Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-300

222 300. országos ülés 1908 márczius 28-án, szombaton. átengedik, és hogy az a vagyon, a melyet elkoboznak a hatóságok, ebből a százalékból vonatik le vagy sem, az megállapítva sehol sem lett; ellenkezőleg, leszek bátor kimutatni, hogy könyvtárakat, bútorokat koboznak el, azokat árvereztetik el a hatóságok és az érte befolyó vételárt nekik tetsző czélra használják. T. ház ! Nem akarom a ház idejét hosszasan igénybe venni. Előttem, mint jogász előtt egészen világos, hogy azoknak a helyi csoportoknak jogi személyisége nincs, azok vagyonszerzési képességgel nem birnak, azoknak tulajdonában rendelkezésükre álló, birlalatukban lévő vagyon nincs, azok csak ideiglenesen használják, tehát a közigazgatási hatóság ezen értékeket, ezen vagyont csak abban az esetben kobozhatná el, ha a tulajdonos, vagyis a szövetség ellen forognának fenn azok az okok, a melyek fenforgása esetén a vagyon közigazgatásilag elkobozható. Ilyen tényállás daczára pl. az aradi famunkásoknak 235 korona értékű könyvtárát és bútorberendezését, a lugosi famunkáscsoportnak, a magyarországi famunkások vágujhelyi csoportjának, a magyarországi famunkások szövetsége hódmezővásárhelyi helyi csoportjának, továbbá a famunkások makói helyi csoportjának nem is készpénzben meglévő vagyonát, a mely készpénzre pl. azt mondhatná a hatóság, hogy nem tudom, ez-e az a bizonyos százalék, a mely a helyi csoportnak szabad rendelkezésére hagyható, hanem bútorait és könyvtárát, a melyet a központtól ideiglenes használatra kaptak, egyszerűen elkobozták és elárverezték, a készpénzzel pedig szabadon rendelkeztek. Meg kívánom jegyezni még azt is — és legyen kegyes megengedni a t. belügyminiszter ur, hogy arra is felhívjam szíves figyelmét — hogy szokásos sablonja az alapszabályoknak, hogy a záradék szerint, a mennyiben megszűnik vagy feloszlik az egylet, vagyona hasonló egyleti czélokra fordítható. Azt hiszem, a közigazgatási hatóságoknak csakis ezen a czimen van egyáltalában joguk közigazgatási utón magántulajdont elkobozni és nekik tetsző czélokra fordítani. Nem tudom, szándékosan vagy véletlenül történt-e, de annyi bizonyos, hogy a kezemben lévő összes alapszabályok egyetlenegyikében sincs meg az ilyen rendelkezés. Még abban az esetben sem volna tehát nézetem szerint joga a közigazgatási hatóságnak ezen vagyon felett rendelkezni, ha magára az illető szövetségre nézve forognának fenn az elkobzásra szolgáló okok. Megtörtént továbbá a helyi csoport feloszlatásánál a jogtalan vagyonelkobzás a vasmunkások aradi helyi csoportjánál, az építőmunkások piszkei, zilahi, gyöngyösi, ráczalmási és szegedi helyi csoportjánál. A magánjogba, a jog elemeibe ütköző egész rendszerrel állunk tehát szemben és súlyosbítja az esetet, hogy munkásfillérekből összegyűlt vagyonról van szó. Még csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy maga az igen tisztelt belügyminiszter ur 122.000. számú rendeletének, a mely a helyi csoportok szervezése és szervezésének tudomásulvétele tárgyában kiadatott, 6. pontjában szintén olyképen rendelkezik — a mint hogy nem is rendelkezhetik másképen — hogy ezen helyi szervek működésére nézve mindenben az anyaegyesület alapszabályainak intézkedései kötelezők. A belügyminiszter ur tehát beismerte a maga rendeletében is azt, hogy ezek a helyi szervek az anyegylet alapszabályainak keretében mozoghatnak csak éi így nekik más joguk, más egyéniségük, más jogalanyiságuk nem lehet, mint a minőt nekik megadnak az anyaegylet alapszabályai. Baross János: Fel kell oszlatni. Pető Sándor: Tudom, hogy a t. képviselő urnak ilyen magas a szocziálpolitikai ideálja, de szerencsére még Magyarországon is kisebbségben vannak azok, a kik ezeket a kérdéseket ilyen látókörrel akarják megoldani. Baross János: Még változhatnak az idők! Pető Sándor: Változhatnak, de én épen azon béke érdekében, a mit a kéjjviselő ur óhajt, azt kívánom, hogy ez az erőszak, a mely után annyira vágyakozik, be ne következzék. T. ház! Ezekkel kívántam rámutatni ezen a magánjogot sértő kérdésekre és talán sikerült felhívnom a belügyminiszter ur figyelmét és meggyőznöm őt arról, hogy a közigazgatási hatóságoknak ez az eljárása nemcsak az alapszabályokat, hanem a közönséges magánjogot is sérti. Hiszem és remélem, hogy az igen t. belügyminiszter ur megfontolás tárgyává fogja ezeket tenni és meg vagyok róla győződve, hogy ha a t. belügyminiszter ur ezen alapszabályokat figyelemmel átolvassa, — természetesen nem ismerheti ezeket kívülről, én magam csak ugy ismerem, hogy alaposan áttanulmányoztam — be fogja látni, hogy jogilag nekem teljesen igazam van. Meg vagyok különben győződve, hogy ha ezen egyletek közigazgatási utón nem találnak igazságot és a bírósághoz fordulnak, akkor a bíróság a közigazgatás közegeivel szemben az ő magántulajdonukat épen ugy, mint minden más ember vagy jogi személy ilyen tulajdonát, meg fogja tudni védeni. Vagyok bátor tisztelettel a következő kérdést intézni a belügyminiszter úrhoz (olvassa) : Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz: Minthogy az országos jellegű munkásszövetségek helyi csoportjai csupán a központi szövetség helyi szerveit képezik, külön alapszabályokkal nem birnak, jogi személyeknek nem tekinthetők és külön vagyonnal nem rendelkezhetnek, kérdem: 1. mikép indokolja a belügyminiszter ur azon gyakorlatot, hogy a helyi csoportok bár-