Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-292

18 292. országos ülés 1908 Kérek üt perez szünetet. Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Molnár Jenő képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Molnár Jenő : T. képviselőház! Ez a házszabályrevizió körülbelül olyan, mint az olyan modern színdarab, a milyen most igen sok készül: mindig a szerejdőkhöz van szabva; hogyha egy-két szereplő aztán nem játszhat, akkor a darabnak meg kell bukni. Ez a házszabályrevizió is a mostani elnökséghez van szabva; ha véletlenül más elnökök lesznek, nem a mostaniak, a kik alatt nem tudjuk, hogy fognak alkalmaztatni a házszabályok, akkor ez a házszabályrevizió nem a ház szabad tanácskozási menetét fogja biztosítani, hanem a szólásszabadságnak megölője lesz. De rendszertelenség, a melyet e házszabályreviziónál a kormány és a többségi joárt részéről egyaránt tapasztalunk, abban is kulminál, hogy példának okáért, a mikor a régi Dániel-féle javaslatot csinálták, gondoskodtak arról, hogy mi lesz majd a részletes tárgyalás alkalmával; egyetlen-egy mondatban állították össze, és csupán vesszőket tettek, mert benne van a házszabályokban, hogy a javaslatot pontonkint kell tárgyalni. A mostani házszabály revíziónál még annyira sem voltak óvatosak, hogy a pontok helyett vesszőket tettek volna, és igy semmiféle indok és kifogás nem lehet arra nézve, hogy igenis, annak idejében, ha majd általánosságban el lesz fogadva ez a házszabály, azt majd pontonkint is ne kelljen tárgyalni. Engedjenek meg, hogy egy hasonlatot mondjak. Nem akarom vele a többséget sérteni. (Halljuk! Halljuk!) A büntetőtörvényben is gondoskodás történik arról, hogy ha ez vagy az ilyen és ilyen bűncselekményt követ el, ilyen és ilyen büntetést kap. A törvényhozás, a társadalom és az állam egyaránt provideál, hogy a bűnöst rajta is kapják. És tényleg rajta is kapnak minden bűnöst azért, mert vagy egy kis madzagot, vagy egy gombot hagy a büntetendő cselekmény elkövetésének színhelyén, a minek alapján azután az állam megfoghatja az illetőt. Ennél a házszabályreviziónál is, a mikor napirendre tűzték, ott hagytak egy kis gombot, t. i. elfelejtettek azon képviselőknek törvényjavaslatairól gondoskodni, a kik ilyen törvényjavaslatokat benyújtottak, nem határoztak az iránt, hogy mi fog azokkal történni. Pedig a kormány visszavonhatja a saját törvényjavaslatait, de a képviselők törvényjavaslatait csak ugy egyszerűen nem lehet napirendről levenni. Ilyen nagy dolgot, t. képviselőház, mint a házszabályrevizió, csak ennyi körültekintéssel és márczius l7-én, kedden. óvatossággal nem lehet megcsinálni. Irne itt van egy javaslat; egy szakaszba foglalták a házszabályreviziót, vesszők helyett pontokat tettek, és megfeledkeztek arról, hogy a házszabályokban foglalt intézkedés szerint a szakaszt pontonkint kell tárgyalni. Már most az a kérdés, hogy ez a 10—20 közemberből álló csapat és a nemzetiségek, a mikor a technikai obstrukezióhoz nem akarnak nyúlni, a győzelemre pedig semmi kilátás nincs, miért harczolnak a győzelemre való minden kilátás nélkül? Azért harczolunk, t. ház, mert először is nem valljuk azt, hogy nem lehet ebben a kérdésben győzni, mert még mindig reménykedünk abban, hogy talán ma, talán holnap, talán a harminczadik napon a többségnek egy nagy része szivéhez kap, észhez tér, s talán egyik-másik érvünk meg fogja őket győzni arról, hogy ez a házszabályrevizió csakugyan rossz, (ügy van! balfelöl.) s hogy a mint én kiléptem a pártból és magamévá tettem e kis ellenzék programmját, később talán fognak akadni férfiak, a kik mellénk állanak s a kikkel együtt sikerül e házszabálymódositást megakadályoznom. Azoknak, t ház, a kik csak azért harczolnak valamiért, csak azért inditanak akcziót, a miért érdemes, csak azt mondom: hát a vallásos érzületet mi tartja fenn ? Mikor valaki imádkozni megy a templomba, azt kérdi-e, hogy mire való az az ostya, az a bor? Hiszen, ha már gondolkodik, akkor a vallás már nem nyújt neki vigasztalást! Nekünk is, ha önzetlen emberek akarunk lenni és igazán az ügy érdekében akarunk dolgozni, nem szabad kérdeznünk, hogy érdemes-e küzdenünk az ellen, a mi nézetünk szerint az országot végromlásba viszi. Ausztriával folytatott 400 éves küzdelmünket egyszer gazdasági kiegyezésnek, másszor kvótának, másszor egyszakaszos javaslatnak, majd házszabályreviziónak hivják. Mind Ausztriának a müve ez, csak a név különböző. Ausztria dobja közénk e kérdéseket, hogy egymással veszekedjünk, verekedjünk, egymás becsületét és hazafiságát kétségbevonjuk, hogy azután egy harmadik hatalom Bécsben a markába nevessen. Azért kerülnünk kell az összeveszés alkalmait, nem pedig mesterségesen előidéznünk, mint most teszszük. A horvát obstrukezió is politikai előrelátás hiányából keletkezett. Ha annak idejében a kormány a szolgálati pragmatika keretébe más indokból nem illeszti bele azt a nyelvparagrafust, ma nem kell házszabályrevizió. S miért bukott meg a szolgálati pragmatika ? Mert nem volt őszinte. Nem azt czélozta, hogy a hivatalnokok szolgálati viszonyai, az államnak jogai a tisztviselőkkel szemben rendeztessenek, hanem mellékes czélt akartak vele elérni: mesterségesen meg akarták szüntetni a sztrájk lehetőségét. Épen, mert a javaslat nem volt őszinte, nem volt bele való az a szakasz sem, a melylyel a