Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-306

368 306. országos ülés 1908 április k-én, szombaton. Goldis László: A házszabályok 224. §-a igy szól (olvassa) : »A tárgyalás végeztével az elnök a tanácskozást befejezettnek nyilvánítja, s szavazásra felteszi a kérdést.« Majd a 225. §. igy rendelkezik (olvassa) : »A kérdést mindig ugy kell feltenni, hogy arra mindenki igennel vagy nemmel felelhessen. Ha a szavazásra feltett kérdés, czikk vagy indítvány több részből áll, részeire osztható.« A 226. §. pedig igy szól (olvassa) : »Szavazás előtt a kérdésnek miként leendő feltevése uj tanácskozás tárgyát képezheti, a mely felett a ház dönt.« Tehát, t. ház, a 226. §-a az eddigi házszabályoknak egyenesen azt a jogot adja meg a háznak, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) hogy a napirend megállapítása felett egészen uj tanácskozást kezdjen. (Folytonos zaj. Felkiáltások balfelöl: Elég már !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Goldis László : Tekintettel arra, hogy a tanácskozásra szánt idő eltelt, befejezem beszédemet. (Folytonos zaj. Helyeslés.) Elnök: T. ház! Az idő előrehaladottságára való tekintettel javaslom, hogy szakítsuk meg a tárgyalást és térjünk át a napirend megállapítása után az interpellácziókra. (Zaj. Helyeslés.) Bátorkodom a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag javaslatomat megtenni. (Halljuk! Halljuk !) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését hétfőn, április hó 6-án d. e. 10 órakor tartsa. Ennek az ülésnek napirendje legyen : 1. Elnöki előterjesztések és irományok bemutatása. 2. A Nagy Emil-féle indítványnak folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak ehhez hozzáj áruim ? (Igen!) Ha igen, akkor a napirendet ekként megállapítottnak jelentem ki. Következik a miniszterelnök ur válasza Rátkay László'. képviselő ur interpellácziójára a 48-as agg honvédek segélydija tárgyában. (Folytonos zaj.) A miniszterelnök urat illeti a szó. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! Rátkay László képviselő ur (Zaj. Halljuk! Halljuk !) a következő interpellácziót intézte hozzám. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Wekerle Sándor miniszterelnök (olvassa) : Hajlandó vagyok-e az 1848/49-iki agg honvédek segélyezése üg}rében 1901. évi 3000/11. szám alatt kiadott minszterelnöki rendeletnek hiányosságait, sérelmeit, ugy az igazolás, mint az özvegyek segélyezése és a temetkezés tekintetében megváltoztatni és enyhíteni ? 2. Hajlandó vagyok-e a segélyösszeg felemelése iránt sürgősen intézkedni és erről a képviselőházat értesíteni. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! Először is az igazolás kérdésében vagyok bátor annyit megjegyezni, hogy a képviselő urnak azon feltevése, mintha ma már senki sem igazolhatná azt, hogy 1848/49-ben honvéd volt, téves. T. i. az érvényben lévő Széll Kálmán-féle rendelet értelmében igazolások mindig történhetnek. Egy bizottság van ezen ügyek kezelésével megbízva, a mely bizottság alakítva van a honvéd-segélyegyletnek küldötteiből, a honvéd központi egyesületnek kiküldötteiből, továbbá a pénzügyminisztérium, a belügyminisztérium és a miniszterelnökségnek egy-egy kiküldöttéből. Ez a bizottság bírálat tárgyává teszi azt, hogy igaz-e, hogy valaki 1848/49-beli agg harczos és ha ez megfelelően igazoltatik, az igazolást ma is elfogadja és annak alapján az őt megillető ellátás folyósittatik. A mi az ellátást illeti, az igazságnak megfelelőleg vagyok bátor konstatálni, hogy a korábbi kormány a képviselő ur által felhozott nyugdíjmérveket már 1905 közepétől kezdve felemelte. Mindazonáltal én azon méltányos indokoknál fogva, a melyek azt kívánják, hogy a 48—49-iki aggharczosokat megfelelő ellátásban részesítsük, előterjesztést tettem a minisztertanácsnak és annak hozzájárulásával folyó évi május hó 1-től kezdve akként kívánjuk megállapítani az ellátást, hogy az újból felemeltessék és hogy a közvítézek 120, a tizedesek 144, az őrmesterek pedig 216 korona ellátásban részesüljenek, (Helyeslés.) ezenkívül a tiszteknek mai illetményei általában 15 százalékkal emeltessenek fel. (Helyeslés.) Bátor vagyok megjegyezni azt, hogy ki van mondva az is, hogy a ki 1848—49-iki érdemjellel ki van tüntetve, vagy egyáltalában igazolja ezen érdemjelet és Id tüntetést, — mert sokan állítják, hogy ki lettek tüntetve, de igazolni nem képesek — mondom, a kik ezt igazolják, vagy egyébként valamely vitéz tettet igazolni tudnak, azok a nyugellátásnak kétszeres összege erejéig részesülnek ellátásban. (Helyeslés.) Méltányosnak tartom továbbá akként intézkedni, hogy az özvegyek ellátása is emeltessék. Ma az a szabály, hogy a tisztek özvegyei a tiszteket megillető ellátásnak felében részesülnek a tiszt halála után, ellenben a legénységhez tartozók teljes összegét kapják a közlegényt, vagy az őrmestert és a tizedest megillető ellátásnak. Jövőre ugy kívánjuk ezt alkalmazni, hogy a legénység özvegyei a felemelt ellátásnak teljes összegét kapják meg, a tisztek özvegyei pedig nem 50 százalékot, hanem 75 százalékot kapjanak. (Helyeslés.) A mi harmadszor a temetkezést illeti, voltam bátor a t. ház előtt már a múltkor is nyilatkozni, hogy nekünk általános közigazgatási törvényeink vannak arra nézve, hogy minden község tartozik a holtak eltemetéséről gondoskodni. Ez áll általában és különösen áll az agg honvédekre nézve is. Erre nézve megkeresni szándékozom a belügyminiszter arat, hogy ezen általános rendeletnek felújításánál a községeknek tegye kötelességévé, hogy ha a családi gondozás alatt nem álló ilyen agg honvédek vannak, akkor a községek gondoskodjanak idejekorán a tisztességes eltemettetésről, mely eltemetésnek költségei megállapított mérvben nekik meg fognak téríttetni, (Helyeslés.) Megtéríttetik minden magányosnak is, aki igazolja, hogy ő temettette el az agg honvédet. Egy pontban a felmerült kívánságot, a hogy előadatott, teljesíthetőnek nem tartom és ez az,