Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-301

240 301. országos ülés 1908 márczias 30-án, hétfőn indítványnak, hogy ilyen monstrum szakaszt képtelenség egy darabban a házszabályokba iktatni. Ez értelmetlenség, teljes lehetetlenség és a t. többség önmaga alatt vágja a fát, ha ragaszkodik ahhoz, hogy ezen Nagy Emil-féle képtelen nagy, hosszú indítvány egy szakaszba iktattassák be. Ha ezt igy fogadják el, akkor lehetetlen lesz majd határozatot hozni. Még az sincs megmondva, hogy hova iktattassák be, minő szakaszként, uj czim, uj fejezet legyen-e belőle vagy sem. . En ez alkalommal, t. képviselőház, tulajdonképen nem ellenzéki szerepet töltök be, hanem segítségére sietek a t. többségnek, De azért ne méltóztassanak engem elvi álláspontommal ellentétbe helyezni, mert én ezt a javaslatot, ugy a mint van, el nem fogadom, meg nem szavazom ; de ha a t. képviselőház mégis elfogadja, akkor nekem képviselői kötelességem, hogy legalább oly irányban közreműködjem, hogy ez a házszabály alkalmazható legyen és hogy magam is kezelni tudjam. Molnár Jenő: Ugy van, bízassák meg vele Simkó ! SimkÓ József: Nagyon okos beszéd ! Ugron Gábor: Simkó elvhű ember ! (Zaj.) Lengyel Zoltán : Azért alternatív, kettős, illetve két indtiványt terjesztek elő. Az én véleményem az, hogy Nagy Emil t. képviselő ur nem találta meg még azt sem, hogy hova kell azt a szakaszt beiktatni, mert a 249. §-nál nincs értelme. Az után beiktatni, hogy a kérvényi bizottság ülésszakonkint újra választatik, s az előtt beiktatni, hogy az elnök a ház határozata szerint megnyitja és feloszlatja az ülést és kitűzi a napirendet, ennek semmiféle értelme nincs. Még azt sem volt képes tehát Nagy Emil képviselő ur kitalálni, hogy ez hova tartozzék, hova illesztessék be. Azt hiszem, hogy odáig még sem lehet a dolgot vinni, hogy ennek a javaslatnak képtelenségét bemutassák azzal, hogy tisztán makacsságból olyan helyre tegyék bele a módosítást, a hová nem tartozik, a hol semmi értelme, semmi vonatkozása nincs és a hol meg sem lehet találni. (Zaj.) Mert ez a javaslat nem a szavazás utáni dolgokra vonatkozik, hanem a tanácskozási rendre, tehát a tanácskozási rend« czimű fejezetbe kell beiktatni, ez világos ; nem a szavazás után és a ház tisztviselőinek teendői előtt, hanem a szavazás előtti részbe kell beiktatni, a mint annakidején proponáltam, hogy a Nagy Emil-féle javaslat legyen a 224., 225. és 226. §. és hogyha ez három szakaszként beiktattatott, akkor a többi szakaszokat is újra kell számozni; tehát eziránt is indítványt kell előterjesztenem, mert ott számozatlanul, jeltelenül nem lóghat. Még a raboknak is számokat adnak ma; a Nagy Emil-féle javaslatot, tehát miért hagyjuk számozatlanul ? (Derültség.) Vagy talán ez szintén az előkelőség kérdése, hogy az összes többi szakaszok a számozottak körébe tartoznak, csak a Nagy Emil-féle uj szakasz tartozik a számozatlan szakaszok közé ? (Derültség.) Ezért indítványom azt mondj a, hogy (olvassa) : »Mondja Id a ház, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslatnak most tárgyalt első részét elfogadása esetén a házszabátyokba a 223. §. után mint 224. §-t, a második két részt pedig mint 225. és 226. §-t a tanácskozási rendről szóló második czim II. fejezeteként a sürgősség czime alatt egy fejezetben, de három szakaszban iktatja be, az utána következő szakaszokat és fejezeteket ennek megfelelőleg újra számoztatni rendeli, s egyúttal utasítja az elnökséget, hogy az így módosított és megfelelőleg beosztott házszabályokat nyomassa ki és a képviselőház tagjai közt osztassa ki«. A mennyiben a többségi makacsság ezt a teljesen józan indítványt sem tartaná elfogadhatónak, hanem ragaszkodik a Nagy Emil-féle indítványhoz, abban a részben is, hogy ez a 249. §. után iktattassák be. a ház tisztviselői munkájának légkörébe : az esetre segítségül sietek a többségnek és ugyanazon indítványt a magam legjobb intencziói ellenére van szerencsém beadni abban az értelemben, hogy a szöveg három szakaszra osztva a 249. §. után iktattassák be »Sürgősség« czime alatt. Ezen indítványt arra az esetre adom be, hogyha az előző javaslatomat el nem fogadná a t. ház, tehát csakis szubszidiaiiter, mert azt hiszem, még ez is jobb annál, mint hogyha ez a szakasz a 249. §. után egy tömegben kerülne bele a házszabályokba, mint egy felkiáltójel, mint a mai többségi akaratnak egy csodálatosan szépen sikerült szörnyalkotása. Ettől eltekintve, vagyok bátor a Mérey Lajos t. képviselő ur által beterjesztett indítványhoz négyrendbeli ármódosítást benyújtani. (Halljuk! Halljuk !) Meg vagyok tudniillik győződve, hogy a t. többség a mi jó indítványainkat is vissza fogja utasítani. (Zaj.) Meg vagyok róla győződve, mert ugy látom, hogy a legjobb intencziókkal benyújtott módosításokat is hajlandó a többség elutasítani csak azért, hogy a többségi akaratnak érvényt szerezzen. Hogy nekünk perspektívánk legyen, hogy a jövőre hogy néz majd ki ez a házszabály és milyen lesz a tárgyalási rend, egy kis kóstolót kapunk azzal, hogy okos, jóravaló indítványt hiába tesznek, mert a többség elsősorban mindig azt nézi, ki nyújtja be és azután mindig leszavazza a kisebbséget, akár van a nemzetnek, vagy a ház tanácskozási rendjének hasznára a dolog, akár nincs. Azért a Mérey Lajos-féle indítványoknál külön fel kívánom tétetni szavazás tárgyává az itt részletezett kérdéseket; különösen a Mérey Lajos-féle első indítvány szövegébe mint ármódosítást be akarom illesztetni a katonai kérdések kivételéről szóló részt, hogy a t. képviselőház ebben a kérdésben kénytelen legyen itt újra dönteni, hogy ne legyünk kitéve annak, hogy az elnökség a 234. §-t valamiképen értelmezni találja és akkor ezeket a módosításokat mind elejtettnek tekinti, a Mérey-félét pedig a többség megszavazza. Hát legyen alkalma a többségnek mindenesetre a Mérey Lajos-féle indítvány módosításaként almódositás alakjában a katonai kérdéssel mindenképen foglalkozni, mert azt szeretném, ha a többség lelkiismerete megnyilatkozhatnék.