Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-303

303. országos ülés 1908 április 1-én, szerdán. 277 rázni, mint a tömeg-pszichológiával, nevezetesen azzal a jelenséggel, hogy nincs veszedelmesebb dolog, mint mikor a nagy többséget, a numerikus nagy számot elfogja egy ellenséges indulat, és ettől vezettetve egyáltalában nem tekint semmi részletkérdést, semmi felmerülő gondolatot vagy kívánságot, hanem a maga nagy numerikus súlyával összekapcsolódó erkölcsi sulylyal eltiporja a legnemesebb szándékú javitó törekvést is. Ez az ellenséges indulat pedig bizonyára csak a népszerűségre való féltékenység, ez pedig azon többség részéről nem ildomos talán, a mely többséggel egyek voltunk és politikájával, a mely a függetlenségi és 48-as elvek megvalósítására tör, egyek is akarunk maradni. (Ugy van! balról.) T. ház ! Abból, hogy Lengyel Zoltán t. képviselőtársam vagy pedig az ellenzéki függetlenségi és 48-as balpárt részéről némelyek módosításokat terjesztettek elő, talán a megszokottnál nagyobb mértékben, nem következik az, hogy feltétlenül az obstrukczió jelensége állapittassék meg és következménye csak az obstrukczió lehet. Hasonló ez az eljárás a franczia forradalom idejében előfordult egy eseményhez, mikor egy alkalommal az előállt drágaságról az volt a közvélemény, hogy ezt az udvar és az arisztokráczia mesterségesen idézi elő. Egy magasrangu udvari tisztviselő a nép közé megy, meg akarván győződni arról, vájjon csakugyan ez a híresztelés kapott-e köztük lábra. Meg is kérdezi az egyik polgárt, és ez azt válaszolja, hogy egészen természetes, a drágaság előidézése az arisztokráeziának a műve, mert ők azt hallották, az arisztokráczia arról gondoskodik, hogy a lisztes zsákokat bedobálják a Szajnába, már pedig ő látott egy lisztes zsákot, mely kék zsineggel van összekötve. (Tetszés.) Ugyancsak akkor történt egy hasonló eset, mikor a nép egész felháborodással megrohant egy katonatisztet, a ki szürke lovon lovagolt az utczán. Miért ? Azért, mert a ló színe a Bourbonok fehér színe volt. Förster Ottó : Hoffmann meséi! Hoffmann Ottó: Azért, mert Lengyel Zoltán képviselő ur módosításokat terjesztett elő, azért mert 30—50 módosítás terjesztetett elő, következtethető ebből, hogy itt feltétlenül obstrukczió fog következni ? Semmiesetre, de legalább nincs joga a többségnek azt már úgyszólván nekünk előlegezni. Nagy György : Komoly, szakszerű vitát folytatunk ! Hoffmann Ottó : Az általános vita folyamán benyújtott határozati javaslatomban kijelentettem, hogy a házszabályok mérsékelt kiigazítását a magam részéről nemcsak elfogadom, hanem azt szükségesnek is tartom. A t. ház nem fogadta el határozati javaslatomat, én azonban akkor elfoglalt álláspontomhoz következetesen fogom az indítvány első részének rendelkezéseit, mondatait és egyes kifejezéseit megbírálni és beterjeszteni egy-két módosítást, melyek elfogadása által az én felfogásom megvalósulna. Ezek a módosítások a következők: »A 723. számú indítvány hetedik mondatában e helyett »tiz órára<< tétessék >Hryolcz órára«. »A 723. számú indítvány első részének nyolczadik és kilenczedik mondata kihagyassék«. A 723. sz. indítvány nyolczadik mondatában e helyett »ugyancsak 150« tétessék : »200«. »A 723. sz. indítvány nyolczadik mondatának eme szavai után : »tanácskozási idő« tétessenek a következő szavak : »a sürgősség elhatározását követő tizedik ülés után«. Vizsgáljuk meg tehát még egyszer a beterjesztett indítvány tárgyalás alatt lévő első részének rendelkezéseit, mondatait, talán fontosabb jelentőséggel bíró szavait is, és e vizsgálat folyamán igyekezzünk az azokban kifejezett rendelkezéseknek eshetőleges következményeit is tisztán látni. (Halljuk ! Ralijuk ! balfelöl.) Mindenekelőtt, mikor a szöveget a maga általánosságában vizsgálom, feltűnik az a rendetlenség és hevenyészés, a melyről már t. elvtársaim szólottak és a szövegnek az a hibája, hogy tömörítve van a sok, tartalmi különállás szerint megkülönböztetett rendelkezés. Epén ennek meghiusitása czéljából egy elleninditványt terjesztek elő, a mely szerint indítványozom, hogy a 723. sz. indítványnak tárgyalás alatt lévő első része tartalmi különállása szerint három szakaszra osztassék és a házszabályok 249. §-a után mint 250., 251. és 252. szakaszok iktattassanak be. (Helyeslés balfelől.) T. ház ! A helyes, kifogástalan és félremagyarázhatlan szövegezést feltétlenül szükséges épen a házszabálynál alkalmazni, mert egy rosszul szövegezett, félreértésre alkalmat adó törvényt a végrehajtó közegnek, a kormánynak módjában van pótló rendeletekkel megjavítani, a félreértéseket, a kétértelműségeket tisztázni, a házszabályoknál azonban csak a legnagyobb kellemetlenségeket, állandó bonyodalmakat és félreértéseket idézi elő az ilyen kétértelműség és határozatlanság. (Ugy van ! balfelől.) Az indítvány első mondata következőképen szól: »150 jelenlévő képviselő Írásban benyújtott kérelmére, ha ahhoz az elnök is hozzájárul, a ház az elnök indítványára elrendelheti valamely tárgy sürgős tárgyalását és az ülés tartamának meghosszabbítását .« Itt mindjárt a 150 szó ötlik szemünkbe. Kétségen kivül tekintélyes szám, mint numerikus mennyiség is, de nem elegendő ahhoz, hogy a parlamenti többségnek nagy elvét teljesen és formailag is kifejezésre juttassa. Egy nagyfontosságú indítvány keresztülviteléhez a parlamenti többség elvéből kifolyólag a képviselőház többsége feltétlenül szükséges ; már pedig addig, a meddig 150 képviselő indítványára történhetik meg a határozathozatal, az a 150 képviselő csak kérkedhetik azzal a joggal, hogy ő a parlamenti többséget képviseli, annak nevében cselekszik ; ez a hivatottság csak akkor áll elő, a mikor tényleg legalább is a megválasztott képviselők abszolút többsége kérheti a sürgősség kimondását és a tanácskozási idő tartamának meghosszabbítását. Azt hiszem, hogy