Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-301

242 301. országos ülés 1908 márczius 30-án, hétfőn. Azok a dolgok, a melyeket felhoznak, nagyrészben a mesék körébe tartoznak, (Ugy van! bálfelöl.) Azonban a miket meg mi a tizenhatórás ülésekkel szemben felhozunk, azok konkrét, bizonyosan bekövetkezhető igazságok. A katonai kérdés nemcsak hogy fel van vetve, hanem a legközelebbi jövőnek elintézendő kérdése és hiába igyekeznek itt a bankkérdéssel elütni a katonai kérdést, a nemzet szemét bekötni, hályogot vonni rá és a bankkérdéssel a nemzetet félrevezetni, . . . Markos Gyula : Diszkreditáljátok már ezt is ? Már a bank dolgát is ? Lengyel Zoltán : . . . mert a legközelebbi jövő kérdése nem a bankkérdés, hanem a katonai kérdés. A katonai kérdés a házszabály módosítás megszavazása után csakhamar itt lesz a képviselőház előtt, napirenden lesz. A delegácziókat májusban összehívják, ott a tiszti fizetés felemelésének, a legénységi zsold emelésének, a létszámemelésnek kérdéseit a legkonkrétebb formában felvetik. A t. képviselő urak nem fognak előle kitérhetni; nem lesz módjukban hivatkozni rá, hogy itt van az a kisebbség, a melynek obstrukcziója miatt nem vállalkozhatnak ezekre a feladatokra. Ne higyjék önök, hogy az ország vak és nem látja, hogy a bankkérdés miatt nem veszik észre a katonai kérdést és a nemzetiségi mumus miatt nem veszik észre a tizenhatórás ülések veszedelmét. Elnök: Kérem, méltóztassék a tárgyhoz szólni ! Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! Mindennek van határa. Ha arról van szó, hogy itt van egy kisebbség, a mely akadályozza a parlament tanácskozásainak rendes menetét, tessék ahhoz mért eszközöket kérni ! (TJgy van! baljelöl.) Ezek a sürgősség kimondásában és a tizenhatórás ülésekben tökéletesen megvannak; de azon túlmenő eszközöket ne méltóztassék kérni, mert azon túlmenő eszközök igenis, a nemzettel szemben fognak érvényesíttetni. A magam részéről elleneztem és ellenzem ezt a házszabályreviziót mindaddig, a mig ezek a garancziák nincsenek meg, a mig feltétlen biztosíték nincs arra nézve, hogy ez a házszabálymódosítás csak a nemzet érdekében és nem a nemzettel szemben fog alkalmaztatni. Ennek a véghatárát az eddigi gyakorlat alapján egész józanul és becsületesen meghatároztuk és megállapítottuk. (Ugy van ! balfelöl.) Megtaláltuk a véghatárt abban az óraszámban, a melyben gróf Andrássy Gyula és az egész koalicziós többség megtalálta 1904 végén, a mikor gróf Tisza Istvánnak ajánlatot tett a házszabályrevizió mértékére nézve. Akkor egy százhúsz főnyi nagy parlamenti kisebbséggel szemben elégnek tartották a tiz órás véghatárt; és most tizennyolez főnyi ellenzékkel szemben követelnek tizenhatórás véghatárt! (Ugy van! balfelöl.) Olyan tizenhatórás ülést, a mely nem tizenhatórás ülést, hanem permanens ülést jelent, mert a tizenhatórás ülésre fel is kell kelni és el is kell jönni és az ülés előtt itt is kell lenni, a mi legalább egy órai időt jelent a nap idejéből. A szünet legalább két óra, a közbenső szünetekkel még több, de a megszakítás legalább két óra. Három óra meg tizenhat, az tizenkilenc. És még ezek után jönnek a napirendről kivett összes tárgyak : az interpellácziók, a miniszteri válaszok az interpellácziókra, a jegyzőkönyvhitelesités, a napirend előtti felszólalás, az összes önálló indítványok megokolása és tárgyalása. Nos, ha kissé erősebb kérdésről van szó, ma is megtörténik, hogy a napirend nem kerül tárgyalásra, nem kerül azért, mert jegyzőkönyvi vita van, nem kerül azért, mert az időközben felvetett indítványok és egyéb természetű dolgok annyira fontosak, hogy a ház tulajdonképeni napirendjére obstrukezión kívüli okokból sem kerülhet a sor. Már most, ha üyen eset előfordul, ha a többség t. tagjai jónak látják, hogy, mondjuk, szónokokat állítsanak a jegyzőkönyv hitelesítéséhez vag}?' napirendi felszólalásra és az öt órát kibeszélik, akkor az a tizenhat óra jjermanens ülést jelent, oly permanens ülést, a mely rosszabb a tulaj donképeni permanens ülésnél, mert nincs ilyennek kimondva, hanem alternative permanens ülés, a mely permanens a kisebbséggel szemben, ha jónak látják és nem permanens a többséggel szemben, a mely 16 óra tönkreteszi és megőrli a parlamentarizmust, megőrli a kisebbséget, de meg a többséget is, mert nincsen arra eset, hogy az megállhasson és kitarthasson, ha nappali és éjjeli ülésen a nappali és éjjeli ügyészek mintájára lehetetlenné teszik úgyszólván az egész parlament működését. Méltóztassanak nekem megmondani, hol vannak azok a nagy kérdések a jövő ködhomályában, a melyek ki kell, hogy bontakozzanak és a melyektől félni kell. Talán a választási reform % Hát szabad olyan választási reformot idehozni, a mely olyan ellenállást szülhet, hogy 16 órás tárgyalásra legyen szükség ? Vagy talán az adóreform olyan javaslat-e ? Vagy a Duna—Tisza-csatorna vagy a beruházási költségek ilyenek ? Nincsen itt olyan javaslat, nincsen semmi egyéb, mint a létszámemelés kérdése. Ez az egyetlenegy nagy mumus, a mely ellen három egész esztendőn keresztül harczoltunk, a mely elleni harezban győztünk, a mely miatt nekünk többséget adott az ország és a mely miatt még a honvédelmi miniszter személyében is változás állott be. (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Ez az általános vita keretébe tartozó kérdés. (Helyeslés.) A legnagyobb türelemmel hallgatom ; de az a kérdés, hogy miért szükséges a házszabályrevizió, már az általános vita során el lett döntve. (Helyeslés.) A mit a képviselő ur most mondott, az egész világosan az általános vitára tartozik. Senki sem mondhatja, hogy erőszakoskodom, (ügy van/ Ugy van !) vagy korlátozom szabadságában, a mikor tisztelettel felkérem, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Élénk helyeslés.) Lengyel Zoltán : Egyetlen egy szót sem szólok sem a sürgősség tartalmáról, sem a szakasz