Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-293

28 293. országos ülés 1908 ur tegnapi felszólalásában egyebek közt azt is mondta, hogy én a képviselőháznak azon zárt ülésén, a mely az 1904. évi november 18-iki csinyt megelőzte, abban a beszédben, a mely bizonyos benyomást tett képviselőtársaimra, a házszabálymódositás és házszabályszigoritás ellen tartottam volna íilippikát, vagy keltem volna ki az ellen erősen. Ilyen állitások, ha ellenmondás nélkül a naplóban ismételten és ismételten benfoglaltatnak, végre is közhitelre találnak. Epén azért tartom, szükségesnek a rektifikácziót, mert t. képviselőtársamnak ezen állitása teljes és tökéletes tévedésen alapul. Akkor s abban a beszédben, a melynek a ház naplójában nyoma nincs, mert zárt ülés tartatott, egyáltalában nem szóltam a házszabálymódositás ellen, akkor is annak szükségét in thezi vallottam, hanem szóltam és tiltakoztam előre a készülőfélben levő erőszak ellen, a mely hogy készülőfélben van, annak mindnyájan tudomásával birtunk és ha bizonyos megdöbbenés állott be akkor a túloldalnak sorain is, ez csak az erőszak alkalmazására vonatkozott, nem magára a házszabálymódositásra. Ezt szükségesnek tartom annyiszor, a mennyiszer megállapítani, nehogy ez a téves felfogás a kzötudatba átmenjen. (Helyeslés.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) En is kérnék szót. Minthogy t. barátom rektifikált valamit Molnár Jenő képviselőtársam beszédében, én sem mulaszthatom el azt, hogy ne rektifikáljak egy igen furcsa alkotmányos felfogást, a mely az ő beszédében megnyilvánult. ö t. i. csodálkozását fejezte ki a felett, hogy bár én, mint a hogy azt hiszem, tisztességes emberek között szokás, hogyha tévednek, nyíltan be is vallják, bevallottam, hogy akkor, a mikor biztam a horvátok jóindulatában, tévedtem, még sem vontam le a konzekvencziát, mert ő ebből azt a konklúziót vonja le, hogy egy miniszter, ha téved, akkor le szokta vonni a konzekvencziát. (Mozgás.) Hogy ez mennyiben volna az ország érdekében, azt nem tudom. Szivesen teszek Molnár Jenő képviselőtársamnak a régi barátság czimén más téren akármicsoda szívességet, de ezt a szívességet neki nem fogom megtenni. (Elénk helyeslés.) Egyébiránt az ő alkotmányos felfogásának különösségét azzal jellemzem, hogy az én tévedésem akkor történt, a mikor még nem voltam miniszter. Azokért a tévedésekért, a melyekbe valaki akkor esik, a mikor még nem miniszter, miniszter korában nem szokta levonni a konzekvencziákat. (Általános helyeslés.) Elnök : Zárszó czimén szó illeti Lengyel Zoltán képviselő urat. Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! Tizennyolcz napi vita után szólalok fel és kellene az előző vita anyagára, az ellenpárt részéről felhozott érvekre válaszolnom. Megtehetném, hogy ezeket a felszólalásokat egymásután vegyem ; de nem vagyok hajmárczius 18-án, szerdán. landó a kisebbrendü felszólalásokra válaszolni, akár megjelentek azok hirlapilag, akár nem. Nem is tekintem azokat olyanoknak, a melyek uj érveket tartalmaztak volna. Gr. Apponyi Albert és gr. Andrássy Gyula miniszter urak beszédei kimeritették az egész anyagot és azért én csak ezzel a két beszéddel akarok foglalkozni. A tegnapi ülésen befejeződött a javaslat általános vitája és azt ez a t. ház majdnem egy értelmű leg igen nagy örömmel fogadta. A miniszter urak különösen annak örültek, hogy a horvátok nem jönnek be a vitába ; aztán különösen örült a baloldal, a mikor az elnök ur helyes házszabály-magyarázatát az idegen ajkú aláírásokra nézve magunkévá tettük. Ebből azt következtethetné az ember, hogy ha valakinek elvi álláspontunk nem tetszik is, mégis bizonyos lojalitással viszonozza ezt a lojalitást, annál is inkább, mert hiszen csak az nem tudja, a ki nem akarja tudni, hogy akármilyen kis számú is e házban az ellenzék, az meg lévén győződve arról, hogy ez a házszabályrevízió nem jó és nem időszerű, tudta volna a vitát addig vinni, a míg az esztendőből kifogyunk, tudott volna technikai obstrukcziót csinálni, szélső eszközökhöz nyúlni, és mindezt nem tette mindeddig. Már most nem is mondhatom, hogy a kormány sajtóirodájának tagjai, vagy az itt jelenlévő képviselő urak ugy viselték volna magukat vagy olyan felfogást tanúsítottak volna, a melylyel szembe kell szállani. Jön azonban a kormány sajtója, jönnek a felelősség nélküli emberek és azok, valahányszor egy ellenzék lojálisán, szépen, becsületesen, meggyőződéssel, hazafiasán viselkedik, rázuditanak mindent, a mi csak lehetséges. Ez még mind nem elég. Hanem ráadásul arra a kisebbségre, a melynek talán egy-két lapra van befolyása, ráfogják, hogy az rágalmazza őket, hasonlóan a farkas és bárány meséjéhez, a melyben a farkas mindig a bárányra fogta rá, hogy az zavarja meg a vizet. Elővettem a függetlenségi j)árt félhivatalosát vagy hivatalosát, vagy nem hivatalosát — nem tudom micsoda. Abban az időben, a mikor én még ott voltam, ez határozottan soha meg nem állapíttatott, akárhányszor szerettük volna; azután, ugy látszik, kinevezték ezt is, mint a hogy kinevezik az embereket udvari tanácsossá, vagy egyébbé. Muzsa Gyula: Ezt már hallottuk! Lengyel Zoltán : A milyen mértékben nőtt a rang, olyan mértékben apadt ezen újságban a kép és olyan mértékben terjeszkedik a fenhéjázás, a gőg, a prepotenczia. A mikor én tollammal, gyenge szavammal bármiféle kérdésben részt veszek, akkor mindig szemrehányásokat tesznek; de a mikor viszont egy ellenzékkel szemben a gyanúsítás, a rágalom terére lépnek ők szóval, képben vagy írásban, ez mind teljesen szabad. A házszabályreviziós vitával kapcsolatban vagy annak tárgyában ime egy . »Talpra magyar« jelenik meg a lap márczius 15-iki