Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-305

846 305. országos ülés 1908 április 3-án, pénteken. sitás felett is névszerinti szavazásnak csak akkor van helye, ha ezeknek elrendelését száz jelenlévő képviselő Írásban kívánja. Ezekben az esetekben« — mondja a Nagy Emil-féle indítvány — »csak az elnök által vagy száz jelenlévő képviselő benyújtott kívánatára rendelhető el a szavazásnak a legközelebbi ülésre való áttétele is«. Hát el kell ismerni, mert az igazság áll előttem mindenek felett, hogy Mérey képviselő urnak az ülés elején benyújtott indítványa némikép, de csak némikép enyhíti ennek a szakasznak szigoruságát. Az ő indítványa ugyanis azt mondja, hogy valamely napirenden levő tárgy sürgős tárgyalásánál az általános vita berekesztése után húsz képviselő kívánhatja a névszerinti szavazást; ekként módosítja Nagy Emil képviselő ur indítványát. Ellenben a sürgős tárgygyal kapcsolatos indítvány, elleninditvány, módosítás felett névszerinti szavazás csak akkor rendelhető el, — és ebben megegyezik Mérey Lajos t. képviselőtársam indítványa a Nagy Emil-féle inditványnyal — ha száz jelenlévő képviselő Írásban kéri a névszerint való szavazást. Én csodálom, hogy az a helyes intenczió, a mely Mérey Lajos képviselő urat és a háta megett lévő 48-as pártot vezette akkor, a mikor a Nagy Emil-féle indítvány második részét ilyképen módosítani szükségesnek tartották, hogy az a helyes intenczió, a mely őket az általános vita berekesztése tekintetében vezette, elhagyta őket akkor, a mikor ennek a javaslatnak konzekvencziáit is le kellett volna vonni. Mert ha helyesnek tartják azt, hogy valamely sürgősnek mondott tárgy általános vitájának berekesztése után húsz képviselő kérhessen névszerinti szavazást, s bizonyára azért tartják helyesnek, mert módot és alkalmat akarnak nyújtani a képviselőházon kívül álló nagy közvéleménynek, hogy valamely elvi kérdés felett egy képviselőnek mi a nézete, név szerint tudja meg az ország, tudják meg a választókerületek azt, hogy az ő képviselőjük a napirendre tűzött kérdés felett milyen véleménynyel volt — ez szükséges, helyes dolog, ez a parlamenti ellenőrzés legfontosabb kritériuma. A választóközönségnek mindig tudnia kell, hogy az illető képviselők valamely kérdésben pro vagy kontra szavaztak-e, hogy tudja, hogy valamely ügynek barátja vagy ellensége-e az ő képviselője. Tehát Mérey Lajos indítványa helyes, a helytelen csak az, hogy a módosítások és indítványok felett való névszerinti szavazás elrendelését már 100 emberhez köti. Ez már helytelen. Nem kéjjzelhető-e el olyan eset, hogy valamely törvénynek, a mely száz vagy még több szakaszból áll, legyen olyan szakasza, a melyen a törvénynek tulaj donképen elvi súlya fekszik és valamely képviselő megszavazta ugyan általánosságban a javaslatot, de csak abban a feltevésben, hogy ez az elvi sérelem a részleteknél korrigáltatni fog ? Nem akarok példákra hivatkozni, mert szigorúan a napirendhez tartom magam, pedig a képviselőház tanácskozásainak legközelebbi múltjából hozhatnék fel eseteket. Magam is hozzájárultam általánosságban bizonyos törvényjavaslatokhoz abban a reményben, hogy a részleteknél majd egy módosítás elfogadtatik, a mely annak a javaslatnak elvi irányát megváltoztatja. Ha tehát Mérey Lajos indítványa szerint 20 képviselő kívánságához kötik a névszerinti szavazást a javaslat általános elfogadása kérdésében, miért nem tartják meg ezt a további határozathozataloknál is ? Hiszen épen olyan fontos lehet ez a javaslat részleteinél is, a közvélemény ott épen ugy érdeklődhetik az egyes képviselő állásfoglalása iránt, mint az általánosságban való szavazásnál. En tehát arra kérem a t. többséget, hagyja ki Nagy Emil indítványának ezt a részét is, mert a névszerinti szavazások tekintetében teljes biztosítékot nyújt a házszabályok mostani rendelkezése is. Hisz az elnök urnak ma is módjában van olyan névszerinti szavazásokat, a melyek a házszabályokba ütköznek, feleslegesek és helytelenek, meghiúsítani. A mostani tapasztalat is mutatja. Én bevallom, mi nagyon szerettünk volna névszerinti szavazást provokálni egy-egy fontos elvi kérdés felett a házszabályrevizió alkalmával, de oly kevesen vagyunk, hogy képtelenek voltunk reá. Ha egy ilyen ellenzék, mint a mostani, a melyben van egy 20 tagból álló balpárt, egy 25 tagból álló nemzetiségi párt, egy 40 tagból álló horvát, egy 4 tagból álló demokrata és 1 tagból áUó szocziáldemokrata párt, nem tud névszerinti szavazást a mai házszabályok szerint produkálni : hát a jó Istenre kérem a többséget, miért retteg ettől ? Tizenhat órás ülések mellett, ha száz névszerinti szavazást kér is az ellenzék, kimerül. Nem lehet tizenhat órás ülések mellett öt névszerinti szavazást egy napon könnyelműségből vagy obstruálási szándékból kivinni. »Egyszerű szavazásnál a szavazatok megszámlálását száz tag kivánhatja.« Mi ez ? Miért volt és van erre szükség ? Mai házszabályaink szerint tíz tag kívánságára az elnök a jegyző urak által megszámláltatja, kik szavaznak valamely inditvány vagy javaslat mellett, kik ellene. Most ezt száz tag kívánságához kötik. Ez egyszerűen nevetséges frivoiitás. (Ugy van ! a középen.) Nekem jogom van kételkedni az elnök jó szemében, jogom van kételkedni abban, hogy az elnök egy tekintettel el tudja dönteni, hol van a kisebbség és hol van a többség. Ehhez feltétlen jogom van, mert jogom van mindenben kételkedni a vüágon ; azért vagyok gondolkodó ember, azért fürkészek, azért kutatok, azért vizsgálok ; ez születéstől fogva szent jogom, hogy kételkedjem. Kételkedem tehát az elnök urnak nem az igazságérzetében, hanem a szemében. Igazságérzetéről feltételezem, hogy tudva hamisítani nem fog, hogy hazudni nem akar, hogy tudva nem fog üyen csalást elkövetni, hogy többségnek mondja a kisebbséget és viszont. De jogom van kételkedni a szemében, az emlékezőtehetségében, abban, hogy jól látott, jól számlált. Hát akkor ne legyen már egy képviselőnek joga felállani és kívánni, hogy az elnök a jegyző urakkal