Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-303

303. országos ülés Í908 április 1-én, szerdán. 295 illető meghalt. Mondom, ok nélkül teszi ezt, és nem találom humánusnak, nem találom az illető érdekében állónak, hogy ily alakban még egyszer tárgyaljuk a dolgot. Egy vagy más nótának eldalolása (Mozgás a halóidal hátsó padjain. Elnök csenget.) magában véve a katonaságnak soha megtiltva nem volt. (Közbeszólások a baloldal hátsó padjain: Ne is legyen!) Nem is lesz. Hogy ezt vagy azt a nótát, a Kossuth-nótát, vagy a »Jaj de hunczut a német« (Derültség.) vagy más nótát illetőleg napiparancsban kiadjam, hogy a katonáknak azt énekelniök lehet vagy nem lehet, ilyesmihez hozzá nem járulhatok, és ezért erre vonatkozólag a jövőre nézve intézkedés tételét szükségesnek nem tartom. (Helyeslés.) De előfordulnak oly esetek, hogy egyik vagy másik nótának éneklése oly dolgokkal van kapcsolatban, a melyek miatt a tisztet állásában meghagyni nem lehet. Ez az eset forgott fenn László Imre volt főhadnagynál. Lászlő boros állapotban, — hogy a halottra való tekintettel drasztikusabb kifejezést ne használjak — bement Kassán a Ileitter-féle vendéglőbe, a mikor az tele volt publikummal. Odaállt a czigány elé. Mondom, nála is nem egy nóta eldalolásáról volt szó, hanem azon fordult meg a dolog, hogy nyilvános helyen, ittas állapotban botrányt előidéző magaviseletet tanúsított. (TJgy van.) Becsületbirósági utón elbocsátott tiszt elől a rehabilitáczió nemcsak hogy végkép nincs elzárja, de az ily esetben követendő eljárás egyenesen szabályozva is van. Ha ilyen tiszt bizonyos, ideig tisztességesen, a szabályoknak megfelelő módon viselkedik mint altiszt, nem egy eset, de számtalan eset volt rá, a rangfokozatát megint visszanyeri. Hogy László Imre ezt az utat követte, az nem az én hibám. Azt kérdi tőlem a képviselő ur, vájjon hajlandó vagyok-e a tiszti becsületügyi bizottság azon tagjai ellen, kik a László Imre főhadnagy ügyében hozott határozathoz hozzájárultak, szigorú vizsgálatot indítani. Erre egyszerűen azt válaszolom, ő a császári és királyi katonaság kötelékébe tartozott; ez a dolog tehát nem tartozik az én hatáskörömbe. (Zaj.) De ehhez még azt is hozzáfűzhetem, hogy intézkedésnek helye egyáltalában nincs és nem is lehet. Azon tisztek, kik a becsületügyi bizottság tagjai voltak, ilyenekül bajtársaik által választattak meg. Ezek nem kinevezett, hanem a bajtársak által megválasztott tisztek, és hogyha lelkiismeretes meggyőződésük szerint hoztak egy határozatot, — mert nem Ítéletről van szó, csak határozatról — ezért az illetőket felelősségre vonni egyáltalában nem lehet. A t. házat illeti az elhatározás, én azonban egy halott emlékének ekkép való megbolygatása felett ismételten csak sajnálatomat fejezhetem ki, és kérem az elmondottak után válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Nagy György : T. képviselőház ! Én mindenekelőtt arra kértem a honvédelmi miniszter urat, hogy a László Imre lefokozására vonatkozó iratokat terjeszsze a ház elé. Ez a legelemibb kötelessége, erre kellett volna legelőbb válaszolnia, mert ne a honvédelmi miniszter mondja meg, hogy mi történt ott, hanem az iratokból a ház fogja megállapítani. A honvédelmi miniszter ur addig ment a beszédben, hogy elmondta, hogy Lászlő Imre bement a kassai vendéglőbe, a czigány ele állt és itt megszakította a mondatot. Tovább kellett volna mondania. Nem az volt a bűne László főhadnagynak, hogy bement a vendéglőbe és nótát húzatott, hanem hogy a Kossuth-nótát énekelte. Azon kérdés elől mégsem lehet kitérni, hogy az iratokat a ház asztalára letegye. Ha a ház az iratokat megnézve azt fogja bölcsességével határozni, hogy nem történt sérelem, hogy László Imrét nem a Kossuth-nóta eléneklése miatt fokozták le, akkor megnyugszom a ház határozatában, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) de elrejteni szándékosan az iratokat, a kórvényi bizottság megsürgetett határozata daczára sem adni ki és most a házban is elzárkózni ezen kérés teljesítése elől, ezt a miniszteri felelősséggel nem tartom megegyeztethetőnek. Azt mondja a miniszter ur, hogy miután cs. és kir. főhadnagy volt László, ennélfogva ő nem felelős és ő ezen ügyben nem tud intézkedni. (Felkiáltások : Nem ugy mondta!) Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nem ugy mondtam! Nagy György: Ha császári és királyi főhadnagy volt is, a mint ki is javítottam beszédemben az interpeliácziós-könyvben erre vonatkozólag tett bejegyzésemet, ebben az esetben is kötelessége a honvédelmi miniszter urnak választ adni, mert ez nem képez okot, hogy kitérjen az érdemleges válasz elől. Azt kérdezem én, hogy a császári és királyi hadsereget nem mi tartjuk fenn, nem a mi gyermekeink és testvéreink szolgálnak-e abban a hadseregben ? Hát bűn, ha abban a Kossuth-nótát éneklik az emberek, vagy bűn az a honvédségben? Azt hiszem, hogy a ház egy tagja sem veheti tudomásul a miniszter ur válaszát, mig nem tesz eleget azon kötelességének, hogy leteszi az iratokat a ház asztalára. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én a parlamentarizmust tisztelem ós becsülöm, meghajlok a ház határozata előtt, de csak akkor mondhatunk igazságos ítéletet, és ezt lássa be a t. ház minden tagja, ha majd az iratokba betekintettünk. Ennek teljesitése elől a honvédelmi miniszter ur nem térhet ki. Hiszen ha a magyar parlamentnek nincs annyi ereje