Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-304

300 30>t, országos ülés 1908 kőzni a jegyzőnél és mikor a feüratkozás sorrendjében következem szólásra, akkor beszélek. Szmrecsányi György : De ha nincs felirva senki? Nagy György: Nyilatkozom erről is. Nagyon fontosnak tartom a dolgot. Azt hiszem, el fogjuk ezt a kérdést békésen is intézhetni, azért kérem szives figyelmüket. A házszabályok 213. §-a szerint (olvassa)]: »Ha szólásra többé senki sincs feljegyezve, az elnök kérdést intéz a házhoz az iránt, hogy van-e szólni kivánó . . . Simonyi-Semadam Sándor: Meg is tette ! Nagy György: ... és ha felhívására senki sem jelentkeznék, a vitát bezárja,« Meddig illeti meg az elnököt ez a jog, hogy kérdést intézhessen a házhoz ? Megilleti egyedül a napirend tárgyalására szánt időn belül. (Zaj.) De, ha fél kettő után egy perczczel felteheti ezt a kérdést, ép ugy felteheti tiz óra előtt is egy perczczel. A napirend tárgyalására szánt idő előtt vagy után feltett kérdés egyformán törvénytelen. Nem lehet ilyen könnyen elintézni ezt a kérdést. Egy óra 30 perczkor megszűnt Rakovszky igen t. alelnök urnak az a joga, hogy kérdést intézhessen az iránt, hogy van-e még valaki szólásra feljegyezve, vagy pedig akar-e még valaki szólni ? Én azt hiszem, ebben a kérdésben csak egy helyes megoldás lehet. Feltételezem és hiszem, hogy Rakovszky István t. képviselő ur nem rosszindulatból tette fel félkettő után a kérdést, talán nem vette figyelembe azt, hogy interpellácziós nap van, és a ház már elhatározta, hogy fél kettőkor áttér az interpellácziókra. Azt indítványozom a t. háznak : mondjuk ki közös megegyezéssel azt, hogy az'erre vonatkozó elnöki intézkedés j óhiszemű elnöki tévedés folytán semmis. (Zaj.) Én hiszem, hogy a függetlenségi és 48-as balpártnak azon tagjai, a kik e miatt nem élhettek a szólásjoggal, már most utólagosan nem fognak ezzel a joggal élni, de a joguk feltétlenül fennáll, azt önkényesen elvenni nem lehet, és nem szabad. Igjj^Nem szeretem a durva összehasonlitásokat, nem szeretek november 18-ára hivatkozni, a mikor erőszakos, brutális eljárás történt az elnökség részéről, de azt kérdezem, hogy vájjon akkor, ha ez igy elfogadtatnék, nemcsak a módszerben lenne-e különbség, hogy a mig akkor agyonbunkózták a szólásszabadságot balkáni módra, addig most spanyol módra egy szépen meglesett pillanatban gavallérosan végeznének a szólásszabadsággal ? Ne méltóztassék ebből preczedenst teremteni. Ez végtelenül veszedelmes dolog. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter úrra hivatkozom és őt kérem, hogy szives véleményével ő is csatlakozzék hozzám és erősítse meg a véleményemet, hogy volt-e joga az elnök urnak a napirend tárgyalására szánt idő után konstatálni azt, hogy van-e valaki felirva a szónoki táblára, avagy nincs. Én azt hiszem, a házszabályok szerint nem is lehet máskép képzelni, hogy a napirend tárgyalására szánt idő után megszűnt az elnöknek az ilyen kérdés feltevéséhez való joga és egyszerűen íprilis 2-án, csütörtökön. azt kellett volna konstatálnia, hogy miután a napirend tárgyalására szánt idő eltelt, áttér a ház az interpellácziókra. Én kérem az igen t. képviselőházat, méltóztassék ennek a kérdésnek fontosságát kellőképen mérlegeim. Azt az egyet, azt hiszem, mindnyájan konczedálják nekem, hogyha a napirend tárgyalására szánt idő eltelte után is lehet elnöki enuncziácziót tenni, a vitát bezárni, ép oly joggal lehet a napirend tárgyalására szánt idő előtt is. Hiszen miért állapítja meg a ház minden ülésszak elején a napirend tárgyalására szánt időt % Azért, hogy azt az időt keretek közé oszsza, a mely időn belül végzi a ház a maga munkásságát. Mihelyt ez az idő letelt, természetesen a ház határozatánál fogva, a melylyel maga jelölte ki a munkára való idejét, a munka megszabott óráit, az elnök azonnal elvesztette azt a jogot, a melyet a ház neki épen csak a tanácskozási idő tartamára adott. Ismételten hangsúlyozom, hogy én azt kiszem, hogy Rakovszky István t, képviselő ur csak jóhiszeműen tévedett. Magam voltam annak a felfogásnak hirdetője, hogy a mostani elnökség tagjait tudatos törvénytelenséggel nem lehet megvádolni. Lehetetlenségnek tartom, hogy nyíltan megsértsék a házszabályokat és a nemzeti kisebbségnek egy nemzeti ellenállás eredményes akczióit evvel meghiusitsák. De ha ebben a kérdésben elégtételt nyernie a megtámadott kisebbségnek nem sikerül, ha nem sikerül ezt a kércést békésen elintézni, ha a ház kimondja, hogy helyes volt Rakovszky István t. képviselő ur álláspontja, hogy t. i. a napirend tárgyalására szánt idő befejezése után is be lehet zárni a vitát: akkor ezt a felfogásomat kénytelen leszek megváltoztatni. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a házszabályok iránti szeretet, a nemzeti kisebbség érdeke iránti ragaszkodás indít e felszólalásra. (Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház ! A következő kérdés elbírálásáról van szó. A ház határozni fog a felett, hogy vájjon az elnöknek a napirend tárgyalására szánt idő eltelte után, a mikor tehát jóhiszeműen eltávozhattak mindazok, a kik a következő ülésen akarták előterjeszteni aggodalmaikat, van-e joga arra kérdést intézni, hogy akar-e valaki felszólalni vagy sem és van-e joga a vitát bezárni ? Ha például Éitner Zsigmond képviselő ur délután hatig beszélt volna, vájjon akkor is joga lett volna az elnöknek feltenni a kérdést, hogy van-e valaki szólásra feljegyezve és akkor is lett volna joga bezárni a vitát ? Mert 1 óra 32 perez vagy 6 óra délután, ebben a tekintetben, teljesen mindegy, mert nyilvánvaló, hogy mihelyt elérkezett az az időpont, a melyet a ház maga állapított meg a napirend tárgyalására szánt időnek, tehát tegnap, mivel interpellácziós nap volt, 1 óra 30 perez elmultával azonnal egészen jóhiszeműen távozhattak azok, a kik a következő napon akartak felszólalni és a mikor Rakovszky István t. képviselő ur az elnöki székből másfajta enuncziácziót tett, ezzel világosan a házszabályokba ütközött. Még egyszer kérem a házat, hogy ennek a kér-