Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-292

292. országos ülés 1908 márczius 17-én, kedden. 23 azt mondják, ha pedig nem megyünk bele a házszabályrevizióba, akkor feloszlatják a házat. Ám tessék neki azt feloszlatni, de ez legalább is politikailag nem helyes. Én még igazat adnék a t. belügyminiszter urnak, hogy ha ezzel a dolgon segitve volna, mert hogy ha csak a disszidenseket lehetne feloszlatni, akkor ez a kérdésnek nagyon praktikus megoldása volna. Csakhogy az egész házat fel kell oszlatni. És lehet-e ilyen többséget még egyszer összehozni, a minő most van ? Én azt hiszem, hogy nem. Nagyon helyesen mondotta Polónyi Géza t. képviselőtársam, hogy itt kabinetkérdés felvetésének nincsen helye. Azt mondotta, hogy a házszabályrevizió dolgában nem lehet felvetni a kabinetkérdést, mert a háznak ez autonóm joga és az imént olvastam fel, hogy Rakovszky István t. képviselő ur is annakidején kifogásolta, hogy ebből a kérdésből kabinetkérdést csináltak. Miért vetette fel tehát gr. Andrássy Gyula, és utána a többi miniszter a kabinetkérdést, azt mondván, hogy ezzel a javaslattal áll, vagy bukik. Ez óriási morális presszió a ház tagjainak szabad véleménynyilvánitására. Sok ember van ma abban a helyzetben, hogy nem szavazná meg ezt a javaslatot, de ha ezen presszió elé állitják, megszavazza, mert Kossuthot, Apponyit és a többi minisztert elismeri vezérének. Csakhogy a többségnek ezt a ragaszkodását a minisztériumhoz erkölcsileg igy kihasználni, azt hiszem a politikai illemmel és okossággal nem fér össze. Polónyi Géza t. képviselő ur sokkal szebben, érthetőbben és tisztábban kimutatta, hogy ebben a kérdésben a kabinetkérdést felvetni nem lehet. Azt is mondják, hogy mindig azt kiabáljuk, hogy Bécsnek keU ez a revizió, és hogy az udvarnak is van ebben valami része. Hogyan beszélhetünk ilyet. Bécsnek ehhez semmi köze sincsen. Hát már az előbb megmondottam, hogy nem is ebben a formában van köze ehhez Bécsnek, hogy ő akarja, hogy ez meglegyen. Nem bánja ő, hogy akár ezzel a házszabálylyal, akár a régi házszabálylyal, vagy akár zsebkendő-szavazással is hozzuk meg az általa kivánt törvényeket, csak hozzuk meg. De azok az alkotmányos érzületű emberek, a kik most a kormányon vannak, azt akarják mindenáron, hogy legalább törvényes formában hozassanak meg ezek a törvények, hogy ezáltal a Bécsnek tett Ígéretüket és programmjukat megtartsák. De akár igy, akár ugy áll a dolog, ez Magyarország nak érdekében nem fekszik ; ez Magyarországnak külön specziális érdekébe nem vág ; ez Magyarországnak nem szükséges, legalább is nem sürgő-. Eléggé kifejtettem már, t. ház, e házszabályreviziónak rossz voltát, nem alkalomszerűségét, de vannak még kérdések, a melyeket ezzel kapcsolatosan meg kell érintenem, mert a házszabályrevizió egy olyan nagy kérdés nálunk, a melyet, mint alkotmányjogi kérdést, még akár a gazdasági kiegyezésnél is nagyobbnak kell tekintenünk. Azt mondják önök, hogy ha alkotmányunk csak olyan gyenge lábon áll, hogy a házszabályrevízióval kell megvédelmeznünk, akkor mindegy, akár csinálunk házszabályreviziót, akár nem, azon az alkotmányon nem lehet segiteni. Erre azt mondom, hogy még lehet rajta segiteni. A képviselőház határozata még mindig meg tudja akadályozni a bécsi hatalmat abban, hogy az ő akaratát minden áron keresztülvigye. Azt mondják erre, hogy mi akadályozzuk meg a házat abban, hogy határozatot hozzon. De nem az a hivatása ennek a háznak, hogy minden áron határozatot hozzon, hanem az, hogy az ország érdekében szükséges törvények alkotására vonatkozólag hozzon határozatot. Azonban nem lehet ugy odaállítani a kérdést, hogy mi akadályozzuk meg a határozathozatalt és azt, hogy ez a ház munkaképes legyen. Köszönöm azt a munkát, a melyet eddig végeztünk ; nagyon segítettünk az ország sorsán ezzel a nagy sietséggel. Ráértünk volna még ; a kvótaemelést nem kellett volna ugy siettetni; lehetett volna még egy kicsit várni a nagy áldozatok meghozataléval ; az sem lett volna olyan nagy baj ; talán sikerült volna elodáznunk a tiszti fizetések felemelését is, mert az ellen előre is tiltakozunk, hogy a delegácziók ebben majd végérvényesen intézkedjenek. Ide kell hozni azokat a kérdéseket és ha a delegáczióban nem lesz meg a többség, vagy a delegácziónak nem lesz elég ereje ellenállani, akkor ez a ház fel fog ébredni és ellen fog állani a tiszti fizetéseknek mindaddig, mig a másik részről is a paktum feltételei meg nem tartatnak. Az a paktum pedig, — a melynek folyománya ez a házszabáhTevizió, bár, a mint mondják, nem szerepel benne ekszpresszisz verbisz, hanem csak egy eszköz, hogy a paktumban foglalt feltételek teljesíthetők legyenek — még most is láthatatlan ; nem tudjuk, hogy mit kapunk, mennyit adunks Meg vagyok győződve, hogy ha ez a többség tudta volna, hogy a gazdasági kiegyezésen kívül még más áldozatot is kell hoznia, a házszabályreviziót meg nem szavazná s nem szavazta volna még meg a gazdasági kiegyezést magát sem. Igy megállitotta volna a hatalmat a maga ujtában. Most pedig itt vagyunk, egy rossz taktikai lépés hibáit kell elszenvednünk ; következményeit éveken keresztül viselnünk. Csak egy reményem van: hogy ha meglesz az általános választói jog, a melynek alapján majd bejönnek azok a bizonyos elemek, a kiktől mi ugy félünk itt a t. házban — mert mindig a más bőrét féltjük és nem a magunkét — akkor ezeknek majd lesz annyi eszük, hogy ezt a házszabályt mindjárt eliminálják. Ismét kénytelen vagyok visszatérni Rakovszky István t. képviselő ur beszédére, mert ezek a kitérések mind csak a mai helyzetnek az akkori helyzettel való azonosságát igazolják, mivel azt mondják, hogy most más a helyzet. Azt mondotta tovább Rakovszky István képviselő ur (olvassa) : »A miniszterelnök ur tehát dilemma előtt áll, hogy vagy kabinetkérdést állított fel oly ügyben, a melyet maga sem ismer, vagy pedig — a mit nem tételezek fel róla — illojálisán akart az ellenzék irányában eljárni, akkor,