténykedés, de még sem tartom ezt oly fontosnak, mint az elnök előterjesztéseit és az irományok bemutatását, a melyek ezen inditvány elfogadása esetén az ülés elejére fognak esni. De nem is tartom czélszerűnek azt, hogy mikor az elnök előterjesztései és az irományok bemutatása minden vita nélkül szokott megtörténni és ez a ténykedés hosszú parlamenti gyakorlatunk szerint alig néhány perezet foglal el. ugy, hogy ritkán esett meg, hogy az ilyen elnöki ténykedés abban az ülésben öt vagy tiz percznél tovább tartott volna: ennek az öt vagy tiz joercznek a 16 órából való megmentése érdekében ilyen lényeges — mondjuk — közjogi hibát kövessünk el, a mely közjogi hiba esetleg egy képviselőnek cselekvési képességét, elhatározási jogosultságát akadályozza, A szóban levő inditvány tárgyalás alatt lévő második részének harmadik mondata következőleg szól (olvassa): »Úgyszintén a napirend tárgyalására szánt idő elteltével tétetnek meg az inditványok és interpellácziók, terjesztetnek elő a bizottsági jelentések és hitelesíttetik az aznapi ülés jegyzőkönyve is«. Ebben a mondatban szintén nagyjelentőségű mondatok vannak bagatellizálva: t. i. az interj>ellálás joga és a jegyzőkönyv bitelesitésének a ténye. Az előttem felszólalók már rámutattak arra, hogy az interpellácziók tulajdonképen legfontosabb ténykedései a képviselőknek és egyszersmind talán egyedüli valódi alkalom és eszköz arra. hogy a kormány ténykedéseit parlamentárisán ellenőrizhessük. Tudjuk nagyon jól, hogy az egyes kormányok a többségből kerülnek ki, és igy, ha már a kormány kormányoz, de mégis tulajdonképen a kormány kormányzati ténykedései a többségnek kifolyásai. Ennek következtében nagyon természetes, hogy egyes felmerült izolált esetből kifolyólag az illető április 6-án, hétfőn. többség nem fogja a maga kebeléből kikerült kormányt kátyúban hagyni, nem is fogja engedni, hogy az ő pártpolitikai, vagy mondjuk uralmi érdeke, vagy jobban színezve a dolgot, talán az a mód, a melyet jónak és helyesnek talál az ország ügyeinek előbbre vitelét illetőleg, egy vagy talán több konkrét esetből kifolyólag arra birja, hogy az illető kormány'ól bizalmát meg' vonja, hanem igenis, a mennyiben annak a pártnak valamely nagy, valamely irányadó, valamely vezérgondolatát képező elvét meg nem sérti, az illető többség bizony a kormánynak igen sok ténykedése előtt szemet szokott hunyni. Ezzel szemben, hogy a parlamenti ellenőrzésre valóban hatékony alkalmat adjunk, hogy a többségnek ne legyen mindig alkalma, legalább ne legyen mindig hatályos alkalma arra, hogy a kormány ténykedéseit fedje, ebből a czólból lett feltalálva az interpellácziók módja és joga, t. i. az a mód, mely szerint minden egyes képviselőnek jogában áll a kormánynak minden egyes kormányzati cselekedetét bírálat alá venni, minden egyes cselekedetét bonczkés alá venni, egyrészt az ország általános érdeke szempontjából, másrészt a pártpolitikai következetesség szempontjából, és pedig épen azért, hogy a mennyiben a politikai többségi j)ártban meg volna a hajlandóság arra, hogy a kormánynak egyes elveivel ellentétes, vagy az ország érdekével ellenkező cselekedeteit fedje, ugy az ellenzéki, mint esetleg a többségi képviselő abba a módba és helyzetbe juthasson, hogy az ország előtt ezt felfedje, leleplezze a kormánynak ezen tényét és kényszerítse a kormányt arra, hogy magát igazolja és felvilágosításokat adjon. Ez, t. képviselőház, a parlamenti élet legfontosabb mozzanata, és valóban sajnálattal kell konstatálnom azt, hogy az eddigi parlamenti gyakorlat nem mondom, hogy bagatellizálta, de legalább is negligálta ezt a dolgot. Nemcsak az egyes képviselők, de a kormány is közreműködött abban, hogy a képviselők interpellácziós joga ne vétessék olyan komolyan és szigorúan, a mint annak vétetnie kellene. T. ház ! Az országban felmerül az eseményeknek egész sorozata, a mely egyenesen kihívja azt, hogy az egyes képviselők azokban a kérdésekben felszólaljanak és azokat vita tárgyává tegyék. De ezt nem teszik, még pedig azért nem, mert sajnálattal tapasztaljuk, hogy évek telnek el, a mig a kormány az ilyen interpellácziókra megadja a választ. Már most, t. ház, az én szerény véleményem szerint ezen interpellácziós jognak nem a bagatellizálása volna a feladatunk, nem az, hogy ha valóban komolyan veszszük a parlamenti életet és az abban részünkre megállapított jogokat, hogy azok a jogaink, a melyek még megvannak és az interpellácziós jog is úgyszólván elsikkasztassék, hanem az a kötelességünk, hogy ezen jogunkat még szigorúbban gyakoroljuk, ezen