Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-304

304. országos ülés 1908 április 2-án, csütörtökön. 307 szükséges, az egész művelet egy pillanatra terjedhet. Nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a kormány az ő 150 képviselőjével megteszi a sürgősségi indítványt és nem fog maradni hátra, mint egyetlenegy nap arra, hogy az illető törvényjavaslatot mi, vagy egyáltalában azok, a kik ellene felszólalni akarnak, tárgyalhassák és tanulmányozhassák. Mig ellenben, ha az elnök hozzájárulása szükséges, már magában véve az az idő, a mely arra szükséges, hogy az elnök saját lelkiismeretével számot vethessen, arra is fog szolgálni, hogy az inditványnyal szemben küzdő kisebbség a kérdést tanulmányozhassa. De eltekintve ettől, t. ház, nem kedvezőbb a helyzet a Mérey-féle inditvány következtében azért sem, mert a Mérey-féle inditvány sem foglalja magában azt a határozott kijelentést, hogy semmi esetre sem mondható ki a tárgyalások tartamának meghosszabbitása a sürgősséggel együtt. A mi álláspontunkra nézve, illetve az én határozati javaslatom elvetése szempontjából a helyzet akkor változott volna, ha akár a Mérey-féle, akár az Eitnerféle inditvány magában foglalná azt, hogy nem lehet a sürgősséget az ülések meghosszabbításával együtt kimondani; hogy a sürgősség kimondása után számszerűleg megállapított napoknak kell lefolyni, mig az ülések meghosszabbíthatók és hogy a közt, a mig az ülések időtartama 10 óráról 16 órára hosszabbittatik meg, ismét bizonyos napoknak kell lefolyniuk. Azon indítványok, a melyek a mi részünkről benyujtattak, az alternativáknak csaknem végnélküli sorozatát tartalmazzák arra nézve, hogy hány napot kivan közbevetni a ház a sürgősség és az ülések idejének meghosszabbítása közé. Miután azonban egyiket sem veszik figyelembe és sem a Mérey-, sem az Eitner-féle indítványban nincs erre nézve pozitív intézkedés, ugy kétségtelen, hogy meg akarnak maradni a mellett, hogy a 4 órás ülések után ilyen további tárgyalások legyenek, (Zaj.) a mi valóságos emberkinzás, valóságos merényletszámba megy. Kétségtelen tehát, hogy ezek a részünkről beterjesztett határozati javaslatok még inkább aktuálisak, még inkább tárgyilagosakká váltak. T. ház! Én a képviselői kötelességet ugy vélem helyesen felfogni, hogy abban az esetben, miután tény az, hogy az ország egy része, a népszuverenitás alkotórésze, a nép azzal bizott meg minket, hogy az ő véleményét itt képviseljük, véleményének itt kifejezést adjunk — én ugy fogom fel a dolgot, hogy nekünk kötelességünk ezen megbízatásnak teljes mértékben és lelkiismeretesen eleget tenni. Ezen felfogásból következik természetszerűen az, hogy bizonyos tárgynál felszólalni, a nélkül, hogy azzal a tárgygyal, annak minden egyes részével az illető tisztában lenne, még nagyobb kötelességmulasztás, még nagyobb hiba, még nagyobb bűn, mintha valaki egyáltalában fel nem szólal, az ő képviseltjeinek felfogása szerint itt a képviselőházban. Ha pedig ez tény, akkor a házszabályokban legelső sorban arról kell gondoskodni, hogy alkalom adassék arra, hogy a képviselők ne mulaszszák el ezen kötelességük teljesítését, és hogy ne essenek bele abba a még nagyobb bűnbe, hogy egy olyan tárgyhoz szóljanak, a melyet nem ismernek. Már pedig, ismétlem, ezen inditvány elfogadása mellett, ilyen sürgősségi szakasz hatálya mellett tárgyalva, teljességgel lehetetlen, ki van zárva az, hogy a képviselőház a maga egészében és részeiben ebbe a bűnbe bele ne essék. Igenis bűnösök lesznek az illetők, de az a bűn nem az ő lelkiismeretüket fogja terhelni, hanem a mi lelkiismeretünket, azokét, a kik elfogadtuk ezt az indítványt, a mely teljesen kizárja a lehetőségét annak, hogy emiitett kötelességünknek eleget tehessünk. Én tehát arra kérem a t. házat, hogy ne méltóztassék ezt a határozati javaslatot bizonyos prejudieziált elvekből vizsgáim, ne méltóztassék ugy venni ezt a határozati javaslatot, hogy azt a képviselőház kisebbségének egy tagja nyújtotta be, ne méltóztassék pártszempontból és ugy felfogni, mintha felszólalásainkkal, ezen gondolatnak felvetésével a tárgyalást kihúzni vagy elodázni akarnók. (Zaj.) Mert ezen határozati javaslatnak, megvallom, nagyjelentőségű erkölcsi alapja van. Abból indul ki, hogy a képviselőnek kötelessége a tárgyhoz hozzászólni és czélja az, hogy minden képviselőnek megadassék az alkalom arra, hogy ezen kötelességének eleget is tehessen. És ha önök ezt a határozati javaslatot elvetik, ki fogják zárni a lehetőségét annak, hogy jövőben a képviselők ebbeli kötelességüknek eleget tegyenek ; és akkor ennek a háznak és ezen ház azon tagjainak lelkiismeretét fogják terhelni mindazon hátrányok, a melyek ilyen intézkedés hatálya alatt megszavazott törvényjavaslatokból az országra háramolhatnak. (Folytonos zaj.) T. képviselőház! Ezzel eljutottam második határozati javaslatomhoz, a mely bizonyos összefüggésben van az elsővel. Ezt a határozati javaslatot ugy a képviselőházban, mint a sajtóban, midőn azt bátor voltam felhozni, bizonyos mosolylyal, lekicsinylő kijelentésekkel fogadták. (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk ! a középen.) Méltóztatnak tudni, hogy ezen második határozati javaslatom arra vonatkozik, hogy a képviselőház épületében arra az időre, a mikor a sürgősségi inditvány, illetőleg intézkedés hatálya alatt lévő tárgyalások folynak, a képviselők szabad használatára berendezett pihenőhely és fürdőterem rendeztessék be. (Derültség.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Maniu Gyula : A mint hogy a múltkor nem lepett meg, ugy most sem lep meg az urak lemosolygása. Nem lep meg azért, mert a midőn engem lemosolyognak, akkor önök tulaj donképen az Európa legtöbb és legműveltebb államainak parlamentjeit mosolyogják le. És valóban nem érzem magamat lealacsonyítva akkor, a mikor ezt az országgyűlést azon parlamentek nívójára kívánom fölemelni. Igenis, ugy Németországban, mint Angol- és Francziaországban, valamennyi olyan 39*