Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-304

322 304. országos ülés 1908 április 2-án, csütörtökön. olvasni a mi beszédeinket, a melyeket a részleteknél tartottunk és láthatják, hogy terjedelmük és tartalmuk nem igazolja a vádat. (Ellenmondás.) Tessék elolvasni. Én Rakovszky István képviselő ur támadásai ellen, a melyeket személyem ellen indított és valamennyiünk ellen, a leghatározottabban tiltakozom és azokat visszautasitom. (Helyeslés a középen.) Elnök : Ivánka Milán képviselő urat iUeti a szó! Ivánka Milán : T. képviselőház ! Mikor Rakovszky István t. képviselő ur azt a megjegyzést tette, hogy a nemzetiségi párt csak hiába okvetetlenkedik az ő indítványaival és módositáíaival, azt is felemlítette, hogy mi quasi az elnöki tekintély megtámadása okából hivatkozunk házszabálysértésekre. Azt hiszem, hogy mindnyájunk kötelessége egymás meggyőződését legalább anynyira respektálni . . . (Nagy zaj.) Szmrecsányi György: Ismételje, a mit mondott. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Névszerint fogom megnevezni a folyton közbeszóló képviselő urakat. Ivánka Milán: ... hogy elhigyjék rólunk, hogy ha mi házszabály czimén felszólalunk, azt nem azért teszszük, hogy az elnöki tekintélyt aláássuk. Tehát, azt hiszem, elvárhattuk volna Rakovszky t. képviselő úrtól is, a ki különben elnöki tisztet is tölt be, hogy bennünk respektálja ezt a meggyőződést, hogy t. i. mi alaposan hiszszük és érezzük, hogy az adott viszonyok közt, az adott esetben a házszabályokat megsértve találtuk. Szmrecsányi György: Halljuk a kifejezést! (Zaj.) Ivánka Milán : Ráérek. Rakovszky István képviselő ur erre azt mondta, hogy mi folyton hivatkozunk az angol példára és hogy azt állítjuk, hogy az angol parlamentnek elnökei micsoda nagy tekintélynek és tiszteletnek örvendenek. Rrre én a következő szavakat mondottam : azok meg is érdemlik. (Zaj. Felkiáltások: Nohát!) A mennyiben ebből valaki talán azt következtetné, hogy én szembe akartam állítani az angol elnökség tekintélyét vagy tiszteletét a mi elnökeinkével, hát a leglojálisabb kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy ezt a mi elnökségünkre oly értelemben vonatkoztatni nem akartam, és távol állt tőlem a gondolat is, mintha a mi elnökeinket nem kellene tisztelni. (Zajos felkiáltások: Visszavonja !) T. ház ! Ezennel megmagyarázom, hogy milyen értelemben gondoltam én azt, hogy az angol parlamentnek elnökei tekintélyüket és tiszteletüket minden elképzelhető arányban megérdemlik. Épen Rakovszky István képviselő ur, a ki alelnök is, itt ezen padokból most, egy pár pillanattal ezelőtt egyik tagtársunkat, Lukács László lelkészt azzal támadott meg, hogy pofonüti. (Nagy zaj.) Ha valaki a maga tekintélyére és tiszteletére oly nagy súlyt fektet, és azt mindenkitől megköveteli, akkor mi képviselők is megkövetelhetjük az elnöktől és alelnöktől is azt, hogy sohase feledkezzenek meg arról a tisztükről és hivatásukról, a melyet még akkor is kötelesek féltékenyen őrizni és annak tisztaságára őrködni, mikor nem az elnöki székben, hanem esetleg a néppárt padjain ülnek. (Zaj.) Én tehát nem támadom az elnök vagy alelnök tekintélyét és tiszteletét, hanem azt hiszem, hogy az nem szolgál az alelnöki tekintélynek és auktoritásnak, ha ő maga feledkezik meg az ő elnöki és alelnöki méltóságáról. . . (Lukács László tapsol. Derültség.) és ha egy lelkészt olyan kifejezésekkel illet, melyek az elnöki tekintélyivel nem férnek össze. Ez a magyarázata az én közbeszólásomnak, és ezt kötelességemnek tartottam a t. háznak kijelenteni. Pop Cs. István : T. ház! Elnök : Bocsánatot kérek, Éarkasházy Zsigmond képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások : Nincs itt!) Nincs itt. Mi czimen kivan a képviselő ur szólni ? Pop Cs. István: Személyes megtámadtatás czimén. Elnök : A képviselő urat senki sem támadta meg. Pop C. István : T. ház ! Én magam is vita tárgyává tettem a t. alelnök ur eljárását, és erre vonatkozólag mondta, hogy mi az elnököt nem tiszteljük. Ez tehát rám is vonatkozott és mivel én támadtam épen az elnököt. . . Elnök: Ebből tehát az a tanulság, hogy itt a képviselő urat senki sem támadta meg, hanem a képviselő ur támadott mást. (Derültség.) Méltóztassék a házszabályokhoz szigorúan alkalmazkodni és azt megmondani, hogy ki támadta meg a képviselő urat ? A ház most nem arra kíváncsi, hogy a képviselő ur kit támadott meg. (Zaj.) Pop Cs. István : Rakovszky képviselő ur azt mondotta, hogy Maniu Gyula és fölszólalt társai két nap óta folyton támadják az elnöki tekintélyt. Miután én is azon társaim között voltam, a kik felszólaltak, méltóztassék nekem megengedni, hogy röviden előtérj eszszem észrevételeimet. Ott vannak a ház naplói, győződjék meg akárki, hogy mikor követtünk el mi ezen padokról sértést az elnökséggel szemben. Való igaz az, hogy az elnök és az alelnökök akkor is elnökök, hogyha nincsenek is az elnöki székben. Szavamat adom, hogy mi mindig meg fogjuk adni az elnöknek a kötelességszerű tiszteletet,de akkor ők is legyenek tudatában annak, hogy oly magas polezon állanak és türtőztessék szenvedélyeiket. (Helyeslés a középen.) Szerencsétlenségünk parancsolja azt, hogy itt legyünk, és Rakovszky képviselő ur, a ki talán igen kiváló és jó párbajozó, folyton szórja ellenünk a legdurj vább sértéseket. (Nagy zaj.) Éz nem alkalmas arra, ; hogy megadjuk neki azt a tiszteletet oly mértékben, mint a hogy megadjuk annak, a ki külső megjelenésében ezen padok közt is képviseli az elnöki méltóságot. Nagy különbség van képviselő és , elnök között, mert az elnökről, a ki biránk is, nem ' tudom, hogy a másik perezben nem fog-e felmenni az elnöki székbe, és nagyon furcsa, hogy egy kép-